Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1969-10-09 / 41. szám

* M­a reggel fellázadtam. A tás­kám ellen. Egyre súlyosabb lesz, már alig bírom ci­pelni. Emlékszem, tíz évvel ez­előtt még üres kézzel indultam el hazulról mindennap, öt évvel ez­előtt is még csak egy kis kézitás­kát hordtam magammal. Mosta­nában pedig egyre nagyobb tás­kákat cipelek, degeszre tömve, las­san már egy hajókoffer sem lesz elegendő az állandóan magammal hurcolt holmiknak! Kiborítottam a táskám tartalmát az íróasztalra, azzal a szigorú el­határozással, hogy nagy selejtezőt rendezek, s csak a legeslegszüksé­gesebbeket rakom vissza. Na, lássuk csak, itt van mind­járt három szemüveg, hát ez, saj­nos, mindegyik kell: egy utcára, egy olvasáshoz, egy a nap ellen. (Tíz évvel ezelőtt még jobb volt a szemem.) Itt egy összecsukható ernyő, ez mindig kell, bármikor esni kezdhet az eső. Aztán egy könnyű kis kardigán, ez is kell, hirtelen hűvösebbre fordulhat az idő. (Érdekes, tíz évvel ezelőtt, mintha nem lett volna ilyen válto­zékony az időjárás ...) Aztán egy könyv, néhány folyóirat, képes új­ságok. Ez is kell, hogy ha például beülök egy presszóba, legyen mit nézegetnem... (Furcsa: tíz évvel ezelőtt ez sem kellett. Mit nézeget­tem én akkor a presszókban? Csak nem a nőket?!) Egy csomag kétszersült: ez mindig kell, mert ugye, a gyomrom ... Néhány doboz gyógyszer, különböző nyugtatók és serkentők, mert hát, ugye, az ide­geim .. . Noteszek, jegyzettömbök, tollak, ceruzák, mert hát, ugye, a memóriám... És még néhány ap­róság: bicska, olló, körömráspoly, zsebrádió, féltucat zsebkendő, más­fél tucat kulcs, meg a jó ég tudja mi minden, csupa nélkülözhetetlen holmi; bánatosan rakodom vissza mindet a táskámba, s rezignáltan állapítom meg. Az ember által rendszeresen ci­pelt holmik súlya egyenes arány­ban növekszik éveinek számával. De hisz ez egy aranymondás! Ezt fel kell jegyezni! De nem va­lamilyen kis fecnire, mert az el­kallódik! Veszek majd egy külön füzetet, persze jó vastagot, díszes kötésűt, amibe csupa ilyeneket fo­gok bejegyezni. És hogy mindig kéznél legyen, ezentúl állandóan magammal fogom hordani. A táskámban. * „Az Osaka és Tokió között köz­lekedő szuper-expresszvonat út­vonalát az eddiginek kétszeresére növelik.” Ezt a hírecskét a Népszavában olvastam, s azóta is azon tűnődöm, hogy csinálják vajon: Tokiót vi­szik arrább vagy Osakát? Egyik sem lesz könnyű! Teenager-korú fiú ment előttem az utcán, fehér garbójára hátul ez volt felírva: „Állítsátok meg a világot, le akarok szállani!” Sajnos, hirtelen elnyelte előlem a körúti forgatag, nem tudtam oda­szólni neki: — Jól gondold meg, fiú! Isten tudja, mikor indul a következő világ... R. B. MAGABIZTOS ELSŐ OSZTÁLYOS KÖZÖS ÉRDEK Mottó: Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új. Egy fiatal amerikai filmszínész­nő megtekintett egy történelmi nevezetességű szobát, amelyben annak idején Napóleon aludt. — De hiszen itt két ágy van! — állapította meg a filmsztár. — Ja, persze, a másikban biztosan Szent Ilona aludt! — A felesége azért akar válni, mert maga egy év óta teljesen el­hanyagolta őt. — Micsoda hazugság! Még hogy én elhanyagoltam volna őt. Es­küszöm, bíró úr, egy év óta a kö­zelébe sem mentem! Levélváltás. „Tisztelt Kovács úr! Látták, hogy a parkban szenvedélyesen csókolta a lányomat. Ha ön becsü­letes ember, tudja kötelességét és sürgősen megtisztel látogatásával.” „Tisztelt Balogh úr! Megkaptam kedves levelét. Szívesen eleget te­szek kívánságának, ha megírja, hogy a három lánya közül melyik­kel láttak szenvedélyesen csóko­­lódzni a parkban ...” ♦ — Adj kölcsön egy ezrest. — Mi a garancia? — Egy becsületes ember szava. — Rendben van. Hozd ide azt a becsületes embert! — Jó reggelt. Megkínálhatlak egy pohárka pálinkával? — Köszönöm, nem kérek. Elő­ször is, megesküdtem, hogy többé nem iszom. Másodszor, az orvos is megtiltotta. Harmadszor, ma már ittam három kupicával. Negyed­szer, mit kell kérdezni? Tölts ne­kem egy nagyobb pohárba. * Endrődi István rajza — Dolgozzanak jobban, szakikáim! Hogyan teljesítem a tervem, ha ilyen gyengén keresnek?... METEOROLÓGIAI MŰHOLD A KIS POLITECHNIKUS NSMieMSKI?

Next