Ludas Matyi, 1957 (13. évfolyam, 1-45. szám)

1957-02-21 / 1. szám

A „jellem” ÜZEMI mmmm Gerő Sándor rajza fP. Jó riporter-szeme van­­*• A nagy Huligánról Még közeli barátai sem ismerték valójában Huligán Elek lelkét, talán, mert nem is volt lelke. Ha pedig volt, akkor sem lehetett eligazodni rajta. Egész életében álcázta magát. Ez okból pedig sokat beszélt és ke­veset cselekedett. Amit mondott el­hitték, mert sohasem úgy cseleke­dett, ahogy mondta. Hiába, ilyenek az emberek ... Huligán Elek mindenütt ott volt, ahol magának használni és másnak ártani tudott. Amikor a kis Blaskó­­nak ezerről ezerkettőre emelték a fi­zetését, egyedül ő tiltakozott: Blaskó még csak huszonnégy éves és a fejé­be száll majd ... Huligánnak nem a fejébe, hanem a zsebébe szállt — a jövedelem a két és fél állásból, amit az istenek jóvoltából betöltött. Egyi­ket háromezerért, másikat kettő­ezernyolcért abszolválta és a felet heti ötszázért, ami testvérek között is kettőezeregy havonta. Egyáltalán nem zavarta ez a csekély havi hét­­ezerkilencszáz, amit szerényen össze­­kapirgált magának és hogy legyen valami zsebpénzre valója is, derék házastársa hozzákeresett még ponto­san kétezeregyszázat. Így legalább kerek egy tízes — mondták halkan, csak úgy maguk között, hogy ne hall­ja senki más. De azért ezt mindenki tudta körülöttük, beszéltek is róla és gyakran mondták, hogy kicsi ez a Huligán-család, de jól keres. — Gyanús, nagyon gyanús! —har­sogta, amikor az öreg Kolos előlép­tetéséről volt szó. — Gyanús, mert huszonnégyben szerzett jogi doktorá­tust és ennél még csak az gyanú­­sabb, hogy apja, a szegény portás, Horthyék idejében taníttatni tudta a fiát. Biztosan valami fejes protezsál­­ta — érvelt — talán maga Klebels­­berg. Nem az a lényeg, hogy hol volt ak­kor még Klebelsberg, hanem az, hogy Kolos tíz év óta legalább há­romszor annyit dolgozott és ponto­san egynyolcadát kereste, mint Hu­ligán. De Huligánnak senki sem volt jó, senki sem volt elég megbízható, senki sem volt neki elég baloldali előbb, aztán senki sem volt elég jobboldali később. Huligán mindig verte a mellét a saját maga dicső­ségére és tiporta a más hátát ugyan­csak a saját maga dicsőségére. És éppen, mert ilyen volt, már úgy em­legették, hogy a „nagy Huligán” és mondták azt is, hogy áldott rossz em­ber. Pedig nem volt sem nagy, sem áldott. Ilyen volt Huligán, aki egy ködös novemberi napon elhagyta az orszá­got és ezért mindent meg kellene bo­csátani neki, mert amit mi nélküle nyerünk a vámon, azt vesztik vele nyugati vendéglátói a réven. Ezért pedig legyen övé az a két Leica, meg az a zsák ezüst is, amit vállalatától a nagy sietségben magával vitt, hogy Bécsben mégis valami schillinghez jusson. Huligán Elek ott sem elve­szett ember, nyugaton is hű maradt önmagához és a nevéhez. Levelet írt: „A Szabad Európánál dolgozom — írja — és harcolok az itt meglevő jobboldal ellen a szocialista Magyar­­országért.” Tudja fene, nem lehet haragudni Huligánra, csak utálni lehet. De azt nagyon. Földes György Toncz Tibor rajza — Hurrá! Címlap! Szolidaritás Réber László rajza

Next