Ludas Matyi, 1959 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1959-02-05 / 6. szám

— Előadjuk a Hamletet — közölte velem Bödöni Géza fő­­dramaturg — és te fogod meg­írni, fél százalékért. — Shakespeare már megírta! — Ez nem akadály. Ha meg­írtad, én lefordítom csehre, Laci pedig csehből angolra, másfél százalékért. — És minek az angol for­dítás? — Minek? Hogy Ernő lefor­díthassa magyarra. Egy száza­lékért. — Baj lesz. Ernő nem tud angolul. — De tud németül. Előbb majd Gazsi lefordítja németre és Ernő németből ülteti át ma­gyarra ... Másfélért. — Ernő magyarul sem tud! — Nem baj, eszperantóul tud. Fordítsa le a szöveget né­metből eszperantóra. Bandi majd eszperantóból fordítja le magyarra. Két százalékért. Egyszerű nem? — És ki fogja versbe szedni a szöveget? — A Manó. Háromnegyed százalékért. — A Manó nem tud versel­ni ... — Nem baj, majd a Zoli át­dolgozza. Zolit pedig Dönci, Döncit pedig Peti fogja átdol­gozni. Kapnak összesen három százalékot. — S ha elkészül a végleges átdolgozás? — Akkor már egyenesben vagyunk. Ervin magyar szín­padra alkalmazza a darabot. Két százalékért. — S akkor előadjátok az én Hamletemet? — Hohó! Nem oda Buda! Ezek után Rezső összehason­lítja Shakespeare Hamletját a te Hamleteddel. Félszázalék. Ha a tied jobb, akkor azt ad­juk elő, ha Shakespeare-é, ak­kor azt mutatjuk be, Arany János fordításában. Természe­tesen itt-ott kijavítjuk a fordí­tást. Ezt Jenő vállalta. Egy százalékért. — Jenő kijavítja Arany Já­nost? — Nem kell megijedni. Fé­lix félszázalékért majd vissza­javítja, s akkor előadjuk Sha­kespeare Hamletját úgy, ahogy azt Arany János lefordította. — Nem értem, akkor miért ez az egész herce-hurca? — Édes fiam, valamiből ne­künk is élni kell!... (m.) Izotóppal vizsgálják az élelmiszereket Vasvári Anna rajza Egy maszek kutató: Kérek tíz deka parízert. . Diák-ábránd Hegedűs István rajza fi­ig húnyt el a híres mester, a seregnyi pimasz nem restel odaállni, hogy évek óta, mással sem volt ennyire jóba’. Míg hát emléke lobog híven,­­ cikket ír: Én — és elhunyt hívem, fű­ig hűlt ki a mester vére, az, ki a nyomába sem érne, rögtön hízelgőn, fontoskodva, vele máris pertu-ra fogja, pártol, kegyel, koccint, megáldja, ő — a boldogult jó komája. filig tették a mestert sírba, magamagáról — mind azt írja: értük a mester lángolt, bomlott (az ízlése ennyire romlott?), művükben mindig kedvét lelte, s mind puszipajtásként ölelte. S hírnévre szert ha tennék okkal, kettős haláltól félnék joggal, mert sok sanda, szaglász prókátor, kit vonz az irodalmi gyásztor, holtomból akkor húzna sápot, mikor nem f^g^otom *«• srójok Lengyelből fordított­?»: Pákozdy Ferenc DivatcipőSándor Károly rajza - Ez sem elég csukaor­ú önnek? A félénk agglegény Gerő Sándor rajza Antoni Marianowicz

Next