Lobogó, 1970. július-december (12. évfolyam, 27-53. szám)

1970-09-16 / 38. szám

„Háború vagy béke?” — Képünkön a sok vihart megélt izraeli parlament látható a Rogers-terv elfogadásáról szavazó miniszterekkel és képviselőkkel TEKOAH, IZRAELI ENSZ-MEG- BÍZOTT Jarringnak tett bejelentése, miszerint Izrael, hivatkozással a közel- keleti tűzszünetnek az EAR részéről történő állítólagos megsértésére, egye­lőre nem vesz részt a térség békéjével foglalkozó közvetítő • tárgyalásokon, utat nyitott ahhoz a koránt sem örvendetes lehetőséghez, hogy a háború ismét fel­lángolhat. Mint olvasóim emlékeznek rá, Izrael annak idején nem merte visszautasítani a Rogers-tervet, de a csatlakozásért- megfelelő „garanciákat” követelt az Egyesült Államoktól. Az izraeli kor­mánynak adott amerikai biztosítékok ugyan ismeretlenek, de tény. hogy Tel Aviv olyan kibúvóhoz jutott, amelyet a háromhónapos fegyvernyugvás idején bármikor, tetszés szerint felhasználha­tott. pillanatnyi érdekeinek megfele­lően. Tel Aviv — mint ismeretes —, a tűz­szünet létrejöttének pillanatától, kísér­leteket telt az imént említett lehetőség kiaknázására. Az Egyesült Államok — mivel saját kezdeményezéséről lévén szó — az első időkben határozottan eluta­sította az izraeli vádaskodást, szeptem­ber elején azonban, eddigi véleményét felülvizsgálva, csatlakozott Tel Aviv állításaihoz, és feljegyzést juttatott el Kairóba, a tűzszünet állítólagos meg­sértéséről. Kínálkozik a kérdés: vajon mi késztette az Egyesült Államokat ko­rábbi álláspontjának megváltoztatására. Az okokat Washingtonban és Tel Aviv- ban egyaránt meglelhetjük. AZ IZRAELI KORMÁNYBAN — mint a Washington Postban olvasom — a Rogers-terv elfogadása után. külö­nösen Izrael képviselőjének kijelölése nyomán, olyan mély válság robbant ki, amelyre eddig néni volt példa. -Dajan és a harcias tábornokok egy része, a „héják", változatlanul a katonai meg­oldást sürgették, mondván: ezt köve­teli Izrael „biztonsága”, mert a tárgya­lások idején az EAK olyan katonai előnyre tehet szert, ami a későbbiek­ben a sokat emlegetett „erőegyensúly” végleges eltolódására vezethet. A Jigal Állón, miniszterelnök-helyettes körül csoportosult „galambok” viszont, az L’SA és Izrael között kialakult sajátos szövetségi viszonyt féltve, azzal érvel­tek. hogy a tárgyalások huzamos boj­kottja veszélybe sodorhatja ezt a szö­vetségi kapcsolatot, s ez sokkal többet árthat Izraelnek, mint a szembenálló fél (értsd: EAK) esetleges és időleges katonai előnye. Éppen ezért a Jarring- misszióhoz való csatlakozást szorgal­mazták. Dajan és társai azonban kitar­tottak eredeti követelésük mellett, jól­lehet ők sem tagadták az Egyesült Ál­lamok támogatásának fontosságát, de arra számítottak, hogy a tárgyalások meghiúsulása és a háború újra kezdő- dése esetén, éppen ez a sajátos viszony arra kényszeríti majd Nixon elnököt. szunira jutott. Felszólították az Egye­sült Államokat, hogy nyújtson teljes diplomáciai és politikai támogatást Iz­raelnek. s ennek első lépcsőjében tegye szóvá, hogy az EAK „megsértette” a tűzszünetet. WASHINGTON HOSSZÉ) IDEIG HA­BOZOTT, de mivel a Tel Aviv-i szélső­ségesek azzal fenyegetőztek, hogy