Egyetemes Magyar Encyclopaedia 1. A-Ajuga (Pest, 1859)

ságiján ugyan, de egybefoglaltan mondottam el mindazt, mit a társulat életének ezen jelentékeny évéről dicsérőt vagy kisebbítőt elmondani lehet. A végzett munka sorában első helyen az „Egyetemes Magyar Encyclopaedia“ áll. Midőn a múlt évben e vállalatnak megindítása elrendeltetett, a vele járó felelősség terhétől­, úgy hiszem, mindnyájan át voltunk hatva. Kisebb, különálló feladatoknál, minőkre egy év alatt is ismételve vállalkozhatni, a társulat nem kelt oly fellengző igényeket, nem vonja magára annyira a világ figyelmét, s ha egyszer-másszor netalán kevésbbé szerencsés választást tett, vagy a helyesen választottat kevésbbé sikerülten hajtotta volna is végre: módjában áll e hibát más , szerencsésebb választás és sikerül­tebb kidolgozás által rövid idő alatt könnyen helyrehozni. Nem úgy a kérdésben forgó vállalatot illetőleg, melyet midőn meginditott, évek hosszú sorára kötötte le magát, s arra nézve, hogy azt minden körülmények közt, alakuljanak bármint a viszonyok, állandóan folytatni és be­végezni fogja,­­ erkölcsi reputati­ójának egész súlyát a latba vetette. Azonban, ha e szerint e vállalat első pillanatra koc­káztató természetűnek látszik is, más oldalról fenntartó erejűnek bizonyul be, a­mennyiben évek hosszú során át folytatva, mindez időre egyik jobbikét képezheti azon sokféle egyesítő kapcsoknak, melyek a társulat tagjait ennek kebelében összetartják. Ily főbenjáró fontosságú lévén e vállalat, a t. közönség nem veheti nekem rész néven, ha én jelen elnöki előterjesztésemben, miután mind a gyűléseken, mind a sajtó­ban már oly sokszor volt róla szó, figyelmemet még egyszer e tárgyra irányzom, miszerint azt minden oldalról kellőleg megismertessem, illetőleg ez érdemben azon utolsó kimerítő szót mondjam el, melyre nézve óhajtanám, hogy emlékezete maradjon meg, s a fellobogott első lángot mindaddig táplálja, valamig csak e vállalat befejezve nem lesz. Ismerve a közvélemény horderejét, s épen azért méltányolva minden, bár magában mennyire csekély és kisszerű észrevételt is, azon ellenvetéseken kezdem, melyek a vállalat megindítása érdemében több oldalról felmerültek. Mondatott ugyanis, hogy „e munka oly sokáig tartand, miszerint a végét talán meg sem fogjuk élni.“ S bizonyára, bármennyire óhajtanám is, hogy az „Encyclo­paedia“ első éveinek minden birtokosa részesüljön az örömben, hogy e munkát teljesen bevégezve lássa: fájdalom! úgy tartom, mikép számosoktól azon testvéreink közül, kik ma a társulati tagok lajstromába jegyezvék, — én magam­ s több azon társaimtól, kik e vállalat bölcsőjénél velem együtt dajkálkodtak, ezen öröm alkalmasint meg fog ragadtatni. — De valljon csak azon fákat ültetik-e az apák, melyeknek gyümölcseit ők maguk szedhetik? Mely honszerző hősök mentek valaha oly gondolattal csatába, miszerint oktalanul koc­káztatják nem ugyan egy-két forintjukat, hanem véreket és életöket, miután a vérek és életök árán szerzett hazát nem ők, hanem testvéreik, rokonaik, utódaik foghatják csak bírni ? Mely tudós intézet, mely művészeti akadémia, mely jótékony alapítvány szerzője számolt valaha rá, hogy egyházi és hazafiai áldozat­­jainak őmaga egyénileg fogja venni hasznát? Hol volnának ma Európa büszkeségei, a keresztény dómok, melyek felépítése századokig tartott, ha kezdeményezőik eltökélett akarata annak feszegetésén szenved hajótörést, hogy bevégzésüket nem fogják megélni? S oktalansággal vádoljam-e az írót, mivel egy munkába fogott, melyen egész hosszú életen át dolgozott, s bevégzését mégis folytatóinak átengedni kellett? Kárhoztassam-e azokat, kik annyi mindenféle társulatok pénztárait gyarapítják, minden egyéb haszon nélkül, mint hogy a hivatásának különféle szakaiban oktatott, számtalan szükségeiben ápolt, vigasztalt, lelkesített emberiség testi-lelki javát mozdították elő?... Minden nemzedék tömérdeket öröklött elődjeitől, s bűnös az, mely azt hiszi, hogy ez örökséget nem tartozik, s gyáva és szemtelen, mely nem érzi, hogy azt még megnövesztve, gyarapítva, tökéletesítve köteles az utókorra általszállitani. Az egyed csak az egész

Next