Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

B

Bel 9i Bél virágjába,­­szokik, k. folytonos gyakorlás által megszokja, tűrhetőnek érzi, beleszokni a katona­­életbe. -szól, k. 1) vkinek beszédjébe belevág, közbeszól; 2) vmely tárgyra nézve elmondja vé­leményét ; ebbe én is beleszólok. Innen: Beszóló, mn. ebbe nekem is van beleszólom. * Beleszuszant, cs. beledöf, beleüt, pl. kész vmibe. Bele­talál, k. 1) a helyes irányt megtalálva vmibe bejut ; 2) lövéssel, dobással stb. a cél­pontot eltalálja; 3) vb. beleszokik, beleökik, bele­találja magát a katonaéletbe,­­tanul, k. vminek kezelési módjában tanulás által kellő ügyességet szerez, -telik, k. teljesedéséig bizonyos időfolyam elmúlik; beletelik két nap, mig elmehetek, -törik, eltöretvén, egy része ben marad; a nyél beletört a fejszébe; á. é. (szej.) beletört a kése, v. a bicskája, nem sikerült neki a mibe belefogott, rajta vesztett, -tud, cs. mint együvé tartozó részt vmi közé számit, az éjjeli munkát is belehalni a nap­számba. -un . k. megunja, menekülni óhajt tőle, terhére van. -ütközik, k. mozgás közben vmely testbe ütközik, azzal visszataszitó érintke­zésbe jö. Belevág, A) cs. 1) vágó eszközt élével vmibe erősen sújt; kaszával belevágni a fűbe; 2) vmit fel­metélve más test közé vegyít; a korpába belevágni a szecskát; 3) vmit ahova erősen besújt, becsap ; társát belevágta a gödörbe. B) k. 1) vmit meré­szen elkezd; már én csak belevágok ebbe az üz­letbe ; 2) más beszédébe beleszól ; belevágott beszédembe. Bele­vénu­l, k. vmely dolog, állapot folytatása alatt megvénül, -ver. cs.­1) vmely testet több ütéssel egy másikba nyom; 2) á. é. vmit sok ta­­nitással emlékébe vés; alig lehet egy kevés tudo­mányt beleverni. -vesz. k. ht.-n veszni. 1) 1. Bele­hal; 2) a megerőltetés miatt meghal; 3)á. é.vkibe beleköt, -vesz, cs. ht.-n venni. 1) 1. Beleszámlál; 2) vh. vm­iben megfészkeli magát, beleszivárog; a poloska belevette magát a bútorokba, -veszt, A) cs. 1. Beleöl. B) k. veszteséggel üzérkedik; (km.) belevesztett, mint Berták a csíkba. * Belezna, fn. (takács msz.) a bélfonal roszul szövödése v. elszakadása miatt a vászonban tá­madt csomó, gáncs. Innen: Beleznás, m­n. Beleznásodik, k. a vászon beleznássá, azaz gáncsos fonalúvá lesz. Bélfa, fn. 1) (msz.) a járom közepén függélye­sen felnyúló pálca; 2) (ép.) ajtó-, ablak-, stb. béllésnek való fa; 3) (b.) az aknaüreg odalfalait takaró deszkázatot tartó fa. Bél fáj­ás. Bélfájdalom, fn. bármely okból származott fájdalom a belekben. Bél fáj­ás, mn. bélfájásban szenvedő. Bélfal, fn. (ép.) 1) aminek erősítőül, mintegy béllésül, szolgáló fal; 2) külön, (bt.) a föld-bástyák erősítésére épített fal. Bél fal, fn. (ép.) az épület falának a föld bel­­sejében fekvő része. Bél-fekély, fn. (kert.) az emberi, v. állati be­lekben dúló fekély, -fene, fn. (kórt.) rákféle bán­­talom­ a belekben, -féreg, fn. az emberi és állati belekben tenyésző féreg. Bélfodor, fn. (bt.) fodros alakú kettőzött has­hártya. -mirigy, fn. mirigy a bélfodorban. Bélfonal, fn. (takács msz.) a szövőszékre füg­gélyesen felhúzott fonalak közé szőtt s a vászon­nak mintegy belét képező fonal,­­cséve, 1. Bél­csévé. Bél forgalom, fn. (ker.) vmely ország határain belüli forgalom. V. ö. Forgalom. Belföld, fn. azon ország, birodalom, melyben lakunk. Innen: Belföldi, mn. * Belga, mn. ki, mivel nyelve kellen nem forog, nem tudja tisztán ejteni a szót. (szej.) belga frater, sebes beszédű. Innen : Belgaság, fn. Belga, fn. belgiumi születésű személy. —, mn. belgiumból való, belga alkotmány. Belgát , fn. 1) (vizép.) a főgáttöltésen belül emelt gát; 2) (bt.) a sánc, v. bástya belső olda­lához emelt gát. Bélgecs, fn. 1) némely indiai állat belében nőtt kőképlet; 2) a fenebbihez hasonló s bezoárnak nevezett ásvány. Bélgiliszta, fn. a belekben tenyésző giliszta. Belgium, fn. Franciaország és Holland között fekvő kis ország. Bélgörcs, fn. görcsös bántalom a belekben. Bélgyarapú, mn. (nt. msz) belülről észre­vétlenül kifelé növő, gyarapuló (Endogen). Bélgyomorsérv, fn. (kört.) a bélben és gyo­morban dúló sérves bántalom. Belgyökü, mn. (nt. msz.) befelé hajló, fekvő gyökü. Bélgyuladás, fn. a beleknek gyuladásos bán­­talma. Bel­háború, fn. ugyanazon haza lakosai között kiütött háború, polgárháború. -Isallam, fn. (nyt.) az első és utolsó betűt kivéve, bármelyik betű a szóban, -hám, fn. (bt.) a takonyhártyát takaró vékony hártya, -innig, 1. Belh­allam, Bél-hányás, fn. (kert.) köznyelven misereré­­nek nevezett kinos nyavalya, melyben a­z égbél bezáródik, s a bélsár nem jöhet ki a rendes nyíláson, -hártya, fn. a beleket takaró bőrhártya. Bélhéj, fn. (nt.) a fa belső része és a kéreg kö­zötti vékony átlátszó héj. Bél-héj, fn. (nt.) a gyümölcs belének héja. -hólyagsérv, fn. (kert.) sérves bántalma a test azon részének, hol a húgyhólyag a béllel össze­köttetésben van. -fiúr, fn. az állatok, különösen a juhok beléből készült búr. -hurka, fn. az állati beleknek az alfelnyiláshoz közel fekvő egyenes, rövid vastag része. Bélhús, fn. porhanyó hús a­ lép körül. -sérv, fn. sérves bántalom a bélhúsban. Bélhuszár, fn. huszáröltönyt viselő diszszolga az uraságoknál. Bélh­uzam, 1. Bélcsatorna. Beligazgatás, fn. az ország belügyeinek inté­zése, kormányzása. Belim, Belind, 1. Belénd. Belindek, 1. Beléndekvonat. Belsőinger, fn. bizonyos működésre izgató természeti ösztöne az állatoknak, s néha az em­bernek is. Béliszam, fn. (kert.) betegség, melyben a bél rendes helyéből kimozdult. Belisztez, cs. liszttel behint, lisztessé tesz vmit. Beljebb, id. tovább, jobban befelé. Béljós, fn. az áldozatul leölt állatok beleiből

Next