Ludas Matyi, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1946-01-01 / 1. szám

Szabotázs! Búim ! . ^ Ne nézzenek rám ilyen csú- « “ nyán, hölgyeim; lehet, hogy * voltak közöttünk félreértések, S ) de most, a búcsú pillanatában, í vb próbáljanak meg egy kicsit ? g tárgyilagosak lenni. Nem vol- v W tam én olyan rossz, mint ami. $ & Igennek most kikiáltanak. ** Hiszen értem,; már ott áll az X ajtóban az utódom, az a csinos g fiatal taknyos és rákacsintgat- W Q nak. u Csák meg ne jáirják vele, \ ? hölgyeim., Az ilyen ,sokatígérö ( y fiatalemberekkel mindig vi- q győzni kell. < S "• i Nem szeretem az ilyen léhat A alakokat. Ez egy lokálban szü- ta letett, pezsgősüvegek durroga ' m fása közben; piszkos dolog. . F Én egy pincében születtem ^ 0 ma egy esztendeje. Az anyám, K 1944 vcdt, az apám pedig Szá­ll lasi Ferenc, akiiül most majd a ' Q, népbírósági tárgyalásán mind- ’ f nyáján meghallhatják, hogy mi-1 $ Igen rendes ember volt.; a saját i h szájából hallhatják meg; és ö l 5 csak tudja. I ij Szálast nem sokat teketória, ,- zott az anyámmal; nem akar- í ? iák hozzáadni, mire ő egy. i ’ szerűen kijelentette, hogy 1944 1 ■j az övé; és úgy is tett. i Q így születtem én, a szegény i v éhes 1945. § Ü ( p III. £ \ Lehet, hogy nem voltam túl- { u ságosan bőkézü, hölgyeim. Tény, jj * hogy bábbal, sült,tökkel és szó- j £ jóval vendégeltem meg Magu~ p $ kát, akiket duhaj, pazarló őseim, J k a kövér és gáláns Békeévek ka- , * viárrál és tejszínhabbal kényeZ- í % tettek él. 1 Ä Déhát vegyék tekintetbe, l j, hogy Szegény árvagyerek vol- j § taton; atnyám meghalt, amikor $ megszülettem, az apám pedig t 5 megszökött a következmények ! fi elöl. s í | TV. fj Q Az emberek igazságtalanok ­f voltak velem szemben, kígyót- ? békát kiáltottak rám. $ De én hiszek a jövőben; az j <3 idő engem fog igazolni. * ? híz így illik; hiszen én is \ M) igazoltam mindenkit * I ' í ’» V. $ í Isten velük; fájó szívvel ha- ^ ^ gyom egyedül Magukat ezzel jj * a léha, vad, felelőtlen suhanc- nj -/ cal, ezzel az 1946-tal. Ki tudja, U mit fog Magukkal csinálni f Jt & Én legalább nem csináltam T * semmit. m * De lei lát egy ilyen fiatal J Í Évnek a veséjébe, vagy a má~ \ jusábaf J VI. ^ Isten velük; éz bármennyit fe szidnál- el, hogy % én hoztam a Szábadsá- If «9<X. 1 7 És éppen ezért, ken Szeret- fj 5* niök, mert legalább hangosam, fl ^útón-útfélen teieszájjál, jóízűen % g szidhattak. 2 (h Tudják, milyen nagy dolog m js ezf 2 S Próbálták volna az anyámat 2 * szidni, amíg élt... f GERGELY MIKLÓS $ A látszat csal (Ludas Matyi: Farkas Erzsébet, a Nemzeti szinnaz tagja.—Foto Arién.) Liba, cipő,50 pengő! Tömegével ontja a posta az ország minden részéből a |j í tegft téséket Ludas Matyi nagy karácsonyi rejtvénypályá- # atára. A megfejtések elbírálása és rendszerezése folyamat- * ban van. Legközelebbi számunkban közöljük a sorsolás a részleteit. ' i — Ez a NOT előszobája? — Ez hát» 4— Akkor itt valami tévedés van, mert különben .hogy lehet, )gyj ezeket itt felakasztották? A három kis malac LÉGKÖZELEBBI SZÁMUNK JANUÁR 6-ÁN VASÁRNAP REGGEL JELENIK MEG i7 Kelemen vacsora után felolvassa az esti lapo­kat a feleségűnek. — Fiacskám, — mond­ja, — itt az. áll. hogy az Elektromos Műveknek csak 2 napra elegendő szenük van ... Kelemenné felnéz a pasziánszkártyákból: — És hogyan állnak liszttel ? — Ezt a nőt föl fogom jelentem. [ — Miért? ' — Mert a bélyeget felragasztotta, de az árát nem \ szállította le. _ m. é. k. iá - szól a rá S nem söpri a gangod Búét - szól a kalauz S szid, nem nézve rangúi ... De ni egg, ki amit Jé. meg is adja: JÜfKT MM pl MflíYI ura ' Újév reggelén a. I hárem kis malac » felébredt, va'ódi pi. t pereszappannai meg. ? mosakodtak, mert t ilyesmire ma már z csak a disznóknak 5 telik és valami jő V programon gondol- J koztak. . — Én a népbírő­Z sági tárgyalásra s*e- freínék menni, — i monda a Iegkiseb. Ibik malac — mert f még egy kicsit ál- ,mos vagyok és ott 1 tudok a legjobban haladni, ’ — Én a nagybá- i tyánk sírjához me- __ » ; gyek, — mondta a középső malac. — Egy pesti vendéglőben van elte- i metve, de tévedésből azt írták a sírjára, hogy libapörkölt. . — Én itthon maradok. —- mondta a harmadik malac, a legokosabb a bí róin közül, — leosszak a közbiztonsági viszonyok, Tegaap is egyik 1 barátom^ éjiéikor jött haza a sötét erdőben és ha lett volna valami ruha rajta és találkozott volna egy rablóval, levetkőztették volna. Ekkor kopogtatott a farkas. — A boltos von Itt, — mondta régi szokása szerint. A malacok gyorsan vizet akartak forralni, hogy leforrázzák; de a gáz nem működött. — Üssünk a fejére a bottal, — tanácsolta a középső malac. — Az utolsó botunkkal tegnap este fűtöttünk be. I — Vágjuk le a fülét, — ajánlotta a legkisebbik malac. — Mivel, te buta? Az ollót tegnap cseréltük el kukoricára egy fa­lusi disznóval. , . Tanácstalanul néztek egymásra. Akkor a legidősebbik malac, a legokosabb, kinézett az ablakon. És elkezdett nevetni, hogy a könnyei is csurogtak belé. — Mit ijedtek meg, ti buták? — hahotázta. — Valószínűleg rósz-- sznl hallottuk, nem kereskedő van itt, caak egy közönséges farkas... \

Next

/
Thumbnails
Contents