Ludas Matyi, 1955 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-06 / 1. szám
Lopós Laci kalandjai Irtai gyümölcsből készülnk az új frissítő szörpök Szintetikus narancs: De jó kedved van, kortárs! Erdei szörp: Meghiszem azt, nem lombikban születtem, vadrózsabokorban jöttem a világra! --------------................ •— Hé, dobhatod! (Nem puszta kitalálás) Legutóbbi látogatásom alkalmával nagy munkában találtam Retek barátomat, a „Rugkalimport“ raktárosát. íróasztalán halomban »«»hevertek a különböző kimutatások, hatalmas számoszlopok nyújtózkodtak szépen rubrikázott íveken. Retek összeadott, kivont, szorzott, osztott, iktatott, könyvelt, kartotékolt, alig látszott ki a munkából, részvéttel a nagy munka láttán. Retek még válaszolni is csak munka közben tudott. Nem tette le a tollat. — Van 50 tonna vashulladékunk, amit eladunk a fémgyűjtő vállalatnak. Ennek a papírjait intézem. Újabb kartont vett most maga elé és folytatta a munkát. — Megtanulhatod te is, ha már itt vagy — nézett rám a barátom — hátha egyszer még te is leszel raktáros... Bár semmi vonzalmat nem éreztem Retek barátom egyáltalán nem lebecsült foglalkozása iránt, őt semmi sem zavarta az oktatás megkezdésében. — Tudod, összegyűjtöttünk az üzemben 50 tonna vashulladékot. Jól dolgoztak a fiatalok fémgyűjtő brigádjai. Csakhát ez a nagymennyiségű vas sehol sem szerepel semmiféle készletben, ezért felvesszük leltárkülönbözetnek. Kiállítunk neki egy ilyen szép kartont, aztán kap egy törzslapot is, ahová pontosan bevezetjük a mennyiséget. Ez nagyon lényeges, mert különben honnan tudnánk, hogy van 50 tonna vasunk? Mikor ezek megvannak, akkor aztán az egészet hivatalos garnitúrán eladjuk a fémgyűjtő vállalatnak, ők az árát a hivatalos formulák szerint a bank útján átutalják nekünk. Egyszerű ez, öregem, nem kell nagy szakértelem hozzá ... — fejezte be előadását Retek. — Tényleg — mondtam, mert más hirtelen nem jutott eszembe — Milyen egyszerű! — Ekkor azonban hirtelen furcsa gondolatom támadt. — Te, mondd — kérdeztem a raktárost — nincs a ti vállalatotoknak öntödéje? Retek széles önérzettel válaszolt: — Hogy nincs? De még milyen Van .. .! Azt látnád csak egyszer! Gyanúm továbbra sem hagyott nyugodni: — Na és mondd, nektek nem kell az öntéshez hulladékvas? — Hogy nem? — Retek még a gondolattól is sárga lett. — Egész nap ezért nyúz az öntöde művezetője. Ennek semmi sem elég ... — Na hát akkor nincs itt probléma — mondtam megnyugodva. — Persze, hogy nincs. Veszünk a fémhulladékgyűjtőtől és el van intézve. — Őrület — képedtem el a szörnyű felismeréstől. — Ti eladjátok a hulladékot és visszavásároljátok ugyanazt! Ez a fölösleges szállítás rengeteg pénzbe kerül...! Retek a legnagyobb fölény mosolyával válaszolt: — Dehogy kerül! Hiszen az egész adás-vételt csak papíron csináljuk ... A fémhulladék közben meg sem moccan! B. Erdélyi József Aki ünnepek után nehezen zökken vissza a munkába... ................. t'f't' " ■■■■■ '•— Valamit akartam ezzel a géppel csinálni, csak tudnám, hogy mit! (Bárki megörökítheti szerettei hangját.) Az rlitből lesinik «•!... *— Gondolod, hogy ez elegendő? ‘— Igazad van ... Majd ki teszek mellé még két plakátot. — Aladár! Ne hagyd égve a villanyt, vigyázz a tűzre, ha csengetnek, ne nyiss ajtót!... Geller Oszkár: Bddold egy mioloidnevesről Vezetéknevét kérded? Vezetője Britanniának. Nem írom le, sem utóbb, sem előre. Winston Leonard Spencer a keresztnév. Töténetedben Angolszász, remélem, ily „hős“ se lesz még. Beillik egy Shakespeare-dráma sorába fő hitszegőként. S egy szép Nobel-díj volt még csak a vágya. Megkapta. S hiszi ,is: kiérdemelte. Szónokként most már Nyolcvanévesen oly nyugodt a lelke. De emlékszem a rádióhívásra, Az S. O. S.-re: — Az ellenség sírunk újra megássa, Ardenni frontunk áttörte a német, Csak egy segíthet: Ha az oroszok nekigyűrkőznének. Hát nekigyűrkőztek. És benyomultak Berlin szívébe. De Shakespeare-hősünk feledte a múltat. Most kikotyogta: — Foglyoktól a fegyvert Vegyük magunkhoz. Még jó lehet később társnak a megvert. Ez akkor csak titkos utasítás volt. De ha már szónok: Miért maradjon ez a terv palástolt? Egykor a brittek burzsoáziája Hadat üzent, ha Egy angolnak görbült meg hajaszála. De füst a régi nagyhatalmi korszak, Az óriás tölgynek úgy látszik, hogy ma már a törzse korhadt. Amerika kezében van a fejsze, Hogy“ is lehetne őneki vére szembeszállni mersze? A fejsze és a fűrész meg a balta Aprimi is. De emlékszem a színhelyedre, Jalta. Hisz ott ült ő is. De vastag szivarja Nagy hamujával A fogadalmát szépen betakarja. Egy újra gyújt. Potsdamra. Büdösít csak? A gyújtó rossz tán? Ma úgy illik, Adolf nevét sipítsad. így lesznek tán belőlük marathonok Amerikával, S attól, hogy ő a nagy nóbeli szónok. De elfeledte, hogy mi lett a vége: A követet, ki A győzelem-hírrel futott Athénbe, S ott összeesett szegény marathóni. És elided te. Hogy a hadunk már ezermilliónyi! Vezetéknevét kérded? Vezetője Britanniának. Britannia népe, okulj belőle. • • • • •— Szeret ...s nem szeret..! • • (Kaján Tibor rajza.) 5 • • HÓBORTOS ÖTLET XVI. • •