Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1969-09-11 / 37. szám

MEGOLDATLAN Lehet a műanyagboltok­ban műanyagtapétát kap­ni. És aki ezen bevezető után azt hiszi, hogy eset­leg nem eléggé tetszetősek, vagy netán a minőségükkel van baj, az nagyon téved. Mert szépek, s egyáltalán: tapétavoltukkal semmi hi­ba nincs. Amíg például valaki csak úgy tekercs­ként, szobadísznek alkal­mazva, valamelyik sarok­ba támasztja, nincs sem­mi probléma. Nehézségek csupán abban a nem várt esetben adódnak, ha vala­ TAPÉTA-ÜGY ki a falra kívánja helyez­ni. Olyan szakszemélyt ugyanis, aki a felragasz­tást vállalná — több isme­rősöm egybehangzó vallo­mása szerint —, fellelni nem lehet. Nem állapodhatna meg a gyártó vállalat valame­lyik szolgáltató vállalattal, hogy ha már készül tapé­ta, akkor akadjon olyan is, aki hajlandó felragaszta­ni? Nem lehetne-e rövid használati utasításban tá­jékoztatni a vásárlót a fel­­használás helyes módjá­ról? Végül: nem lehetne-e mindkét javaslatot meg­valósítani? (g­­sz. j.) HORDÓ Még májusban vettünk egy hordó falszigetelőt a FÁÉRT Vállalat budapesti, Vaskapu utcai telepén. A hordóra akkor 220 forint betéti díjat kellett fizetni, azzal a feltétellel, ha a hordót visszaküldjük, a pénzt is visszakapjuk. Két nap múlva a hordót és a róla adott jegyzéket el­küldtük a vállalat címére, a pénzünket azonban még most sem kaptuk meg, pe­dig azóta már három hó­nap is eltelt, és közben négyszer küldtünk sürgető snelet. Mi a magyarázata vajon ennek a nagyfokú nemtörődömségnek? Lang József Bezenye MÉLTÁNYOSSÁG A debreceni II. kerületi tanács pénzügyi osztálya a 6073-as számú adóíven közölte velem, mennyi adót róttak ki rám. Gondosan áttanulmányoztam az adóív nyomtatott szövegét, s többek között azt olvastam, hogy adóm csökken­tését kérhetem méltányosságból, és ez a kérelem illeték­­mentes. Éltem az adott lehetőséggel, kérvényeztem. A kérelme­met elutasították, ugyanakkor közölték, hogy 10 forint ille­téket utólag fizessek be, mert ez a kérelem illetékköteles. Sehogy sem tartom méltányosnak, hogy egy hivatalos nyomtatvány így félrevezesse az adózókat! Homolya István Bp. VII., Nyár utca 36. BÁR NEM VAGYOK KÖZÜLET ... Bementem a Bajcsy-Zsá­­linszky úton (majdnem a Népköztársaság útja sar­kán) levő sportboltba és az egyik eladónőtől egy klottnadrágot kértem. A pultnál három-négy férfi is állt, kiszolgálásra vár­va. Amikor az eladónő odahozta a nadrágokat, megkérdeztem, hogy van-e nagy számú? — Hármas! — volt a rövid válasz. — Az nagy számú? — kérdeztem. A válasz a következő volt: — Figyeljen a vevő, ha beszélek, megmondtam, hogy hármas! — Sajnos — válaszol­tam —, én nem vagyok szakember, nem tudom, hogy mekkora a hármas szám. Miután ő válaszra sem méltatott, az ott álló egyik férfi szétnyitott egy nad­rágot és még hozzá is tet­te, hogy ez körülbelül az ő mérete. — Az a férjemnek éppen jó lesz! — örültem meg. De nem úgy a kartársnő. — Közületet szolgálok ki! — felkiáltással erélyes mozdulattal kikapta ke­zünkből a nadrágot. Miután ellenérvet nem találtam, kijöttem az üz­letből. Még szeretném hoz­zátenni, hogy a „közület” annyira nem volt türel­metlen, hogy ő mutatta meg nekem, mekkora az a nadrág és biztosan az el­len sem lett volna kifogá­sa, ha az eladó kartársnő legalább azt mondja, vár­jak egy kicsit, vagy vala­mi hasonlót. De el tudom képzelni, hogy ha azt az egy szál nadrágot ideadta volna a kartársnő, az ellen a „közületnek” nem lett volna ellenvetése. Bár­mennyire is nem vagyok közület, csupán egy „ma­szek” vevő, néhány udva­riasabb szót azért én is elvárnék. H. J.