Ludas Matyi, 1964 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-02 / 1. szám

Olvasom, hogy Miku­lás apónak öltözött ban­diták kiraboltak egy amerikai bankot. Csatta­­nós vál­asz lehetett ez azoknak a szkeptikus banktisztviselőknek, akik nem hittek a Mikulás­ban.• Egyik kedves barátom szerencsés gépkocsibal­eset áldozata lett. Agy­rázkódással és kisebb zúzódásokkal megúszta a dolgot. Mindössze egy hetet töltött kórházban. Megkérdeztem tőle, mi­lyen volt a kórház, ho­gyan érezte magát. Le­gyintett. — Rémes volt a koszt! — mondta elborult arc­cal, majd részletesen ecsetelte az ételek meny­­nyiségét, minőségét, kü­­lön-külön kitérve az egyes fogások hiányossá­gaira. Egy székelygulyás borzalmai szinte újra felizgatták. Mi a tanulság ebből? Óvatosabban kell vezet­ni a csúszós országuta­kon! U­il­arikás szemek, hamuszí­nű arc, cigarettafüsttől re­kedt hang. Ez Sanyi, álmat­lanságban szenvedő barátom. — Nem tudok aludni! - mondta tragikus arckifejezés­sel, meggyötörten hátradőlve karosszékében. — Lefekszem, behunyom a szememet és semmi. Forgolódom, fetren­­gek, néha még ásítok is, csak aludni nem tudok. De még csak szundikálni sem. És ez így megy hetek óta. Borzasztó! — Nem vettél be altatót! Keserűen felkacagott. — Altatót! A Dorlotintól olyan éberség fog el, hogy megremeg az ellenség. A Noxirontól olyan friss va­gyok, mintha­ erős feketét ittam volna. — És a feketétől! — Még frissebb. — Próbáltál juhokat szá­molni! — Elfogytak hajnalra. — Hidegvizes lemosás! .LMATLANSÁGi — Attól csak prüszkölni tudtam, aludni nem. — Esti torna! — Semmi. Még művészi tornával is kísérleteztem. — Nem próbáltál berúgni! — De igen. Egész éjjel éne­keltem. — Nem próbáltál valami nagyon unalmasra gondol­ni! — Engem minden felizga­tott. Hagyd, barátom, nincs segítség! Tehetetlenül tártam szét a karjaimat. Sanyi ekkor bosz­­szankodva legyintett: — Nahát, milyen vagyok, csak magamról beszélek. Ve­led mi van! Nagyot sóhajtottam: — Rémes, mennyi bajom­­ van. Borzasztó, hogy mit csinálnak velem. Tudod, új ?, csoportvezető jött hozzánk, nem tudom, mit vétettem neki, de mindig belém köt. f Üldöz. Persze, mert nem tu­dok hízelegni, mint a Cso­­pakiné. Ő a rossz szellem. Csopakinét ismerni kell. Úgy el vagyok keseredve. Hát velem mindent lehet csinálni! Ne haragudj, hogy annyit panaszkodom, de olyan jól esik kiönteni a szívemet. Olyan igazságtala­nok hozzám ... Elmondtam neki minden bajomat, bánatomat, majd hirtelen elhallgattam. A szo­bában csak éles, egyenletes §3 zaj hallatszott. Sanyi horko­lása. MMHM -fzujjoM. P 1 ■ 1 ■ SZAGGATOLDI Két kutyatulajdonos beszélget. — Nekem van egy fehér komondo­rom. Az­ olyan vad, hogy minden ku­tyát széttép, amelyik csak az útjába akad — mondja az egyik. Mire a másik: — Nekem van egy nagy sárga ku­tyám, az a legvadabb komondort is széttépi. Kis vita arról, hogy lehet-e, nem lehet-e. Elhatározzák, hogy másnap reggel összeeresztik a két állatot. Úgy is történik. Szabadon eresztik a két ellenfelet. A komondor neki­esik a nagy sárga jószágnak, de az egy pillanat alatt leteríti és szétszag­gatja. — Hát igen... — morogja megsem­­misülten a néhai komondor gazdá­ja. — És szabad tudnom, milyen fajta az öné? — Fogalmam sincs — így a másik. — Tegnapelőtt vettem az állatkert­ben. Még arra sem volt időm, hogy nevet adjak neki. Csak éppen levá­gattam a nagy sárga sörényét. MACSKAKALAND öreg egér meséli a kisegérnek: Megáll a macska az egérlyuk előtt, és csalogatja az egeret: — Mia ... mia... mia ... Hasztalan nyávog, mert az egér föl­ismeri. Ám a kandúr taktikát vál­toztat. — Kakukk ... kakukk — búgja csábí­tóan. Erre az egér elhagyja menedékét, a cirmosnak még csak egy pillanat kell ahhoz, hogy bekapja. Tanulság? Nem árt, ha egy kisegér nyelveket tud ... VERSENY Az új Mercedes vezetője bosszan­kodva látja, hogy amióta elindult, szorosan mellette halad egy gyatra kis robogó. Hatvanról hetvenre gyorsít — ké­retlen útitársa győzi az iramot... Gázt ad, a kilométeróra már nyolc­vanötöt jelez —, a szánnivaló rivális torz arccal ugyan, de ott van mel­lette ... Aztán százzal száguld — hiába. Lefékez a gépkocsivezető és megáll a robogó is. Elismerően fordul a ro­bogó gazdájához: — Ez igen! Csak árulja el, hogyan csinálta. Az elkékült arccal, szerényen így fe­lel: — Semmi az egész. Ott álltam a Mercedes mellett, és ön induláskor az ajtajával becsípte a kabátomat. B. N. E. MINDENFÉLE Beképzelt ember azt hiszi, hogy mindenki őt bántja. Primitív emberek is vannak, nem­csak primitív népek. Az ember mindig ugyanaz, csak a véleménye változik. Miért szidja­­ önmagát! Mert örül, ha rosszat mondhat valakiről. A világot könnyebb volt megterem­teni, mint megérteni. * * Életbiztosítás egy király számára, ha lemond a hatalmáról. * * * * * * * *

Next