Lobogó, 1970. július-december (12. évfolyam, 27-53. szám)
1970-09-16 / 38. szám
Erre nem lehetett tőle választ kapni. Vonogatta a vállát, úgy tűnt, mintha nem szeretne a jövőre gondolni. Máig sem feledtem el markáns, szomorú arcát, riadt tekintetét. Azóta bizonyára kialakult új élete. Volt egy kis összegyűjtött pénze, háza, autója. Nevet is szerzett, talán elment edzőnek... Búcsúzóul megkérdeztem tőle: — Hogyan lehet maga szerint valaki jó futballista? — Hát... először is tehetség kell, aztán meg sokat kell játszani a labdával. Galvani kolléga mesélte, hogy Airton annyira szeret futballozni, hogy gyakran beáll utcai csapatokba is. Haragszanak is rá a klub vezetői. Félnek, hogy megsérül. Egyszer meg is büntették. Ariton azonban megvadult, és kijelentette: otthagyja a csapatot, ha nem játszat akkor, amikor neki tetszik. — Vadember! — mondták a klub vezetői, és inkább engedtek neki. Következik: A kedvenc tanítvány, NAGY Z. IMRE felvételei Arizon, a fiával. Nem szívesen gondol a jövőre Legyen versenyt az OHV versenysport Nyugtalan időben, vad szélrohamok és napsütés szeszélyes váltakozásában rendeződött alakzatba az OHV budapesti bajnokságán részt vevő 96 csapat (74 MHSZ- és 16 ifjúgárdista együttes) a kerületi bajnokságok győztesei, hogy itt, az Ikarus mátyásföldi sporttelepén, egy nagy összecsapásban döntsék el: az összesen hét férfi és női kategóriában, kik képviseljék majd a főváros színeit szeptember20-án, az országos bajnokságon? Megjelent Kelemen Győző, az MHSZ budapesti titkára, Kacsóh Ferenc őrnagy, az Országos Központ lövészés tömegsport-osztályáról, Nyitrai József, a budapesti vezetőség lövész- és tömegsportosztályának vezetője. Sorban startoltak a csapatok. Azt hiszem, nem mondok újat vele, hogy a pálya, 1500, illetve 3000 méteres futás után, tíz, könnyűnek egyáltalán nem mondható akadályt emel. A versenyzők arca hamarosan pirosan fénylett. Nyitrai József, a megnyitó és az első start után: — Ez évben 150106 fiatalt „mozgatott meg” az ÖVH, merész elképzeléseink vannak e sportág szélesebb étlapokra helyezéséről, a lépéseink nyomán mutatkozó érdeklődés biztató. Minőségi robbantást szeretnénk elérni — a tömegesítéssel párhuzamosan. Legyen ez hobby, szívvel, sok ügyszeretettel irányított és végrehajtott versenysport — az őt megillető összes elismeréssel együtt. Előre kell lépnünk, és e lépések szükségességéhez, azt hiszem, nem férfiét kétség. • * • Az eredmények: a férfiak első, második és harmadik korcsoportjában: a VII. kerületi BKV Fürst Garázs; a Csepel Vasmű; a Csepel Vasmű Egyedi Gépgyárának csapata. Nőknél a X és XVII. kerület, az ifjú gárdánál a VII. és XIV. kerületi együttesek verekedték be magukat a nyíregyházi nagy döntőbe. B. SZ. Az egyik „gyötrelmes szám”: a kúszófolyosóban ifjak az ősök fegyverével.. • Megszoktuk, hogy a honvédelmi nap ejtőernyős, repülős, lövészbemutatókat jelent, amik ugyan önmagukban érdekesek, de az utóbbi tíz év megszokottságai közé tartoznak. Csók rárott megtörtént mindez, de ezenkívül valami más is. Ez a más a Magyar Honvédelmi Szövetség most alakuló Történelmi Haditorna Klubjának első nyilvános szereplése volt. Fiúk és lányok vegyesen, kivont kardokkal, pajzsokkal, láncos buzogányokkal, baltákkal - az ősök fegyvereivel - néhány percre visszavarázsoltak minket a XV. századba. Ezek a fiatalok, történelmi, szociológiai, harcászati kutatások eredményeként, feltérképeztek valamit, amit már eléggé elfelejtettünk, és azt megragadó módon, képszerűen elénk állították. Leírhatnánk a műsort. Felsorolhatnánk, ki kivel vívott, és hogy milyen fegyverekkel. De ez így nem érdekes. Ami megragadó az egészben, azt látni kellett, és ezt több ezer ember látta. És az egészből ez a fontos. Az első bemutatkozás az MHSZ színeiben — ígéret a jövőre. A klubtagok lelkesedése határtalan. Erőt, fáradságot, időt nem kímélve gyakorolnak évek óta. Rossz körülmények között, fáspincében, de eredményesen, ahogy ezt most Csákvárott, de akár az Egri csillagokban és más filmekben is láthatjuk. Új színfolt ezt a honvédelmi nevelés eszközeinek tárházában. Elgondolkoztató, hogy erre csak most jöttünk rá. Mert előbb is észrevehettük volna, hogy ezek a fiatalok minden törekvésükben a honvédelmi gondolatot valósították meg, tehát azt tették, ami nekik fontos volt, és valamennyiünk számára vonzó, érdekes, tanulságos. És miért fontos e fiatalok produkciója a Magyar Honvédelmi Szövetségnek? Miért karolja fel a klubot? Erre többféle választ adhatnánk. De a lényeg mégis a következő: a honvédelmi nevelő és felkészítő tevékenység nincs fallal elzárva a történelmi múlttól. Nem lehet igazán ,hozóját szerető fiatal — bár értse jól a legmodernebb technikát — az, aki népünk haladó hagyományai iránt érzéketlen. _ _ . (E lányok és fiúk jóvoltából, egy órára, elhittük, hogy Rákóczi kurucai, Esze Tamás talpasai, Hunyadi parasztjai jelentek meg előttünk.) A közönség együtt izgult azokkal, akik megjelenítették előttünk a történelmet. CSŐKÉNAl Fiúk és lányok csoportos párharca. Balogh Gábor, testvérével, Balogh Enikővel, Szacski Mihály Bakai Ágival és Mecseki László Seress Gabriellával csatázik