Ludas Matyi, 1951 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1951-01-04 / 1. szám

Eisenhower főhadiszállása: Páris Akkor se szólhattak ránk egy szótg rakd hotel Jean bácsi, ki ez a vendég? Ez nem vendég, fiam. Ez a tulaj! ANGOL NYELVTANT UTOZGATOM A nők a gazdag ellen és a szorg­almas polgárnak a munkátlan ellen.'7 Ez a magyar fordítás, ha az ere­deti angoltól eltekintünk, nyilván­valóan hányingert kaphatunk ettől az adagtól is. Nyomor, gengszter­­uralom, négerüldözés, munkásellenes törvények, ezek Ugy­e csak nüan­­szok az amerikai életben, szellem­ben, erről a könyv nem tud, ő csak zamatosan kerékbetöri fordításával a magyar nyelvet. De menjünk to­vább. ..Látjuk, miként tartóztatja le a rendőr a legelőkelőbb urat és a ron­gyos koldust egyaránt, ha köpköd­nek a villamoskocsiban, vagy hogy a leg­gazd­agabb ember megállíttatik, ha száguld tovább autóján túlságos gyorsasággal.“ Hát nem megható? Eltekintve a za­varos fogalmazástól, a rongyos kol­dus is letartóztattatik s nem csupán koldulásért, hanem köpködésért is,­ amit pedig elég gyakran művel ma­napság a rongyos ember. Ameriká­ban körülbelül hatmillió koldus van, ebből jó pár millió köp a rendszerre és a szintén letartóztatható millio­mosokra. Nem baj, kap a koldus egy kiadós verést, meg baráti útmu­tatást a rendőrségen, ne csináljon kommunista agitációt barátom, mert kap egy még kiadósabb verést. Gyerünk tovább a nyelvtan virá­nyain. ,,Egy Vanderbilt hiába fordulna az őréhez a rendnek, ha bemutat­koznék Mr. Vanderbilt gyanánt, neki a hatalmas, a finom úrnak job­ban kellene tudni, mint a szegény tudatlannak, hogy rend feljebbvaló a gazdagságnál." Angyali, nemde? A finom millio­mos, a Vanderbilt, aki lehet hülye, mint hat hivatásos őrült, de amel­lett finom és hatalmas, ugyancsak megbüntettetik. Ez mély klazság, hi­szen egy ilyen lelki­ finomságnak jobban kellene tudni a dolgokat, mint a lelki szegény foltozott ülepű­­nek, aki tudatlan és birkatekintetű, mint általában az egyetemet végzett munkanélküliek. Persze a megker­­gü­léshez már ennyi is untig elég, de még néhány aranyköpést, hogy teljes legyen az őrület. Van a köny­vecskében egy kis prospektus mun­kálkodni akaró munkások számára pályaváltoztatás esetén, így: „Brewer­­sörfőző“, ezt persze csak úgy jó művelni, ha a sörfőzést a munka­vállaló munkáltatóként végzi. Aztán „Washer-woman ■» mosó­asszony“. Ez az állás nagyon nép­szerű, többnyire nem lesz az illető­ből milliomos, ezzel szemben a lúg­követ a mosóasszonyok elég gyak­ran megisszák. Aztán: „carrier — szállító", lehel­­lék­esen tróger, ez is szép karriert jelent, öngyilkosjelöltek utolsó kísér­lete az életre, sérvvel és boka­­süllyedéssel párosítva. Beszél még a humor nevében izzadt nyelvkönyv arról is, hogy: „az angol és ame­rikai jobb osztályú urak frakkot (teljes öltönyt) nappal sosem horda­nak". Frakkot nappal, ha nem is telje­set, csak rosszabb osztályú urak hor­dának, hobók, cipőtisztítók, kérege­­tők, híd alatt alvók és a többi ame­­rikael­lenes egyének. Sajnos, meg kell állapítani, hogy Germanus Gyula jelenleg is nagy kedvel­tségnek