Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
B
13 ek 86 Bek Békét, cs. 1) békát eszik; 2) vkit békának csúfol. Beke, m. Benedek névnek rövidített alakja. Béke, mn. 1) általában nyugalmas, zavartalan állapot, különösen a társadalom tagjai között; házi, v. családi béke, ugyanazon ház lakói, v. család tagjai között ; (szel.) békében nyugodjanak hamvai; no már igy szent a béke; hagyj békét mindenkinek, ne bántalmazz senkit ; hagyj békét amásénak, ne kivánd, ne vedd el a másét; megzavarni a békét; békén lenni, maradni, csendesen; (km.) jobb egy béke száz hadnál; ki békével fekszik, maga békével kel; a békének üres helyét ördög foglalja el; 2) külön, a népeknek egymás között való viszály nélküli viszonya, midőn a fennforgó ügyeket csendben, minden háború nélkül intézik el; megzavarni az európai békét; világ-béke, örök-béke; 6) háborút viselt felek által kötött szerződés arról, hogy bizonyos meghatározott ideig háború nélkül élnek; békét kötni; kitűzni a béke zászlóját; a béke olajágát nyújtani, békét ajánlani; 4) nyugodt kedélyállapot; békén tűrni, várakozni; másnak békéjét, megzavarni. Béke-ajánlat, mn. egyik harcoló fél által a másiknak tett ajánlat arról, hogy békét kössenek, -alku, 1. Békalku. Béke-alkudozás, fn. a békekötés feltételeiről folytatott alkudozás, értekezés, -angyal, fn. á. é. a harcoló, viszálkodó felek között békét eszközlő személy, -bíró, fn. 1) népek, fejedelmek által a végből felhivott személy, hogy a közöttök levő viszályt belátása szerint intézze el; 2) Angliában a nyilvános csendháborítókat megfenyítő hatósági személy. Innen: Békebiróság, mn. Bekeblcz, cs. 1) vkit vmely testületbe, társulatba felvesz (pl. az orvosi karba); 2) vmely országrészt, tartományt a másikhoz csatol, a másik alkatrészévé tesz. Innen : Bekeblezés, fn. Bekeblezési, mn. -tét. cs. vkit amely egyházi hivatalba ünnepélyesen felavat. Békebontás, fn. a béke feltételeinek megszegése. -bontó, mn. és fn. viszályra, háborúra okot adó; vallási békebontó, -bot, fn. Angliában a békebiró hivatalos botja, -cikkely, fn. a békekötési okmány egyes pontja, cikkelye. Bekecs, 1. Békés. Béke-esők, fn. a háborút viselt felek képviselői között békejelül szolgáló csók , ölelkezés, -előzmények, fn. tb. a béke megkötése végett előlegesen tett intézkedések a harcoló felek között. -eszközlik, fn. a harcoló felek között békét szerző személy, -fejedelem, fn. a békét kedvelő fejedelem, -figyelő, fn. Angliában a közcsendre felügyelő hatósági személy. Bekeg, k. a kecske sajátos reszkető hangon szól. Innen: Bekegés, fn. Békegyülekezet, Békegyűlés, fn. a háborút viselt felek követeinek a békekötés fölött tanácskozó gyülekezete, -háborító, fn. a külső v. belső békét megzavaró személy. .. mn. nyugtalanságra, háborgásra okot adó. -hir, fn. a béke megkötéséről szállongó hir, közbeszéd,hírmondó, fn. a béke megkötéséről hírt hozó személy, -hon, fn. a hol béke és nyugalom tanyáz; csendes, mint a békehon (K. K ). -hozó, 1. Békekövet. Béke-idő, fn. a békekötésben maghatározott időfolyam, mely alatt egyik nép a másikkal békében élni kötelezi magát.-jobb, fn. kibékülés jeléül nyújtott jobbkéz; fogadd békejobbomat, -jog, fn. vmely fejedelemnek békeköthetési joga. * Bekekó-kíirte, fn. különös körtefaj. Béke-kötés, fn. 1) a háboruviselt felek között történő egyezkedés a harc megszüntetéséről; 2) a megkötött béke feltételeit tartalmazó okmány, -kötő, mn. békekötés felett alkudozó, -követ, fn. 1) az ellenfélhez a béke megajánlására küldött személy ; 2) a megkötött békéről birt hozószemély. Bekei, k. (ht.) ahova csoportosan bemegy. Innen : Bekelés, fn. Békés, k. békére lép, engesztelődik; leginkább összetételeiben használtaik, m. megbékél,, kinek él, összebékél. Innen: Békelés, m. Békéért, mn. Békeláb, m. (ht.) a rendes katonaságnak békeidőben az ország nagyságához mért száma. Békelepcél, cs. 1) vmely állatot kelepcében megfog; 2) á. é. vkit furfangos fogásokokkal rászed, bajba kever. * Békélet, fn. őszi idő, a kikelet ellentéte. Békelevél, fn. a megkötött békéről kiadott okmány. Békélhetlen, mn. és id. kiengesztelhetlen, ki nem békithető. Békéltet, cs. vkit ellenfelével kiengesztel, kibékít. Innen: Békéltetés, fn. Békéltető, fn. és mn. Beken, cs. 1) kenőcsöt dörzsöl vmi testre ; bekenni a sebet balzsammal; 2) vmit zsírral, festékkel bemázol, bemocskol; bekenni az orcát festékkel, a kályhát sártapaszszal, a csizmát zsírral. Innen: Bekenés, fn. Bekenet, mn. Békén, ill. 1) más által nem bántva; békén járni-kelni; békén nyugodjanak hamvai; 2) mást nem háborgatva, bántva; maradj békén. Bekendez, cs. 1) kendővel betakar (pl. a fejet); 2) pirositóval, fehérítővel befest. Bekénez, cs. 1) vmit kénfüsttel átjárat (pl. a hordót); 2) vmit kénolvadékkal bevon, befen; bekénezni a gyufákat. Bekenieti, id. bemázolt állapotban, mocskosan, zsirosan. Bekény, 1. Benedek. Bekényszerít, cs. vkit bejöni, bemenni, sürget, kényszerít. Békepohár, fn. a kiengesztelődött haragosok által a béke jeléül ivott áldomás ; igyuk meg a békepoharat,pont, 1. Békecikkely. Bekér, cs. 1) a bemenetelre engedélyt kér; lekérni vkit a színházba; 2) vkit kér, hogy kívülről adjon be vmit. Innen : Bekérés, f. -edzik, -edzkedik,k. engedelmet kér, hogy vhova bemehessen. Bekérgesedik, k. 1) (nt.) a cserje- és faféle növény kéreggel behúzódik; 2) az állati test felületén vastag kemény bőr támad. -ít, cs. vmit kéreggel behúz, kérgessé tesz. -ül. 1. Bekérgesedik. Bekérget, cs. vkit kergetve vhova behajt. Bekérget, cs. 1) 1. Bekérgesít; 2) (msz.) a lábbelibe kérget varr. Bekerít, cs. 1) vmely tért, épületet stb. korláttal, kerítéssel körülvesz ; fallal, sövénynyel bekeríteni az udvart; 2) többeknek az elmenekülési utat mindenünnen elzárja ; bekeríteni a futó ellenséget. Innen : Bekerítés, in. Békerontó, 1. Békebontó.