Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
B
Bef 80 Bef tör (pl. házastót), -it, cs. 1) éles eszközt vmibe beszorít; a fejszét befeszíteni a fába; 2) fejszével, rúddal feszítve betaszít; befesziteni a kaput. Befészkel, cs. (vh. nm.-sal) vhova behelyezkedik, betelepedik, ahol állandóan marad; a törökök befészkelték magukat Európába, -ötlik, k. á. é. izegve-mozogva nyughelyet készit magának. Reteszül, k. szíik helyre beszorul; befeszül a fejsze a fába. * Refi, m. és mn. 1) kegyenc; 2) bejárós; befi a házba. Befirkál, cs irka-firkával bemocskol (pl. falat). Befizet, cs. 1) ahová v. vmi közcélra bizonyos pénzösszeget bead; már én részemet befizettem; 2) á. é. (nak, nek) megtorol, meglakoltat vkit; majd befizetek neki. Befog: 1) vkit elfog, becsíp; befogni a rablókat; 2) (gazd.) befogni a méhet, a rajt köpübe rázni; 3) a felszerszámozott lovakat a kocsihoz akasztja; fogjatok be; 4) vmit betakar, kézzel befed; fogd be a hordó száját; vkinek haldokláskor szemét befogni; (szej.) fogd be a szádat,hallgass; 5) (ra, re) vkit bizonyos munkára használni kezd; befogni a gyermeket az Írásra; h) tért foglal el; krinolinja befogja a félszobát. Innen: Befogás, fn. Befogad, cs. 1) lakhelyet ad vkinek; befogadni az idegeneket; á. é. helyet, érvényt ad tanácsnak, szónak stb.; szabadok ellen az udvarnok tanutétele nem fogadtatott be (Szál.); 2) szerződésileg magához fogad; vkit inasnak befogadni; 3) vmely tér, üreg helyet ad; e templom tízezer embert fogadhat be magába. Innen: Befogadás, fn. -ó, mn. (bölcs.) a benyomásokat könnyen bevevő. Innen: Befogadóság. Befogat, cs. 1) parancsolja, hogy vkit elfogjanak; 2) rendeli, hogy a lovat befogják. Innen: Befogatás, fn. -lan, mn. és id. ami nincs befogva; befogatlan ló. Befogató-parancs, fn. vmely gyanús, v. vádolt személy befogatását elrendelő hatósági parancs. Befogdos, cs. többeket egymásután fogolylyá tesz; befogdosni a szökevényeket. Befoglal, cs. 1) vmit keretbe, rámába szorit; 2) a többi közé számitja, csatolja; befoglalni vkit barátjai közé. Befogó, fn. (mt.) a derékszögű háromszögben a derékszöget képező két oldal. Befogott, mn. (gép.) húr által összefogott (iv). Befojt, cs. 1) vmely élőlényt viz alá tartva megfálaszt; 2) a. é. ételt, italt a külségtől elzárva saját gőzében készit el; húst, mustot befojtani; 3) (b.) a bányaüregben levő viz kitörése ellen gátat, töltést emel. -ott, mn. saját gőzében készített, befojtott marhahús. Befold, Refoldoz, 1. Befoltoz. Befoltoz, cs. ruhán, v. más valamin levő libra foltot vet. Befoly, k. 1) a hig test egyik üregből, mederből a másikba foly (pl. a Tisza a Dunába); 2) á. é. hatással van, hatást gyakorol vmire; az irók befolynak a nép jellemére. Innen: Befolyás, m. -ászt, cs. eszközli, hogy vmely folyadék bizonyos üregbe folyjon be. -at. 1. Befolyászt. Beton, cs. 1) hajat, szőrt, stb. lánc-, v. csokoralakúvá fon, teker; befonni a hajat, a ló serényét ; 2) (vh. nm.-sal) magát szálakkal körülhálózva, tekergeti; a selyembogár befonja magát; 3) a. é. a) vkit ármánynyal körülhálóz, vmi ügybe bekever; kezességre felhívás által vkit befonni; b) a. m. eszik vmit; egy font rostélyost befonni. Innen: Befonás, fn. Befont, mn. -dolódzik, k. gúzs, v. fonalféle vmibe betekerődzik., bebonyolul. Befonyolodik, 1. Befondolódzik. Befor, fn. (kert.) a szemhéjak befelé növése által mutatkozó szembaj,csipesz, fn. (sebj a beforféle szembajok műtételénél használtatni szokott csipesz. Befordit, cs. 1) vmit vhova fordítva betol; a hordót befordítni a félszer alá; 2) befelé fordít, hajt; a bunda szőrét beforditni; 3) a. m. bedönt; a kocsis befordított bennünket az árokba,ul. k. 1) vhova bemegy, betér; délután fordulj be hozzám; befordultam hozzá egy szóra, egy ital borra; befordultam a konyhába (Pét.); 2) a. m. bekanyarodik; az út itt befordul az erdőbe; 3) a. m. bedől; befordultunk az árokba. Beforgat, és: 1) több holminak külső oldalát belőre forgatja; 2) a. m. behengerget; beforgatni a hordót a félszer alá. Beforr, Beforrad, k. (személyt.) 1) az izzó fém összeragad, egybeforr; 2) a seb hártyával behúzódik, beheged. Innen: Beforradás, fn. -adt, mn. behegedt, hártyával behúzódott (seb.) -aszol, cs. (msz.) felolvadt érccel beönt, beragaszt, -ászt, cs. 1) 1. Beforraszol; 2) a sebet behegeszti, begyógyítja. Befő, k. (személyt.) lövés által kevesebb leszen, megkevesbedik. Befecskend, Befecskendez, 1. Befecskend, Befecskendez. Beföd, Befödöz, 1. Befed. Befőtt, m. saját gőzében cukorral télre elkészített gyümölcs, befőzött gyümölcs. Befűz. cs. 1) télre gyümölcsöt saját gőzében cukorral készit el; 2) levesbe tésztát tesz, hogy megfőjön; nem ehetünk, mert még nem főztek be. -ott: 1. Befőtt. Befű, Befúj, k. vmely nyiláson keresztül vhova fuj; cs. 1) vmely könnyű testet vhova fuj; a szél sok szemetet fújt be a szobába; 2) vmit könnyű testtel fújva behint; a szél porral fújta be a nedves festményt. Befúr, cs. vmi hegyes eszközt vmibe fúrva benyom. —, vh. tolakodva erőszakkal vhová benyomul. Befurakodik, Befurakozik, k. 1) beássa magát; a vakond befurakozott a földbe; 2) sokaságon keresztül vhová tolakodva jut be; beforakozni a színházba; 3) á. é. szemtelen tolakodással hivatlanul megy vmely társaságba. Befut, A) cs. 1) futva, sietve bejár vmit; befutni az egész falut; 2) a. m. benő; a dinnye indája befutja a fél kertet. B) k. 1) vhova sietve bemegy; 2) hig test vhova befoly. -os, -olgál, -károz,k. és cs. ismételve, többször befut, -tat, cs. 1) eszközli, parancsolja, hogy vki vhova befusson; a szolgát a városba befuttatni; 2) á. é. (msz.) nemtelenebb ércből készített eszközt nemesebb ércolvasztékkal bevon ; az ezüstgyűrűt aranynyal befuttatni. Befuval, cs. és k. gyöngén befú, belehel; az Isten lelket fuvalt be testünkbe. Befügg, k. befelé függ; a fa lombja befügg az