Ludas Matyi, 1952 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1952-01-03 / 1. szám
Már a madár is megsokalja - A gólya: Hallja öregem, a vándormadár én vagyok! Maga ne vándoroljon minden héten más üzembe! Mai probléma az őslénytárban — Mit gondolsz, ha ezt a sok öreg csontot bevinném a Lim-lom boltba, megkapnám érte azt a szép korcsolyát? — Tudja meg barátom, h°gy ebben az irodában én végzek minden komoly munkát! — De hiszen láttam, hogy ma egész nap nem csinált semmit! — Na igen, mert ma egész nap nem Darvas Szilárd: Egy igazgató, aki bírja a kritikát A Guta utcai Citronád V. (Cirokseprő, Trombita és Nádpálca Vállalat) díszterme gyönyörűen kidekorálva fogadta az érkezőket. A rendkívüli értekezletet az igazgató, Kanya Lajos hívta egybe, miért is több más, ugyanebben az időben tartott értekezlet feloszlott s mint a mellékfolyók a Dunába, beleömlöttek a jelzett fóértekezletbe. Az emberek csaknem kicsaptak medrükből. — Szaktársak — mondta Kanya Lajos — immár egy esztendeje állok a vállalat élén és még egyetlen valamirevaló kritikát sem kaptam a szaktársaktól. Szaktársak, ez így nem helyes. Én nem hiszem, hogy olyan tökéletes ember lennék, miszerint működésemben ne lenne kivetnivaló. Épp ezért most megkérem a szaktársakat, hogy mondjanak erős, meg nem alkuvó, a gyereket nevén nevező bírálatot rólam. Dermedt csend követte a szavakat. Kanga bátorítóan nézett körül. Ekkor felállott Csipcsák bácsi, mert találkozott az igazgató tekintetével s az teljesen megzavarta őt. — Én nem helyeslem — mondotta — hogy az igazgató szaktárs mindig félórával később jár be, mint a többiek. Ezzel leült, viszont felemelkedett Kanya Lajos s miután röviden közölte, hogy minden egyes felszólalásra egyenként válaszol, hozzákezdett az elsőhöz. — Nem nehéz Csipcsák szaktárs szavaiban felfedeznem azt a kispolgári demagógiát — dörögte igen határozott hangon —, amely munkájára is rányomja a bélyeget. Sűrű sötét csend állott be. Csipcsák bácsi magába roskadtan ült és nekilátott önfényképezni magát, nehogy mégegyszer hasonló hibát kövessen el. — Ejnye, szaktársak — ingatta fejét az igazgató — hát ilyen nehezen indul ez a kis értekezlet. Törjék csak a fejüket, van énnekem hibám bőven. Ekkor felállott Doromb Jenő és kifejtette, hogy Kanya Lajosban sűrűn fellelhetők a diktátori allűrök, általában nem tűri, hogy kritizálják és ha valaki ezt megkísérli, azt képes lefasisztázni. Mondókáját azonban nem tudta végigmondani, mert Kanya Lajos túltéve magát minden demokratikus külsőségen, rárivallt, hogy aki ilyet mond róla, az utolsó aljas gaz fasiszta, jobboldali szocdem, baloldali elhajló, titkos szabotőr és jó lenne, ha Doromb szaktárs ideológiailag képezné magát. Megint csend lett, az emberek feszengtek és inaikban az odaszállt bátorság némán hallgatott, amibe azonban Kanga nem nyugodott bele. — Bizonyisten, szégyelem magam, szaktársak — mondta. — Jól tudom én, hogy nem vagyok földreszállt angyal, de hogyan vessem le a hibáim, ha a szaktársak nem mutatnak rá? Ekkor felállott Tünde Alajos. — Én úgy vélem... — kezdte, de csak idáig jutott, mert Kanya Lajos elhatározta, hogy meggyorsítja az értekezletet és azonnal válaszolt neki: — Tünde szaktárs azt mondja, hogy ő úgy véli... Én pedig úgy vélem, hogy nem ártana végre felhagyni azzal a hányaveti modorral, amely mint az ő múltjának csökevénye az egész kollektívánk munkáját hátráltatja. Mindez nem lenne, ha Tünde szaktárs képezné magát ideológiailag. Csodálatosképpen több felszólaló nem akadt, pedig az igazgató a végén már térden csúszva és összekulcsolt kezekkel könyörgött egy kis kritikáért, úgy, hogy noha az értekezlet mutatott némi eredményt, sikerültnek mégsem volt nevezhető és Kanya Lajos zárszavában meg is jegyezte, miszerint a terem nyilvánvalóan nem alkalmas hasonló célokra.• Befejezésül hadd szögezzük le: tisztában vagyunk azzal, hogy ilyen vállalat, ilyen igazgató és ilyen kollektíva nem létezik. Beszámolónk megírásában azonban az a Aminek nem szabadna lennie X X — Szólni kellene neki, hogy kapálja meg a — Édes egy komám mégiscsak szólni kellett kukoricát. De disznó létemre én figyelmeztessem? volna... Ludas Matyi Főszerkesztő: GÁBOR ANDOR Felelős szerkesztő: GÁDOR BÉLA Szerkesztő: TABI LÁSZLÓ A kiadásért felel: a Lapkiadó Vállalat Igazgatója Szerkesztőség: VII., Lenín-krt. 9-11. Telefon: 222-271, 221-233. Kiadóhivatal: VII., Lenin-krt 9—11 Telefon: 221-285 Hirdetési osztály: VII., Lenin-körút 9—11. Telefon: 221—285. Előfizetési ügyek: Posta Központi Hírlap Irodája, V.. József nádortér I. Telefon: 180-850 Személyes ügyfélszolgálat: V. Roosevelt-tér 5—6 Budapesti Szikra Nyomda, V., Honvéd utca 10 Felelős vezető: Radnóti Károly A svéd külügyminiszter egyéni véleményét hangoztatta az ENSZ-ben ! Acheson: Küldje be a svéd követet! Megindult a repülőgéppel történő baromfiszállítás ........ 'f1 — Hogy maga milyen maradt, varjú kartárs! Még mindig a saját szárnyaival repül! Nincs ok az izgalomra! (ENSz-bizottság vizsgálja a választási körülményeket Nyugatnémetországban.) ENSz-küldött: Nyugalom, tábornok úr! Csak a nácik lesznek rajta SS-tábornok. Rajta lesznek a nácik is a választási listán? Kölcsönös biztonság Truman a híres kémtörvénynek azt a nevet adta, hogy kölcsönös biztonsági törvény. Ez tisztára ízlés dolga; adhatta volna azt a nevet is ennek a törvénynek, hogy alkonyi táj tehenekkel, vagy szalonnásrántotta, mert ennek a törvénynek pontosan annyi köze van a biztonsághoz, mint az alkonyi tájhoz tehenekkel vagy a szalonnásrántottához; ő azonban kölcsönös biztonsági törvénynek nevezte el, nyilván azért, mert ha azt a címet adja neki, hogy alkonyi táj tehenekkel, akkor azt hiszik, hogy kép, pedig képtelenség. De azért, ha jól meggondoljuk, valami halvány köze mégis csak van ennek a törvénynek a kölcsönös biztonsághoz. A nyilasok ugyanis biztonságban vannak Truman felől, hogy nem adja ki őket, Truman pedig biztonságban van a nyilasok felől hogy ennek fejében nem ütik agyon aj IBIM-KRT. 0- ti