Állami főgimnázium, Losonc, 1939
LOSONCI DIÁKOK IRTA: BODOR ALADÁR. Szőke-barna buksi fejek a padban, Eljegyzettjei tudománynak, könyvnek, S mellé csintalan csinytevő csibészek, Egy egy vén tanárt hejbe meggyötörnek ! Latin ? Matézis ? — örök ellenségük. Ennyi betyárt a Bakonyban se láttok ! Eszük a labdán jár, no meg a korzón — . Ezek voltak a losonci diákok! Növekvő lángok, tapadó szempárok. Emelkedő mellükben mély lehellet. Vitába szállnak már könyvvel s tanárral S megvirradnak egy tiltott költő mellett. Tornán ideget s izmot tulfeszitnek, S már mindnek szűk a Macedóniájuk, Az ördög sem bír már ez ördögökkel... Ezek voltak a losonci diákok! Őrszemek nehéz sorban, fagyban, hóban, Inat szakasztó bús erőlködésben, Távol őrsön, elhagyva, ottfelejtve, S gátszakadáskor ott elől a résen, És földrengéskor, hulló pernye közt is, S fullasztó felhőben, hol hull az átok, Ott is kiállva, magyarul megállva : Ezek voltak a losonci diákok ! Nevek, történelmet író acéllal Márványba vésve, koszorúkkal fedve. Emlékek, könny s vér tüzes vésőjével Beleírva a hálatelt szivekbe, Hősök, kikhez zarándokúton járunk, Hol vérüktől szent a föld, melyen álltok, Ajkunkon s lelkünkben áldó imádság: Ezek voltak a losonci diákok ! A losonci m. kir. áll. Kármán József Gimnázium fennállásának 350 éves ünnepén leleplezték a hősi halott losonci diákok emlékművét. Erre az alkalomra írta fenti versét dr. vitéz Bodor Aladár író, a Petőfi Társaság tagja, iskolánk volt tanára.