Lobogó, 1970. július-december (12. évfolyam, 27-53. szám)

1970-09-16 / 38. szám

Népművészeti Múzeum kétemeletes épülete a Könyves Kálmán körúton, a Népligettel szemben található. („Szinte lasszóval kell behozni ide a lá­togatókat, olyan távol vagyunk a cent­rumtól" — mondja dr. Hoffmann Tamás főigazgató.) S ez csak az egyik problé­ma. A másik: a múzeum társbérletben lakik egy iskolával, s a helyhiány mind­két intézmény számára sok gondot okoz. Egy múzeum odilsszeája- A Néprajzi Múzeum mindig „mos­tohagyermekként" hányódott egyik hely­ről a másikra — mondja a főigazgató. — Megalakulásakor, 1872-ben a Nemzeti Múzeumban topott helyet, onnan azon­ban csakhamar kiszorult. A nedves Vár­bazárba került, majd egy Csillag utcai bérházban talált átmeneti otthonra. Amikor véget ért az 1896-ban rendezett Ezredéves Kiállítás, az ott felépített Nép­rajzi Falu huszonnégy házát lebontották, azok teljes berendezése a Néprajzi Múzeumba került. A század elején már csaknem negyvenezer tárgyat őriztek, s ezek nem fértek el a bérház szűk szó báiban. A hányatott életű intézmény is mét költözni kényszerült. — A városligeti Iparcsarnök volt az „odüsszea" következő állomása, ám itt sem kísérte szerencse: az 192Chas évek elején egy vihar annyira megrongálta az épületet, hogy ebbe az iskolába kellett átköltözni, amely ma is otthonul szolgál. Korsó — minden mennyiségben A főigazgató társaságában útnak indu­lunk az épület folyosóin. Mindenütt áll­ványok: munkások dolgoznak a létrákon, festik, „kozmetikázzák” az öreg házat. („1975-ig, 80 milliós beruházással, mel­léképületet húznak fel az építők, s ez kissé enyhít majd a gondokon” — kom­mentálja a látványt kísérőnk.) A Néprajzi Múzeum tárgyainak száma jelenleg meghaladja a 150 ezret, és ez­zel Közép-Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű intézménye. A textilgyűjteményben 40 ezer, a kerámiagyűjteményben 20 ezer tétéit tartanak nyilván. A maga nemében egyedülállóan gazdag kollekció! Közben megérkeztünk a kerámiarak­tárba. A falakon, a polcokon sok ezer korsó, kanta - magyar parasztfazekasok alkotásai. Nádudvari és mohácsi fekete edények, színes hódmezővásárhelyi, kalo­csai, mezőtúri korsók mindenütt — Herman Ottó gyűjtésének jelentős része is megtalálható nálunk — mondja az egyik munkatárs. - A nagy tudós nemcsak o halászat szerszámait gyűj­tötte, de felfedezője volt a magyar pász­torművészetnek is. A legszebb somogyi spanyolviasz berakásos és karcolt alko­tásokat szerezte meg. Az egyik pásztor­ral olyan barátságot kötött, hogy az ma­gát a tudóst és feleségét is rákarcolta egyik munkájára, és aláírta: „Hermán Ottó mög a felesége" A múzeumban számos olyan szerszámot őriznek, amelynek ma már az emléke is elhalványult. Láttam faekét, sokféle ara­tási sarlót és fából vájt bödönhajót, sok, gyönyörűen hímzett ködmönt, subát, szűrt Ma mór szinte nincs olyan vidék, amely nek ne őriznék színes ünneplő vagy egy szerű hétköznapi viseletét Harmincezer dailam Az ajtón tábla: Népzenei gyűjtemény. Néhány szám, adat: 4380 fonográfhen­geren és 150 nagy méretű hanglemezen (s újabban sok ezer méter magnetofon­szalagon) mintegy harmincezer dallamot őriznek itt.- Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László és mások gyűjtötték össze ezeket a magyar, román, szlovák, kárpátukrán, délszláv melódiákat. Mint érdekességet hadd említsük meg, hogy a fonográf nép­zenei gyűjtést a világon először a mi Vikár Bélánk kezdte meg, 1895-ben. Kedves anekdota a neves folklórkutató­ról, aki ,,mellesleg" műfordító és író is volt. Egy ízben a nyolcvan év körüii, de fáradhatatlan Vikár bácsi részleteket ol vásott fel a rádióban kitűnő Kalevala fordításából. A bemondaná látta, hogy az adásidő vége veszedelmesen közeledik, s art is észrevette, hogy az előadónak esze ágában sincs befejezni a Kalevala-részle- teket, sőt, mind jobbon belemelegszik a szavalásba. Valamiképpen jelt kellett adni, mert élő adás lévén, minden szó ki­sugárzott az éterbe. Az órára mutatva előbb megérintette Vikár bácsi karját, majd mikor az öregúr tovább olvasott, erélyesebb ráncigálássol kezdte sürgetni a befejezést. A híres folklórkutotó azon­ban nem zavartatta magát. Szorgalma­san mondta-mondta a Kalevala rigmu­sait, csak egy szusszaaásnyi szünetben mordult rá — milliós hallgatóság előtt — az elképedt bemondónőre: „Ne buzerál- jon már, kisasszonyI” De a rádióból térjünk vissza a mú­zeum helyiségébe, ahol megcsodálhatjuk - mindent a szemnek, semmit a kéznek - a hangszergyűjteményt, hallgathatunk arab, ausztráliai, új-guineai dallamokat, majd útnak indulunk a Nemzetközi osz­tályra. Vadászat, leánykérés — indiánéknál Az európai anyagban legjobban a szomszéd népek vannak képviselve, s eze­ken kívül kisebb gyűjteményt találunk a finnek, norvégok, lappok, észtek anyagá­ból is. A természeti népek köréből kiemel­kedik Bíró Lajos több mint 14 ezer dara­bos óceániai, új-guineai gyűjteménye, de igen jelentős Teleki Sándor gyűjteménye is, aki a Rudolf- és Stefánia-tó környékén olyan népeknél járt, ahova fehér ember előtte még nem tette be a lábát. Található itt zsugorított koponya, esz­kimócsónak, harci fegyverek, prekolum- bián kerámia és piaroa indiánok által készített, szellemet jelképező maszk, s ki tudja felsorolni, milyen ritkaságokat őriz­nek még a vitrinek. Az egyik szobában Bíró Lajos és Teleki Sándor mai „utódjával” találkozunk. Neve: Boglár Lajos, ő a Néprajzi Mú­zeum tudományos kutatója. Magos, fekete hajú férfi. Brazíliában született, 14 éves koráig kint élt szüleivel, s amikor hazajött, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem néprajz szakára iratko­zott be. Az egyetem elvégzése után került o Néprajzi Múzeumba, s ott 17 év óta Amerika népeivel, kultúrájával, életével foglalkozik. Részt vett egy brazíliai., és egy venezuelai expedícióban, sok-sok ikd lönféle tárgyat, hangszereket, fegyverekei maszkokat gyűjtött oz indiánoknál. — Hogyan élt az indiánok között? — Venezuelában a nambikuara indiá­nokhoz vezetett egyik utam. Utiorfli mel­lett egy telepen csaknem száz, egykor „vad" indián élt, őket kerestem fel. Kö­zöttük éltem, részt vettem vadászataikon (vadásznak struccra és jaguárra, topírra és vadmocskára, de elfogyasztják a re­pülőszöcskét éppúgy, mint bármely más rovart. Mint mondják: csak o dögkese­lyűt nem eszik meg). Jelen voltam lány­kérésen is, ahol a házasulandó lány ,/nászru hóját" a testére festették: az urucu bogyó piros levével arcára, mellére, hasára négyszögeket mázoltak. Furcsa ruha volt Hogyan történik a tárgyak gyűjtése ? — Egy asztalra helyeztem az ajándéko­kat: baltákat, késeket, ollókat, húsz do­boz gyufát, három inget, dohányt, üveg- gyöngysorokat, vasszigonyakat és sok másféle tárgyat. Először a főnök válasz­tott. Az asszonyok ollót toptak meg fésűt, végül is minden gazdára talált. A gyűj­teményem pedig gazdagabb lett tizenegy nyíllal, négy majomfogas nyaklánccal, háti kosárral, fakéssel, eqy tollas orrdísz- szel és néhány furulyával. Ezeket a tárgyakat (és sok más érde­kes rekvizítumot) egy sikeres kiállítás al­kalmával már láthatta a nagyközönség is. Akik ott jártak - s ezt a vendégkönyv is bizonyítja — sok élménnyel gazdagod­tak. Akárcsak mi — akik keresztül-kasul bo­lyongtunk ebben az öreg épületben, hogy bemutassuk, milyen is „a kulisszák mö­gött” a Néprajzi Múzeum. KARPÁTI GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents