Ludas Matyi, 1950 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1950-01-01 / 1. szám
Elkésett karácsonyi ajándék A rá nem érő emberek hat fajtája 1. A kifejtő. Míg a kőfejtő kőfejtéssel tölti a napját, a kifejtő kifejtéssel tölti, pontosabban annak a kifejtésével, hogy miért nem ér rá. Reggel nyolckor beül vagy beáll a munkahelyére, olyan nagy rutinja van, hogy legfeljebb egy-két percet tölt el a hallgatóság megszerzésével, aztán hozzálát kifejteni, hogy semmire sincs ideje. 2. A jegyesek. Nem azonosak azokkal a jegyesekkel, akikről Manzoni írt regényt. Ezeknek a jegyeseknek ugyanis nem jegyesük van, hanem jegyük, az azonban a nap minden szakában. Reggel, délelőtt, délben, délután és este mindent ezzel utasítanak el maguktól: — Boldogan, ismerhetsz, de sajnos, ma nem érek rá, mozijegyem van, miért nem szólsz olyankor, amikor nincs jegyem. 3. A tanácsadó. Ehhez, ellentétben a kifejtővel és a jegyessel, semmiért se fordulnak hiába, ő még nem hagyott cserben senkit, inkább a vonat elé feküdne, semhogy ezt megtegye. — Jó, hogy hozzám fordultál — mondja sugárzó arccal, — én ugyan még lélekzeni se érek rá, hanem adok neked egy tanácsot, fordulj Kovácshoz. 4. A beteg. Nem ritka típus. Az eszközei egyszerűek, de művésziek és finomak. Beszéd közben az arca könnyedén rángatódzik és időnkint a szívéhez kap. — Jó vicc, — mondja fájdalmas tekintettel. — Nagyon jó vicc. Én, éppen én, akinek az orvos már harminchét évvel ezelőtt megmondta, hogy minden nap, amit még élek, tiszta ajándék! A negyvenes években három fogamat húztak ki egymásután, tavaly ki akarták operálni a gyomromat, félévvel ezelőtt ki akarták venni a szívemet, az utolsó pillanatban gondolta meg a professzor, hogy mégis inkább próbáljuk meg előbb belgyógyászatilag! jaj! A végén ő jár jól, mert az a vége a dolognak, hogy aki fel akarta kérni valamire, a hátán viszi haza. 5. A felháborodott. Ez fortissimóban kezd: — Hát mit képzel kérem? Tavaly a faliújságba kértek tőlem egy cikket, tavalyelőtt május elsején megkértek, hogy tegyem fel egyik képet a falra, hát mit képzelnek kérem! Mindent egy ember csináljon? Mégiscsak! Nahát! 6. A feltételes. Ezt a készség és a lelkesedés jellemzi. — Feltétlenül meglesz, — mondja csillogó szemmel. — Ha ráérek. Én még nem bújtam ki semmi alól, én boldog vagyok, ha csinálhatok valamit! És minőségileg fogom megcsinálni, szívvel, ahogy én szoktam! — És gondolod, hogy rá fogsz érni? — Az teljesen ki van zárva. Gergely Miklós. TRUMAN: Jó, hogy nekem nem adják a békedíjat, mert ha adnák, atombombát vennék rajta és akkor a Szovjet azt mondhatná, hogy nem érdemeltem meg a békedíjat. — Karácsonyról maradt mákosbejglit jó áron veszek! 7 gály//£h6 — Folyékony gyümölcsöt parancsol? — Hozhat fiam, de mert én a gyümölcsöt világéletemben kenyérrel szerettem, hozzon mindjárt két korsó folyékony kenyeret is melléje! C veéiáe at uhdiante sw&ad — Miért telepítettek itt le bennünket? . — Mert azt gondoltuk, hogy maguk itt nyugodtan és boldogan fognak élni. — És miért dobnak ki minket innen? — Mert azt nem gondoltuk, hogy a telek ára ennyire felmegy.