Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

B

Bee 78 Bee Jele sem. becsület, (szej.) adom tisztelettel, veszem becsülettel. Becsület-adás, mn. a becsült személy iránti tisztelet-nyilvánítás, -adó, mn. másokat kellő tiszteletben tartó, -beli, mn. 1) tiszteletből meg­választott; becsületbeli tag; 2) becsületet illető; becsületbeli sértés, -érzés, fn. az erény iránti sze­­retetből származott lelki jó tulajdonság, -érzet, fn. becsület-érzésből származott lelki állapot, -érző, mn. a jót, az erényt belső indulatból követő. Becsületes, mn. 1) a becsület kívánalmainak megfelelő; becsületben, tiszteletben álló; becsüle­tes ember ; (km.) minden ember ember, de nem min­den ember becsületes ember; (szel.) becsületes embe­rek sorába lépett, tréfásan a. m. megházasodott; 2) polgári állásnak címe: becsületes szabócéh; 3) a maga nemében derék, elég jó, jeles; becsületes fizetés. Innen: Becsületesség, -en, id. erényesen, illendően; 2) á. é. derekasan, nagyon; becsületesen megverni vkit. Becsület-feledés, fn. az erkölcsi érzelemről való megfeledkezés, annak elhanyagolása, -feledő, mn. az erkölcsi érzelmeket nem követő, -keverés, fn. mások jó hírnevének alacsonyitása.­­kór, fn. túlságos becsületvágy, gőgös nagyravágyás. Becsületlen, mn. és ih. 1) aminek értéke nincs meghatározva; becsületlen kártétel; 2) á. é. megve­tett, nem tisztelt. Innen: Becsületlenség, fn. Becsü­letlenül, id. Becsület­mentés, fn. a már-már elveszett jó hírnévnek visszanyerése, -mentő, mn. a gyanúsí­tott jó hírnevet a rágalom, vád ellen megvédő, -mentség, fn. a gyanúsított jó hírnév védelmére felhozott nyilatkozat, -per, fn. becsületsértésből származott per, -polc, fn. becsületességért nyert rangfokozat, -rabló, fn. mások becsületét gyanú­sító személy, -vágyás, 1. Becsvágy. Becsületre-vágyó, 1. Becsrevágyó. Becsület-rontás , fn. mások jó hirét-nevét kisebbítő ellenséges működés, -rontó, mn. mások becsületét kisebbítő, alacsonyító, -sértés, fn. má­sok becsületén csorbát ejtő erkölcsi bántás, -sértő, mn. mások becsületén csorbát ejtő,-szék, fn. pár­bajt vivők egymás iránti becsületsértését tárgyaló tiszteletbeli törvényszék, -szeretet, fn. a becsü­letet szerető erkölcsi érzelem, -szerető, mn. és fn. a becsületet kedvelő, azt elveszteni nem akaró, -szerző, mn. kitüntetést, tiszteletet szerző, ami által mások becsülését megnyerjük, -szó, fn. be­csületünk lekötése mellett tett Ígéret, fogadás, állítás; becsületszavát adni; becsületszóval ígérni, erősítni vmit; becsületszavamat teszem rá; becsület­szóra. -teli, mn. nagyon becsületes, igen udvarias, -tevő, mn. udvarias, ildomos, mások iránt tiszte­letet mutató, -tudó,­­mn. ki mindenki iránt illő tisztelettel viseltetik, -ügy, fn. becsületbeli dolog, becsületet illető ügy. -vadászás, fn. kitüntetés­nek, rangnak túlságos keresése, -vadászó, mn. kitüntetést, rangot túlzólag kereső, -vágy, 1. Becsvágy. Becsület-védő, mn. a megsértett, gyanúba ho­zott becsületet mentő, fentartó. Becsülő, mn. és