Ludas Matyi, 1950 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1950-01-01 / 1. szám

Elkésett karácsonyi ajándék A rá nem érő emberek hat fajtája 1. A kifejtő­. Míg a kőfejtő kőfejtéssel tölti a napját, a kifejtő kifejtéssel tölti, pon­tosabban annak a kifejtésével, hogy miért nem­ ér rá. Reggel nyolckor beül vagy beáll a munkahelyére, olyan nagy rutinja van, hogy legfeljebb egy-két percet tölt el a hallgatóság megszer­zésével, aztán hozzálát kifejteni, hogy semmire sincs ideje. 2. A jegyesek. Nem azonosak azokkal a jegye­sekkel, akikről Manzoni írt regényt. Ezeknek a jegyeseknek ugyanis nem jegyesük van, hanem jegyük, az azon­ban a nap minden szakában. Reggel, délelőtt, délben, délután és este min­dent ezzel utasítanak el maguktól: — Boldogan, ismerhetsz, de saj­nos, ma nem érek rá, mozijegyem van, miért nem szólsz olyankor, amikor nincs jegyem. 3. A tanácsadó. Ehhez, ellentétben a kifejtő­vel és a jegyessel, sem­miért se fordulnak hiába, ő még nem hagyott cserben­ senkit, inkább a vonat elé feküdne, semhogy ezt meg­tegye. — Jó, hogy hozzám fordultál — mondja sugárzó arccal, — én ugyan még lélekzeni se érek rá, hanem adok neked egy tanácsot, fordulj Kovácshoz. 4. A beteg. Nem ritka típus. Az eszközei egy­szerűek, de művésziek és finomak. Beszéd közben az arca könnyedén rán­­gatódzik és időnkint a szívéhez kap. — Jó vicc, — mondja fájdalmas tekintettel. — Nagyon jó vicc. Én, éppen én, akinek az orvos már har­minchét évvel ezelőtt megmondta, hogy minden nap, amit még élek, tiszta ajándék! A negy­venes években három fogamat húztak ki egymásután, tavaly ki akarták operálni a gyomromat, félévvel ezelőtt ki akarták venni a szívemet, az utolsó pillanatban gon­dolta meg a professzor, hogy mégis inkább próbáljuk meg előbb belgyógyászatilag! jaj! A végén ő jár jól, mert az a vége a dolognak, hogy aki fel akarta kérni valamire, a hátán viszi haza. 5. A felháborodott. Ez fortissimóban kezd: — Hát mit képzel kérem? Tavaly a faliújságba kértek tőlem egy cik­ket, tavalyelőtt május elsején megkér­tek, hogy tegyem fel egyik képet a falra, hát mit képzelnek kérem! Min­dent egy ember csináljon? Mégis­csak! Nahát! 6. A feltételes. Ezt a készség és a lelkesedés jel­lemzi. — Feltétlenül meglesz, — mondja csillogó szemmel. — Ha ráérek. Én még nem bújtam ki s­emmi alól, én boldog vagyok, ha csinálhatok vala­mit! És minőségileg fogom megcsi­nálni, szívvel, ahogy én szoktam! — És gondolod, hogy rá fogsz érni? — Az teljesen ki van zárva. Gergely Miklós. TRUMAN: Jó, hogy nekem nem adják a békedíjat, mert ha adnák, atombombát vennék rajta és akkor a Szovjet azt mondhatná, hogy nem érdemeltem meg a békedíjat. — Karácsonyról maradt mákosbejglit jó áron veszek! 7 gály//£h6 — Folyékony gyümölcsöt parancsol? — Hozhat fiam, de mert én a gyümölcsöt világéletem­ben kenyérrel szerettem, hozzon mindjárt két korsó folyé­kony kenyeret is melléje! C veéiáe at uhdiante sw&ad — Miért telepítettek itt le bennünket? . — Mert azt gondoltuk, hogy maguk itt nyugodtan és boldogan fognak élni. — És miért dobnak ki minket innen? — Mert azt nem gondoltuk, hogy a telek ára ennyire felmegy.

Next