ellen­kező esetben „visszaszerzik katonai cse­lekvési szabadságukat” — azaz preven­tív támadást indítanak az egyiptomi rakétaállomások ellen —, szeptember 3-án, McCloskey, külügyi szóvivő be­jelentette: az Egyesült Államok, „új bi­zonyítékok" birtokában megállapította a tűzszünet megsértését, és diplomáciai lépéseket tesz az ügyben. A folytatás már ismert, a háttér azonban kevésbé. Megfigyelők úgy ítélik meg, hogy a Jarring-misszió meghiúsításáért csata­sorba léptek az Egyesült Államok szél­sőséges cionista körei is. és olyan erős nyomást gyakoroltak a kormányra, hogy az nem tudott kitérni e követe­lések elől. Ez a kényszeredettség érző­dött is McCloskey nyilatkozatain, de mindez nem változtatott a tényeken, viszont egészen más hatást váltott ki, mint amire az amerikai kormány állí­tólag számított. Washingtonban ugyanis azt várták, hogy az izraeli szélsősége­seknek tett engedmény elősegítheti a Jarring-féle tárgyalások folytatását. Tel Aviv azonban csattanósan rá­cáfolt ezekre a washingtoni remények­re. Éppen az USA nyilvános támoga­tására hivatkozva torpedózta meg a New Arork-i tárgyalásokat, mondván: „Lám, az Egyesült Államok is elismerte a tűzszünet megsértését!” A „HOGYAN TOVÁBB?" KÉRDÉS ma indokoltabb, mint eddig bármikor. Tel Avivban napvilágot láttak olyan tervek, amelyek minden további köze­ledést kétségessé tesznek. Dajan had­ügyminiszter új tűzszüneti megállapo­dást szeretne kötni az EAK-kal. s eb­ben 30—30 kilométeres fegyvermentes zónát jelölne ki a Szuezi-csatorna két partján. Ez lenne a feltétele Izrael to­vábbi részvételének a Jarring-féle tár­gyalásokon. A másik momentum még ennél is aggasztóbb. Golda Meir sürgős találkozót kért Nixontól, és tervezett amerikai látogatását előbbre hozva, már e hónap közepe táján Washing­tonba látogat. Célja az izraeli álláspont megmagyarázása és természetesen, to­vábbi katonai támogatás kicsikarása. Az amerikai kormány máris úgy dön­tött hogy a szállítás alatt álló 50 Phan­tom gépen felül további 18 ilyen gépet ad Izraelnek. A közel-keleti béke sorsa tehát ;smét Washingtonban dől el. Félő azonban, hogy az Egyesült Államok már túlsá­gosan belebonyolódott a maga terem­tette politikai zsákutcába ahhoz, hogy mérséklőén hathasson Tel Avivra. Ha pedig ez nem sikerül, úgy fennáll az a veszély, hogy Izrael ismét saját sza­Rogers, s vele az egész Nixon-adminisztráció nehéz helyzetbe került Tel Aviv-i ellenfelek: Mose Dajan, a „héják" ve­zére és Golda Meir miniszterelnök, aki könnyen megbukhat az ellenzék követelései miatt A Phantom bombázók szállítása változatlan ütemben folyik. Tel Aviv további gépeket kap az „erőegyensúly" fenntartása érdekében hogy az eddiginél is szélesebbre tárja káliára fog cselekedni, és ez újra a a katonai támogatás csatornáit, és hely- j fegyverekkel váltja fel a diplomáciai Izrael további támogatást vár az USA-tól. így egyebek között a képen látható reállitsa az „erőegyensúlyt”. A két párt- útkeresést. E lépés következményeit „Hawk" típusú rakétákat ra szakadt kormány végül komnroinisz- pedig felmérni sem lehet. a gyári Pál ezredes, a jj fiatonai kommentátora írja: / VISSZA A FEGYVEREKHEZ?

Next

/
Thumbnails
Contents