Ludas Matyi, 1945 (1. évfolyam, 1-33. szám)

1945-05-20 / 1. szám

A mélyből, a népből, a hosszú száműzetésből hipp­­hopp az idők szárnyán meg­­érkeztem és tisztelettel jelen­­tem, hogy a magyar nép ne­­vében a földesuraknak há­romszorosan adtam vissza az évszázadok óta Szegény atyám fiaira mért keserű bot­ütéseket. A földet atyáim segítségé­vel mérnöki képesítés nélkül az igazság nevében felosztót, taníc azok közt, akiket meg­illet. Való tény, hogy igazság,­osztó pálcikámat urak és pandúrok többször ki akar­­ták csavarni a kezemből, de nem sikerült nekik, mert mel­lettem álltak szabaddá lett atyámfiai, Dózsa György unokái. Most itt vagyok, hogy há­­romszorosan fizessek a töb­­bieknek is, akik rossz útra vezették, elárulták és eladták az országot, akik szipoly­oz­ták, egymás ellen uszították, kisemmizték a népet , míg mi szenvedtünk, ők meg­­ették kenyerünket. Itt vagyok s hoztam egy k­övér ludat is. Nem adom üzérek­ kezére, hanem ható­­sági áron magam mérem ki a népnek. Tudom, hogy ez kevés, de ha jó egészségben maradok és nem hívnak se­hova esküvői tanúnak, addig fúrok,faraghok, míg végül, ha nem is tyúk, de legalább egy pár 40 pengős virsli főhet minden dolgozó atyámfia fa­zekában. Nyilván azt szeretnétek, ha ezek után részletes programot adnék, vagy nyilatkoznék terveimről, csakhogy nem vagyok híve a derűre,borúra megjelenő ígéreteknek, sem a vásári nyilatkozatoknak. Egyébiránt, atyámfiai, előbb nekem is át kell esnem az igazoló eljáráson, ami, azt hiszem, nem lesz nehéz, mert ezt nálunk elég kedélyesen intézik. Igaz, hogy nem vagyok tagja egyik pártnak sem, aminek az az oka, hogy nem szeretek sorbaállni, már­pe­­dig manapság annyian állnak az ajtók előtt, hogy a sok demokratától már nem is lát­szanak a pártok és félni kell, hogy az ember eltéved és véletlenül belelép a reakcióba. Ezt meg­ismerjük, milyen, ha belelépnek, így azután mégis törni kell a fejemet, miképen csúszhatok át az igazoló rostán, hogy tisztes ellen­állási mozgalmamon Csorba ne essék. Végül mégis meg­­történhetik velem az a szé­­gyen, hogy, mint annyi ha­­sonszőrűnek, aki ludas vala­­miben, nekem is a kultuszmi­­niszter úr pártfogását kell majd kérnem az igazoláshoz. Addig hallgatok. Nem ígé­­rem, hogy öt perc múlva lesz villany, holnap lesz gáz és két nap alatt eltűnik a pesti szemét. Nem ígérem, hogy egy hónap alatt fényűző pa­­lotasorokat építek a világ bá­mulatára, mert nem az a legény, aki adja, hanem az, aki állja a szavát; nem a de­­mokrácia, amelyik ígér, ha­­nem amelyik cselekszik. Cselekedni fogok: három­­szor ütök vissza a gonosznak és háromszor zárom ki a vemet a jónak. Becsülettel köszönti minden érdemes atyafiát Szálas! visszatér Budapestrel Vissza a tatajgyükér­hez! — Még él a rögvalóság, még él a rögeszme! — Szálasi távirata a Tennóhoz ! — A hungarista nemzetvezető utolsó nyilatkozata ! (örökre kiküldött munka­társunk jelenti): Döngö, acélos léptekkel menetelünk sok-sok hunga­rista testvéremmel, zárt so­rokban, új utak, új célok felé. Kísérőink szuronyán megcsillan a májusi napfény és feltárul előttünk a marha­­vagonok ajtaja.. Egyszerre feltűnik előttem egy ismerős arc. Igen, ez ö, a Vezér! Mö­götte, mint komor testőrség, két géppisztolyos katona. Módunkban vall néhány szót beszélni vele. .— Igen, — mondotta hun­garista daccal — visszatérek Budapestre! Mindent ott foly­tatok, ahol abbahagytam. Ál­landó székházam ismét az Andrássy­ út 60 alatt lesz! Remélem, ott összes régi, hű­séges munkatársammal talál­kozni fogok! Ott lesznek ve­lem, ott lesznek mellettem! Mikor ezeket mondja, az arca csupa sugárzó pesszi­mizmus. Egy kis cédulát csúsztat a kezembe. — Távirat a Tennóhoz!... Kérem, juttassa hozzá vala­hogy ... Belepillantunk a cédulába. Egy rövid mondat az egész: „Jobb minél előbb túlesni rajta, Szálasi.” Az egyik őr most csönde­sen megtaszítja hátulról a vezért: — Mozgás, mozgás!... Igen, ez az ő jelszava! Mozgás és lendület. Elindul. Utánanézek és a karom aka­ratlanul hungarista üdvöz­lésre lendül. — Kitartás! Győzünk! úgy éljen Szálasi!... Békeffi István Vigyázz. — Mi az? Kit fényképeznek? — Egy embert, aki nem mondja magáról, hogy részt vett az ellenállási moz­galomban ... NYILTTER (E rovatban közértekért nem vál­lal­ felelősséget a szerkesztő.) AMOR ! Ezúton közlöm, hogy a jö­vőben nyíl helyett csúzlit fogok használni. Tudniillik mint nyilast, nem igazoltak. A Világ­ mozi műsora: Kár volt hazudni HITLER ELLÉPTÉVEL

Next