Állami főgimnázium, Losonc, 1940
A mi intézetünk. A mi intézetünk a tudomány kertje. Kívül—belül szegény itt minden, mégis minő boldogság itten nagy céllal szívünkben élni, tanulni! Háromszázötven éve annak, hogy a tudás fáklyái itten lobognak, fáradhatatlanul tartják őket inas, kemény fiatal karok. A sötétséggel győztesen harcol e fény: nyomában mindenütt okosság, világosság támad, (nem is veszed észre, úgy megszoktad.) Az ódon, szegényes folyosókon vidám, hangos élet nyüzsög; a görög szobrok is ránk mosolyognak, aki lélekben, ki testben hasonlít rájuk. A szétfaragott régi padokban itt is ülnek még fiatalok, kik tágra nyílt szívvel szürcsölik mindazt, mi jó és szép hallatszik. És szeretetre szeretettel lángol a szem ; tőle tüzet fog belül a lélek, ottan pedig minden elparázslik ... (a szén — ha nem tudnád — gyémánttá válik.) A mi intézetünk a tudomány kertje. Kívül—belül szegény itt minden , mégis minő boldogság itten, nagy céllal szívünkben élni, tanulni...