-né, Budapest TEENAGER-PROBLÉMA Július 1-én a Lottó Áru­házban vettem egy „Tee­nager” típusú, Videoton­­gyártmányú táskarádiót. Másnap már a rövidhul­lám nem szólt. Nem estem kétségbe, továbbra is vit­tem magammal mindenho­vá és csak a középhul­lámot hallgattam. Két nap múlva a táskarádió füle az egyik oldalon levált. Erre már elvittem a GEL­­KÁ-hoz, ahonnan egy hét múlva kaptam vissza lát­szólag stabil füllel, szóló rövidhullámmal. Talán egy hétig bírta. Ismét a GEL­­KA. Egy hét múlva jó minden — de csak pár napig. Egyik este ágyban hall­gattam a tánczenét. Mikor vége volt, megfogtam a fülénél, hogy lekapcsolom, a fül a kezemben maradt, a rádió visszaesett az ágy­ra. Másnap elvittem a GEL­­KA-hoz, elutasítottak, mondván, hogy erőszakos behatás történt, tehát ga­ranciális javítást nem áll módjukban vállalni. Hiá­ba állítottam, hogy nem így volt, nem hitték el. Azóta a kihúzható telesz­kóp antennája is kijött a helyéből, azt most a belső­­zsebemben tárolom. Köz­ben a középhullám is meg­makacsolta magát. Ragyo­góan szól, de csak akkor, ha előbb erélyesen meg­kocogtatom a készüléket. Kedves Ludas, légy se­gítségemre, hogy az alig kéthónapos rádióm ne csak bosszúságot okozzon, és minél előbb nőjön ki a teenager-korból! Ugh­y János XIII., Hegedűs Gy. u. 32 MÁSNAPOS ÚJSÁG Van egy olyan szolgál­tatása a postának, hogy a nyaralás ideje alatt az elő­fizető után küldi a lapo­kat. Nos, én is bejelentet­tem illetékes helyen, még idejében, hogy ez év au­gusztusában Balatonszaba­­din nyaralok majd, s oda kérem az újságokat. Bosz­­szúságomra, azonban több­nyire csak 1-2 napos késéssel kaptam kézhez még a napi­lapokat is. Pedig közismert az a mondás, hogy nincs ré­gibb egy tegnapi újságnál! Mint kiderült, nemcsak én jártam így, hanem rajtam kívül még sok más ott nya­raló is! Bosszant az ügy, márcsak azért is, mert két év­vel ezelőtt is igénybe vettem ezt a szolgáltatást, s akkor kifogástalanul működött a posta: mindig időben meg­kaptam a lapot. Úgy látszik, e téren visszafelé fejlő­dünk! Nádai György Bp. xm., Kádár utca 6. TANULJUNK Számtalan formában buz­dítanak bennünket, fiata­lokat arra, hogy tanuljunk nyelveket. Igen bölcs ta­nács, csak nem mindig le­het megfogadni. Én pél­dául a vakációmat akar­tam arra szentelni, hogy németül tanuljak. Ez a ter­vem azonban kútba esett, mert egyetlen pesti köny-­ NYELVEKET é­ vesboltban vagy antikvá­riumban nem lehet német nyelvkönyvet fellelni. Min­denütt azzal biztattak, hogy a kiadó június köze­pére ígérte az új könyv megjelentetését — de saj­nos, még szeptember ele­jére sem érkeztek meg a könyvek a boltokba! K. K. Budapest RECEPT A napokban hoztam haza édesanyámat szemoperáció után az I. sz. Szemészeti Klinikáról. A tíznapos kezelés alatt négyféle szemcseppet és gyógyszeres kezelést ka­pott. A klinika a gyógyszereket saját receptre írta fel. A klinikai receptekkel el kellett mennem a zsúfolt körzeti rendelőbe, ahol másfél órai várakozás után kértem a körzeti orvostól a receptek átírását SZTK-vényekre. Ezzel az orvost, akinek rengeteg dolga volt, egy jó fél óráig feltartottam. Nem értem, miért szükséges ez? Miért nem lehetne az egyébként is SZTK-betegeknek már a klinikákon SZTK- recepteket adni, vagy miért nem lehet ugyanazokkal a gyógyszerekkel, melyekkel ott kezelték, már a klinikán el­látni őket? Seötér Jenő Bp. 1., Derék u. II.

Next