Lobogó, 1970. július-december (12. évfolyam, 27-53. szám)

1970-09-16 / 38. szám

NAGY Z. IMRE felvételei Erre nem lehetett tőle választ kapni. Vonogatta a vállát, úgy tűnt, mintha nem szeretne a jövőre gon­dolni. Máig sem feledtem el markáns, szomorú ar­cát, riadt tekintetét. Azóta bizonyára kiala­kult új élete. Volt egy kis összegyűjtött pénze, háza, autója. Nevet is szerzett, talán elment edzőnek... Búcsúzóul megkérdeztem tőle: — Hogyan lehet maga szerint valaki jó futballis­ta? — Hát... először is te­hetség kell, aztán meg so­kat kell játszani a labdá­val. Galvani kolléga mesélte, hogy Airton annyira sze­ret futballozni, hogy gyak­ran beáll utcai csapatokba is. Haragszanak is rá a klub vezetői. Félnek, hogy megsérül. Egyszer meg is büntették. Airton azonban megvadult, és kijelentette: otthagyja a csapatot, ha nem játszat akkor, amikor neki tetszik. — Vadember! — mond­ták a klub vezetői, és in­kább engedtek neki. Következik: A kedvenc tanítvány. Airton. a fiával. Nem szívesen gondol a jövőre Legyen versenyt az OHY versenysport Nyugtalan időben, vad szélrohamok és napsütés szeszélyes váltakozásá­ban rendeződött alak­zatba az ÖHV budapes­ti bajnokságán részt ve­vő 96 csapat (74 MHSZ- és 16 ifjúgárdista együt­tes) a kerületi bajnoksá­gok győztesei, hogy itt, az Ikarus mátyásföldi sporttelepén, egy nagy összecsapásban döntsék el: az összesen hét férfi és női kategóriában, kik képviseljék majd a fő­város színeit szeptember *20-án, az országos baj­nokságon? Megjelent Kelemen Győző, az MHSZ buda­pesti titkára, Kacsóh Ferenc őrnagy, az Or­szágos Központ lövész­és tömegsport-osztályá­ról, Nyitrai József, a budapesti vezetőség lö­vész- és tömegsport­osztályának vezetője. Sorban startoltak a csapatok. Azt hiszem, nem mondok újat vele, hogy a pálya, 1500, illet­ve 3000 méteres futás után, tíz, könnyűnek egyáltalán nem mond­ható akadályt emel. A versenyzők arca hama­rosan pirosán fénylett. Nyitrai József, a meg­nyitó és az első start után: — Ez évben 150106 fiatalt „mozgatott meg” az ÖVH; merész elkép­zeléseink vannak e sportág szélesebb étla­pokra helyezéséről; a lépéseink nyomán mu­tatkozó érdeklődés biz­tató. Minőségi robban­tást szeretnénk elérni — a tömegesítéssel párhu­zamosan. Legyen ez hobby, szívvel, sok ügy­szeretettel irányított és végrehajtott verseny- sport — az őt megillető összes elismeréssel együtt. Előre kell lép­nünk, és e lépések szükségességéhez, azt hiszem, nem férfiét kétség. • * • Az eredmények: a férfiak első, második és harmadik korcsoportjá­ban: a VII. kerületi BKV Fürst Garázs; a Csepel Vasmű; a Cse­pel Vasmű Egyedi Gép­gyárának csapata. Nők­nél a X és XVII. ke­rület, az ifjú gárdánál a VII. és XIV. kerületi együttesek verekedték be magukat a nyíregy­házi nagy döntőbe. B. SZ. Ifjak az ősök fegyverével.. • Fiúk és lányok csoportos párharca. Balogh Gábor, testvérével, Balogh Enikővel, Szacski Mihály Bakai Ágival és Mecseki László Seress Gabriellával csatázik Megszoktuk, hogy a honvédelmi nap ejtőernyős, repülős, lövészbemu- tatólcat jelent, amik ugyan önmaguk­ban érdekesek, de az utóbbi tíz év megszokottságoi közé tartoznak. C sók vá rótt megtörtént mindez, de ezenkívül valami más is. Ez a más a Magyar Honvédelmi Szövetség most alakuló Történelmi Hoditoma Klub­jának első nyilvános szereplése volt. Fiúk és lányok vegyesen, kivont kar­dokkal, pajzsokkal, láncos buzogá­nyokkal, baltákkal - az ősök fegy­vereivel - néhány percre visszavará­zsoltok minket a XV. századba. Ezek a fiatalok, történelmi, szociológiái, harcászati kutatások eredményeként, feltérképeztek valamit, amit már elég­gé elfelejtettünk, és azt megragadó módon, képszerűen elénk állították. Leírhatnánk a műsort. Felsorolhat­nánk, ki kivel vívott, és hogy milyen fegyverekkel. De ez így nem érdekes. Ami meg­ragadó az egészben, azt látni kel­lett, és ezt több ezer ember látta. És az egészből ez a fontos. Az első bemutatkozás az MHSZ színeiben — ígéret a jövőre. A klubtagok lelkese­dése határtalan. Erőt, fáradságot, időt nem kímélve gyakorolnak évek óta. Rossz körülmények között, fáspincé­ben, de eredményesen, ahogy ezt most Csákvárott, de akár az Egri csillagokban és más filmekben Is lát­hatjuk. Új színfolt ezt a honvédelmi nevelés eszközeinek tárházában. Elgondolkoztató, hogy erre csák most jöttünk rá. Mert eiőbb rs észre­vehettük volna, hogy ezek a fiatalok minden törekvésükben a honvédelmi gondolatot valósították meg, tehát azt tették, ami nekik fontos völt, és valamennyiünk számára vonzó, érde­kes, tanulságos. És miért fontos e fiatalok produk­ciója a Magyar Honvédelmi Szövet­ségnek? Miért karolja fel a klubot? Erre többféle választ adhatnánk. De a lényeg mégis a következő: a honvédelmi nevelő és felkészítő tevé­kenység nincs fallal elzárva a törté­nelmi múlttól. Nem lehet igazán .ho­zóját szerető fiatal — bár értse jól a legmodernebb technikát — az, aki népünk haladó hagyományai iránt érzéketlen. _ _ . (E lányok és fiúk jóvoltából, egy órára, elhittük, hogy Rákóczi kurucai, Esze Tamás talpasai, Hunyadi po- rosztjai jelentek meg előttiünk.) A közönség együtt izgult azokkal, okik megjelenítették előttünk a tör­ténelmet, CSŐKÉ pAl Az eevlk „eyötrelmes szám”: a kúszófolyosóban

Next

/
Thumbnails
Contents