örvendő nyelvtan­könyve nem jobb osztályú, hanem reakciós propaganda még akkor is, ha a kilógó lóláb állandó nevetésre készteti is az olvasót. JÓZSEF NAGY : Eddig huszonkét nyelven tudok perfektet enni, csak angolos dolgokat nem emésztett meg lelkem. Pedig szeretem az angol szalonnát zöld­paprikával vagy savanyúuborkával, dehát ha nem bírja a gyomrom. Az angol népet is szeretem, míg nem Attleeről vagy Bevinről van szó. Ezek után nem csoda, ha elhatároz­tam, hogy megtanulok gyorsan, könnyen angolul, nem lesz nehéz an­golosan távozni, ahonnan idő előtt le akarok lépni. Kezembe vettem hát a székében­­hosszában, keresztben is használt „Lingua" nyelvtant és szótárt, amely magántanulók számára van fenn­tartva s kiváló olvasmány. Humo­rista számára pedig egyenest gyö­nyörűség, olyan kellemesen hülyítő, ahogy bevezet az angol nép fogalom­­világába a szerző. Mert persze az angol glóbuszt elsősorban Amerika szellemén, szo­kásain keresztül ismerjük meg s fel­tárul ebben a kis könyvben az ame­rikai társadalmi élet, amely köve­tendő mindenki számára, aki nem ismer jobbat. Én ugyan ismerek kü­lönbet, de hallgatok Germanus Gyu­lára, a szerzőre, akinek Amerikáról átkozott jó véleménye van. Először Amerika szellemével ho­zott tisztába a szerző, avval a spi­­rittel, amitől bűzlik ma a fél vi­lág. Ez a kis nyelvtan tiszta pelen­kába öltözteti a tisztátalan jenki bé­bit. Többek között a következők van­nak a nyelvtanban angolul és aztán magyarra fordítva: „A szelleme Amerikának, mely megnyilatkozik a védelmében a gyen­gének a hatalmas ellen, a szegény­ Na, ez a nap is jól kezdődik TRUMAN : Ezt a pechet, ballábbal keltem fel... Ma sem fog si­kerülni világháborút kirobbantani! NYUGATNÉMET TÁBORNOK (szigo­ruan): Verstanden? FRANCIA TÁBORNOK: Ver... Csak azt szeretném tudni . . . Nem azért kérdem, csak úgy eszembe jutott... Meddig fegyverkeznek még ma­guk! NYUGATNÉMET TÁBORNOK (jóságo­­san): Csak állig. FRANCIA TÁBORNOK (megnyu­­godva): Akkor rendben van. Már megijedtem, hogy tovább, és mondja csak, izé . . . Nem fognak maguk valami disznóságot csifkálni­­velünk, ha fel lesznek teljesen fegyverkezve. (Jóízűen nevet.) Em­lékszem még minden huncutsá­­gukra ám! Amikor bejöttek 1940- ben Párisba . .. NYUGATNÉMET TÁBORNOK: Na és? FRANCIA TÁBORNOK: Az igaz. Az egyik sógorom szólt, azt mindjárt agyonlőtték. NYUGATNÉMET TÁBORNOK: Na látja. FRANCIA TÁBORNOK: De mégis . . . Tetszik tudni... Nekem már arány­­lag kevés a sógorom, nem dobálóz­hatok velük úgy, mint negyven­­ben .. . (Hirtelen megcsókolja a nyugatnémet tábornokot.) Te, de­rék tisztalelkű ember! Te hű ba­rát! Sógoraim oltalmazója! Szeret­lek! NYUGATNÉMET TÁBORNOK: Na végre! Belátta, hogy én milyen ki­tűnő ember vagyok? FRANCIA TÁBORNOK (izgatottan, súgva): Fenét! Csak ott jön egy amerikai őrmester és ha meglátja, hogy veszekszünk, jól szálonvág mind a kettőnket. . . Kis kabaré a bölcsődék és óvodák is megszaporodnak. Londonban MOf­il­ ­A Daily Mail írja, hogy az csökkenése miatt lassan nove Miss Bessie, maga tetszik nekem. Ne171 Tudok egy jó intim kis legelőt.. . ebédelni?

Next