Ludas Matyi, 1965 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1965-01-07 / 1. szám
2 LE A BÜROKRÁCIÁVAL! Mint az köztudomású, utazni jó dolog. Az utas ismeretlen, vagy alig ismert tájakat lát, az utas kikapcsolódik a mindennapok egyhangú szürkeségéből s mindezeken felül az utas még érdekes kalandokat is átélhet, ha szerencséje van. Két ilyen szerencsés utas elbeszélését adjuk alább. □ — Hivatalos kiküldetésben jártunk a szép Bulgáriában, és előzetes terveinknek megfelelően, az úgynevezett Pannónia expresszel tértünk haza Budapestre. Ez a nemzetközi vonat korán reggel indul Szófiából, s ezért úgy határoztunk, hogy — az amúgy is hajnali felkelésre valózetközi expresszvonaton. Délutánra kopogó szemünkkel már a csillagokat láttuk, és abban reménykedtünk, hogy talán majd a magyar—jugoszláv határon csatolnak a szerelvényhez étkezőkocsit. Nem kapcsoltak. Már estére járt az idő, s mi még egy harapást sem ettünk. Már Budapest közelében jártunk — késő este —, amikor apátiánkat a kalauz zavarta meg. Ízléses zöld kartonokat osztogatott minden utasnak, s a kartonon ezt olvashattuk: „Vegye igénybe az Utasellátó étkezőkocsijait!” Delegációnk egyik tagja megette a propagandanyomtatványt. Azt állította, hogy nem is rossz tekintettel — a nemzetközi expressz étkezőkocsijában fogunk reggelizni. Amikor eljött az ideje, felkerekedtünk, hogy megkeressük az étkezőkocsit, mert nem tudtuk elképzelni, hogy ezen a vonaton ilyesmi nem található. Ennek ellenére sem találtuk meg, és korgó gyomorral ültünk vissza a helyünkre abban a reményben, hogy talán majd Belgrádban kiegészül a szerelvény. Ebben a reményünkben is megcsalatkoztunk. Több mint félnapja ültünk már, s egyetlen kiflihez vagy pogácsához sem tudtunk hozzájutni Európa kellős közepén. Egy nem-— Szolnokról Debrecenbe kellett utaznom, hogy a debreceni Csokonai Színház este 7 órakor kezdődő előadását megtekintsem. A menetrendből könnyűszerrel megállapíthattam, hogy a debreceni gyors Szolnokról 15 óra 16 perckor indul, s ennek megfelelően 15 óra 10 perckor megjelentem a pályaudvaron. Még láthattam a távozó gyorsvonat körvonalait Nagyon csodálkoztam, mert olyasmit már hallottam, hogy egy vonat késik, de azt, hogy egy vonat siet, most SZERENCSÉS UTAZÁS tapasztalhattam először. Amikor már jól kicsodálkoztam magamat, bementem az állomásfőnökhöz, és megkérdeztem, hogyan juthatok el ezek után Debrecenbe, valamint azt is, hogy mióta tekintik a debreceni gyorsot pesti autóbusznak? Az állomásfőnök arcán a lelkiismeretfurdalás szemmel látható jelei mutatkoztak, és közölte velem, hogy rövidesen indul Debrecen felé egy Diesel-mozdony két tehervagonnal, engedélyt ad arra, hogy a mozdonyvezető mellé felszállhassak. Kisvártatva már repültem is Debrecen felé — mozdonystoppal még amúgy sem utaztam —, és tanulmányoztam a Diesel-mozdonyok működését. Nagyon jól telt az idő, faltuk a kilométereket, egészen Hajdúszoboszlóig. Ott azonban a forgalmista kijelentette, hogy a szerelvény egyelőre nem megy tovább. A hátralevő 20 kilométert nem akartam gyalogosan megtenni, mert féltem, hogy lekésem a színházi előadást. Ezért az állomásról telefonáltam Debrecenbe taxiért, a taxi eljött értem a szoboszlói pályaudvarra, és befuvarozott Debrecenbe. Nem a MÁV költségén. (1) 2. Pihenés - Miért nem áll be már a röntgenkészülékbe? - Mert nem vagyok az az ember, akin csak úgy keresztülnézhet... Zenei ínyenc - Csodálatos ez a pianisszimó! - Áramszünet van .. . Önérzetes ember