Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1836-09-16 / 38. szám
Király Mihály: A* kaszált réten. (105—107. 1) Nincs érzemény nélkül, de a’ felfogás és kifejezés még tapasztalatlanságra mutat, melly szerint a’ versezet rend nélkül, hol ■nagyítva, hol üresen zeng. Kis Ferencz: Az álom (98—90. b) édes kis dal, szép zengzetű mértékeit rímekben. Ormós László több darabokkal kedveskedik, u. m. Ajánlás. Erről feljebb volt szó. Szigethvár. Ballada. (00—73. I.) E’ darab mutatja a’ Múzák’ kedveltjét, ’s mind technikában, mind benső szellemére nézve literaturánk e nemű jobb productumai közzé tartozik. Rövidség’ okáért csak Zrínyi’ jeles festését hozom fel: Habzó tengerénszívévék Bánat ’s hős lélek Júizdének. De a’ lélek nagyobb volt, ’S a’ fájdalom meghódolt. A’ többi munkák is: Sóhajtás. Sonett. (100. 1.) A’ honleány. Ballada. (116—119.1.) gyönyörű darabok. Thrékí a’ sírján. 1833. (161 —165. 1.) nincs meleg képzelődés és poétai helyek nélkül, de, egészben véve, a’ többieknek megettük áll. Orosz Pál: Napraforgó (59—01. 1) édes dal, tiszta, hibátlan jámbusokban. Epigrammák (158—159. 1.), három magától, egy Martialis, egy más Catullus után, mindnyájan javulást érdemlők. Rejtvény (187—188. 1.) találós termékeny elmére mutat. Pataki János. A’ könyezetlen halott. (76—80 1.) több tekintetben tökéletlen darab. Küzdés (160—169 1.) derék jeles óda. Sz.* * * en. Első Virág. Hymnusz a’ szépérzés’ istenéhez. Karének. Olaszból, Tassó után. Ez a’ szerény, nevetlen, egyike legédesb reményekkel biztató, kezdő költőinknek. Milly gyöngéd érzés, természetesség ’s kedves képzet az elsőben, melly mély, valódi ’s a’ mellett szelid, vidám érzet a’ másodikban ! A’ fordítás hasonlóul ügyes kézre és poétái lélekre mutat. Széplaky Lajos. Vándorok. Szívreható és eleven ’s kedves festésű versezet. Szöghalmy. Kölcsey’ Endymion ára. A’ jelesb dolgozatok’ sorába tartozik. "W. " Csók kedvesemtől. Hitányai mellett jobb oldalai is vannak. Ezen rövid ismertetésből (ha ugyan értek a’ dologhoz), láthatja mindenki, hogy a’ pataki Parthenon szerkesztetője elég szigorún járt el tisztében a’ közrebocsátott munkák’ kiválogatására nézve, mert az imitt amott előfordúló hibák mellett, mellyek nélkül semmi emberi munka nem lehet, és lenni nem is fog, annyi valódi szépet, édest ’s a’ művészet’ elveihez alkalmazottat hozott elő, a’ mennyit első kezdetben alig várhatánk. Már ez a’ rövid ismertetés, és az általam felhozott egy két példa eléggé mutatja, hogy e’ kis Zsebkönyvben sok szépet lehet találni. Én részemről a’ netalán kételkedőket magára a megismertetett munkára utasítom , és bízvást merem reményleni , hogy valamint illy' fellépést, tanuló ifjaktól, gyönyörrel, s ha magokra részrehajlatlanul visszaemlékeznek, néhol még bámulattal is fognak szentlélni és olvasni, úgy velem együtt megegyezendenek azon óhajtásban is, hogy e’ zsebkönyv, melly' Nro. I-t visel homlokán , ne legyen utolsó , hanem menjen előre az élőre, nyereségről nyereségre; lepjen meg bennünket jobbnál jobb ’s szebbnél szebb munkákkal , hogy a’ midőn megérettebb korúink’ Zsebkönyvei egymás utánegünkről letűnni kezdenek ,lépjen fel nemesen iparkodó ifjúinké folyvást nevekedő fény’ben és erőben, ’s képezzen literaturánkban, ha szabad úgy szólanom, egy soha meg nem szakadó palingenesiát , melly együk elhaló ivadékból, folyvást mást állítson elő, mindig újabb ’s kecsesb alakban , ’s mellynek (Tóth Lászlóként) dísz« virúljon 's,nettön nőjjön szüntelan! A. ERÍNYI ’S BÉKEFIHEZ IGAZFI, AZ ACADÉMIAI DÍJOSZTÁS’ ÜGYÉBEN. (F . 1 - t a t ! ».) Mi a’ miészség’ érdekét illeti, annak még most nálunk alá kellene vetve lenni a’ nemzetesűlés érdekének. Az aczél és fametszés két külön nem, mellynek mindegyikében van felőletes, sekélyes , mély, valamint piczi , közönséges, nagy, — sem ez , sem amaz nincs a’ könnyűvel ellentétesben. A’ könnyű abban áll, hogy’ a’ mesterség sehol se tessék ki, és azért a’ nehézkes minden formában untató. — A’ gyakorlatos eszthetika’ tekintetében nem ártott volna megjegyezni , hogy a’ mély azonnal setét, mihelyt nem világos, égő gyertyát, vagy legalább kanóczot viszünk magunkkal , mikor setét pinezébe a’ jó tartós borhoz megyünk, ce qui n’est pas claire n’est pas francais, úgymond a’ franczia , több német, vagy németesen író magyar íróinkat pedig jó volna ollykor emlékeztetni, dasz selbst die flache Begreiflichkeit besser ist, wie die finstern Tinte; mert amaz csak mutat, ezt pedig még nem is látjuk. Világos, hogy Desewffy a’ költészet’ nemzeti formája alatt az eddig élé többnyire szokásban lévőket értette, mellektől elszoktatni és tökélyesebbekhez szoktatni , csak lassan lassan lehet akármelly nemzetet, mert a’ mi a’ nemzeti érzést és gondolkozást nézi, az csak nem minden költészeti formához ragadhat. Bizonyítják ezt mind Dante’, mind Ariosto’, mind Tasso’ példája. Igaz , hogy a’ hős tett’ előbeszélése jobban jön ki hat lábunkban , és jobban szeretem ezekben a’ balta csapással rettenetes Lászlót; de a’ jó kódör és a’ helyette csoportosan eljött vad szilaj ifjúság’ szájából az effélék Etelkáról. Jól teve, hogy' bé nem takará kis lábait a’ szűz. Ollyak azok , mint a’ tájékból fútt halon , és én Milly boldog lehetek, ha csak azt illetheti ajkam, jobban illettek volna talán K. verseinek formájiba; kétlem, — azonban, hogy' illy'bár mi szép zeladonságokat , mellyek nem fekhettek ős eleink’ ifjúságának természetében, és igy a’ tárgyiságot sértik, múzsácskája’ szárnyaira, ha hogy az olymp’ tetejéről is lecseppennek, magáról le nem rázta volna. Azt, hogy’ Kisfaludy Sándor csak egy’ szív’ szerelmét énekelte, kereken tagadom, hiszen ő is legkülönbözőbb helyzetű és legkis-