mn. 1) mások iránt tiszteletet mutató; 2) 1. Becslő. Becsült, mn. tisztelt, becsületben tartott, nagyra becsült uraim. Becsültet, cs. amely jószág értékét, v. kár mennyiségét a becslökkel meghatároztatja. Innen: Becsültetés, fn. Becsü­-öszlet, 1. Becs-öszlet. Becsüs, fn. 1)1. Becslö; 2) 1. Becsmester, -díj, fn. a becsüsöknek fizettetni szokott fáradsági dij. Becs-vágy, fn. érdemlett vagy nem érdemlett becsültetésre , kitüntetésre vágyás, -vágyó, 1. Becsrevágyó. Becs-váltás, fn. (kér.) adás-vevés, melyben az áruk értékét szemmérték szerint határozzák meg. -vesztes, mn. becsületétől megfosztott, rész hír­ben álló, becstelen, -vesztés, fn. becsület­vesztés, becstelenné levés. Bedagad, k. 1) az állati test vmely része daga­nat által bezáródik; bedagad a szem; 2) faeszkö­zök részei a közöttök levő hézagokat betöltik; bedagad a dézsa, a hordó, ha viz áll benne. Bedagaszt, cs. a tészta dagasztását elvégzi. * Bedegetel , cs. vmit kátránynyal beken, betöm. * Bederedik, k. (személyt.) a fonál összeku­­szálódik, zsugorodik. Innen : Bederedés, fn. Bederez, cs. dérrel beföd, bevon. Bedeszkáz, cs. 1) deszkával beföd, betakar, bekerít; 2) (ép.) a falat deszkával kibélleli. Bedina, 1. Béna. Bedisznóz, cs. á. é. a papirost tintafoltokkal bemocskolja; bedisznózni a gyakorlatot. * Bédó, mn. és m­. buta, mulya, hülye. Bedob, cs. 1) vhova vmit behajít, bevet (pl. követ az ablakon); 2) vmit dobva átlyukaszt, be­tör ; kővel bedobni az ablakot,­­ál, cs. 1) ahova többször hajigál be; 2) vmit dobálva átlyukaszt, betör, -ál, cs. (b.) az olvasztó kemence száját be­csukja. Bedöf, A) cs. 1) hegyes eszközt vmibe beszúr; (mint tört a szívbe); 2) döfés által vmin­­ikat csi­nál ; B) k. vmely nyíláson keresztül befelé döf, szúr , bedöfni tőrrel az ablakon. Bedől, k. 1) összeomlik, leszakad (az épület stb.); 2) kocsival, szánkával árokba, gödörbe dől; bedőltünk az árokba; 3) á. é. a. m. betódul; csak úgy dőlt be a sok füst. Innen: Bedőlés, m­. Bedönt, cs. 1) összedönt, összeront (pl. falat); 2) árokba, gödörbe dönt (pl. kocsit). Bedörgöl, Bedörzsöl, cs. hig anyagot, kenő­csöt a test likacsain dörzsölés által átszivárogtat. Innen: Bedörgölés. fn. * Bedörmöl, cs. vmi ennivalót magába töm. Bedug, cs. 1) rést, nyílást becsinál, betöm; 2) vmit titkon vhova eltesz (pl. pénzt zsebbe); 3) be­nyújt, betol; kezét bedugni az ablakon. Innen: Be­­dugás, m­. -aszol, cs. dugaszszal becsinál, -dós, -gat, cs. 1) több likat, rést bedug; 2) benyomkod, többször bedug. V. ö. Bedug, -ul, k. a nyilás, rés betömődik, bereked. Innen: Bedugult, mn. Beecetez, Beectez, cs. 1) húsféle ételt ecetbe áztat; a sülthalat beecetezni; 2) ecettel befen, be­­piszkol; a tejes csuprot beecetezni. Beecsetel, cs. vmit ecsettel befen. Beég, k. kivül-belül összeég; beég a ház. Beegyenget, cs. vmely tért lapossá, vizirá­­nyossá tesz; beegyengeti a disznó által feltúrt udvart. Beékel, Beéker, cs. 1) ékkel becsinál, bever (pl. fejszét nyelébe); 2) á. é. ék gyanánt vini közé

Next