Ludas Matyi, 1957 (13. évfolyam, 1-45. szám)
1957-02-21 / 1. szám
A „jellem” ÜZEMI mmmm Gerő Sándor rajza fP. Jó riporter-szeme van*• A nagy Huligánról Még közeli barátai sem ismerték valójában Huligán Elek lelkét, talán, mert nem is volt lelke. Ha pedig volt, akkor sem lehetett eligazodni rajta. Egész életében álcázta magát. Ez okból pedig sokat beszélt és keveset cselekedett. Amit mondott elhitték, mert sohasem úgy cselekedett, ahogy mondta. Hiába, ilyenek az emberek ... Huligán Elek mindenütt ott volt, ahol magának használni és másnak ártani tudott. Amikor a kis Blaskónak ezerről ezerkettőre emelték a fizetését, egyedül ő tiltakozott: Blaskó még csak huszonnégy éves és a fejébe száll majd ... Huligánnak nem a fejébe, hanem a zsebébe szállt — a jövedelem a két és fél állásból, amit az istenek jóvoltából betöltött. Egyiket háromezerért, másikat kettőezernyolcért abszolválta és a felet heti ötszázért, ami testvérek között is kettőezeregy havonta. Egyáltalán nem zavarta ez a csekély havi hétezerkilencszáz, amit szerényen összekapirgált magának és hogy legyen valami zsebpénzre valója is, derék házastársa hozzákeresett még pontosan kétezeregyszázat. Így legalább kerek egy tízes — mondták halkan, csak úgy maguk között, hogy ne hallja senki más. De azért ezt mindenki tudta körülöttük, beszéltek is róla és gyakran mondták, hogy kicsi ez a Huligán-család, de jól keres. — Gyanús, nagyon gyanús! —harsogta, amikor az öreg Kolos előléptetéséről volt szó. — Gyanús, mert huszonnégyben szerzett jogi doktorátust és ennél még csak az gyanúsabb, hogy apja, a szegény portás, Horthyék idejében taníttatni tudta a fiát. Biztosan valami fejes protezsálta — érvelt — talán maga Klebelsberg. Nem az a lényeg, hogy hol volt akkor még Klebelsberg, hanem az, hogy Kolos tíz év óta legalább háromszor annyit dolgozott és pontosan egynyolcadát kereste, mint Huligán. De Huligánnak senki sem volt jó, senki sem volt elég megbízható, senki sem volt neki elég baloldali előbb, aztán senki sem volt elég jobboldali később. Huligán mindig verte a mellét a saját maga dicsőségére és tiporta a más hátát ugyancsak a saját maga dicsőségére. És éppen, mert ilyen volt, már úgy emlegették, hogy a „nagy Huligán” és mondták azt is, hogy áldott rossz ember. Pedig nem volt sem nagy, sem áldott. Ilyen volt Huligán, aki egy ködös novemberi napon elhagyta az országot és ezért mindent meg kellene bocsátani neki, mert amit mi nélküle nyerünk a vámon, azt vesztik vele nyugati vendéglátói a réven. Ezért pedig legyen övé az a két Leica, meg az a zsák ezüst is, amit vállalatától a nagy sietségben magával vitt, hogy Bécsben mégis valami schillinghez jusson. Huligán Elek ott sem elveszett ember, nyugaton is hű maradt önmagához és a nevéhez. Levelet írt: „A Szabad Európánál dolgozom — írja — és harcolok az itt meglevő jobboldal ellen a szocialista Magyarországért.” Tudja fene, nem lehet haragudni Huligánra, csak utálni lehet. De azt nagyon. Földes György Toncz Tibor rajza — Hurrá! Címlap! Szolidaritás Réber László rajza