Literaturai Lapok, 1837 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1837-01-06 / 1. szám

LITERATÚRAI LAPOK. Is5 SZtílll. /Г.4 SSÁ iV; Januar 6‘" 1ИЗУ. Harag és párt nélkül. KÖNYVISMERTETÉS. Szerb népdalok és hősregék, az eredetiből forditú Székács Józsefe kiadú Kimoss Endre. Festen Í836. Trattner- Kúrolyi nyomt. 8rét XII, 334 lap.í( első kérdés, melly ezen czim’ el olvas tar a a’ magyar olvasóban támad, bizonyára az, ha váljon megérdemlek-e ezen dalok és bősregék a’ fordítást, olly időszakban, mellyben a’ min­den választás nélküli forditás-özön annyira eláradt litcraturánkon, hogy soha talán veszedelmesebb nem volt, mint ma, midőn sok jelesb tehetségű Írónk is a’ fordítók’ zászlójához kénytelen sze­gődni; mivel ez, csaknem háromszorosan jobban kamatoz neki, mint az eredeti Írás. — Máskorra halasztóm ezen, valamint fo­nák , úgy kártékony helyzetnek okait fejtegetni, máskorra: meg­mutatni , hogy ezt egyedül a’ mindennek neki rugaszkodó könyv- árosi mohóságnak ’s hírlapi literaturánk’ lábrakapásának köszön­hetjük. Itt csak azon kérdést vetém föl, ha a’ szerb dalok és hős­regék megérdendettek-e most és illy körülményekben a’fordítást? A’ fordító’ saját szavai szélűit (11. lap): „ezen daloknak szerzői közönséges, egyszerű emberek, a’ mesterkéletlen természet’ fijai, egy súlyos iga alatt nyögő ’s ez okból még műveletlen ha­zának lakosi. Koruk olly régi, mint a’ nemzet; Írva soha nem voltak; szerzőikkel születtek, szerzőikkel haltak el, vagy száza­dokon keresztül ajakról ajakra, firól fira szállottak. Ezen szelíd költői tehetség, dalban vígadó, dalban síró, dalban élő érzelem, annyira sajátja a’ szerb nemzetnek, hogy az eddig gyűjtött da­lok, tudtomra mái- nyolc/, könyvet töltenek be; ’s mint béavatot- taktól haliam, még ezek csak csekély részét teszik az egybe nem gyűjtött az ajakokon élő daloknak.“ Már maga ezen körülmény hathatósan szól a’ mellett, hogy a’ tárgy’ bővebb vizsgálataim, kutatásába bocsátkozzunk. Itt nem ragyog ez vagy amaz költe­mény' alatt ez vagy amaz hírneves költő, mi az elfogult olvasót ez vagy’ amaz költemény iránt csupán szerzőjéről elfogadott előítéle­téből tenné — tehetné hajlandóvá vagy idegenné: itt minden inellekes ajánló vagy segéd szerek uélkiU emelkedik ki a’ valódi becs vagy nem-becs, ’s azért ítéletünk annál részrehajlatlanabb lehet. Nem к i irta, hanem m i t Írtak, ez leszen vizsgálatunk’ tárgya. Ha végig megyimk ezen 334 lap vastagságú köteten, abban 102 dalt és 21 hősregét lelünk. A’ dalokat meghatározandók, azokban általában egességes csirát, minden mesterkeltségtől mentt természetszerű ’s még is emelkedett érzést és phantásiát találunk. Lágyak és gördülékenyek, ’s csekély' részt kivéve, bevégzetten kerekdedek. E’ mellett egy elsőséggel gazdagok, mcllyet nem lehet eléggé d a 1-költőinkbe edzeni; — ez pedig az, hogy a’ költő sehol vagy' igen ritkán szövi belé magát költeményébe, hanem csak a’ tárgyat szökteti szembe, mert nem azt akar­juk a’ dalküitőtül tudni, hogy ki költ, hanem azt, mit köl­tött; nem azt akarjuk, hogy a’ költőt lássuk érezni, hanem hogy' dalában in i érezzünk. A’ dal egyszerű érzés kitörése lé­gy en, de ollyan általános érzésű, melly et mindenki egy ütt- érezhesseu a’ költőiek Hogy' a’ dalköltésnek itt egészen kimerítő theoriáját adjam, az helyén kivűl állana; csak egyik lcglényegesb alkrészére aka- rám az olvasót figyelmeztetni. Hogy pedig a’ dalnak ezen fel­fogása nem theoria» agyrém, hanem a’ legközelebb ’s legegysze­rűbb levonása a’ dal’ természetének, azt a’ dalos szerb nép itt ujjabb példával bizonyítja, ’s e’ — szabad légy en mondanom — természetes dalköltés, sokkal valódibb, mélyebb ’s szivhezszólóbb, mint a’ meilyet nemet szomszédinktól tanultunk. Göthe *) , Uh­land, Kükért, Lenau ’s még egynéhányak’ dalai azért kivételek, mert szerzőjik a’ dalt ezen értelemben fogák föl és adák vissza. A’ mi költőink közül valódi dalt kevesen Írtak, noha csak­nem mindannyi dalirással kezdte pályáját ’s ennek oka, úgy lát­szik nekem, abban van, hogy még igen is subjectivusok ’s re- ílectálók. ,,A’ dal — mond Menzel — melly valamelly magán kívül fekvő tárgy at énekel még mindig poetaibb mint az ön maga felett reílectáló költemény, mint az ének az énekre, a’ költemény' a’ költésről ’s a’ t.“ A’ szerb dalok éppen objectivitásuk által szólnak szívhez. — Itt egy kettő mutatványul: 01. Hármas bü. Zengő kis fülmile! Másnak békét adál, De nékem ifjúnak Hármas panaszt adál. Első üröm panaszt Melly fekszik szivemen » Hogy engem jó any ám Nem házasíta meg; Másik üröm panasz, Melly fekszik szivemen: Mivel holló lovam Nem ugrándoz velem; A’ harmadik panasz Melly' fekszik szivemen: Mivel kedves tubáin Boszonkodik reám. — Ah ássatok nekem Sirt a’ széles mezőn, Széltében két ölest, Hosszában négy ölest; Nyugvó fejem fölé Rózsát ültessetek Ny ugvó lábam fölé Vizet vezessetek; Ha ifjúság jön el, Rózsázza föl magát, Ha hogy’ vénség jön el Hadd oltsa szomjuját. 102. Faggatás, szeretés. „Jár az ifjú fent a’ halmon; Jár alant a’ sziiz a’ kertben. Az dobálja galgonyával, Ez dobálja azt kökénynyel Ók de ártni nem kívánnak; Faggatozni csak ’s szeretni.“ , És a’ 44. Meg ne karczolj. „Hej leányka, piros rózsaszálom! Ehetetlen és átültetetlen, Hiis forrási vizzel üntözetlcn, Nem szakított,, nem szagolt virágom! Meg nem -bájolt csóktalan virágom! Engednéd-e megcsókolnom ajkad ? Csókolj untig, ifjú, hogy' ha tetszik: Kertem a’ ti .rétetek mögött van, Majd öntözni elmegyek virágún’, Es te jöjj el pányvázgatni méned; Csókolj untig ifjú, hogyha tetszik; Csakhogy meg ne karczold gyenge orczám, Mert any ám a’ háziul iizne tán el.“ ) Schiller szoros dalt alig irt.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents