Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1970-03-26 / 13. szám

j kedvenc lapomban Én a következő ap­­w ^ róhirdetést ol­vastam : mögött egy kétéves ír szetter ugat-e, vagy egy javakorabeli, négy gyermekkel rendelke­ző spaniel. — Innen ugyebár elköltözött? Elcserélném főbérle­ti lakásomat hasonló­ra, esetleg ráfizetés­sel. Jelige: „Leinfor­málható szomszédok.” Szomszédjaim ugyan vannak, de elcserélni való lakásom nincs. Ennek ellenére levél­ben találkozót kértem a hirdetés feladójától. Csendes kis budai eszpresszóban beszél­gettünk. — Zevernyák Béla — mutatkozott be a negyven év körüli, jól öltözött férfi. — Nagyon kíváncsi vagyok, miért ragasz­kodik ön a leinformál­ható szomszédokhoz? — kérdeztem Zever­­nyákot. — Ne haragudjék, de ez természetes. A szomszédok nagy sze­repet játszanak az ember életében. Ked­ves uram! Az első fő­bérleti lakásom a Fe­hérszeder utca 1/B- ben volt. A bal oldali szomszédom, egy trombitaművész, éjjel tizenkettőtől reggel hatig gyakorolt. Kép­zeljen el egy Trombi­tás Frédit, aki egész éjjel fújja. A jobb ol­dali szomszédom pe­dig kutyaidomári ké­pesítéssel rendelke­zett. Neki köszönhe­tem, hogy ma már hallás útján meg tu­dj­­om állapítani: a fal ? Gratulálok a fan­táziájához! Az új la­kásom a Szomorúfűz utca 74-ben újabb iz­galmakra adott okot. Sajnos, későn tudtam meg, hogy az egyik szomszédom csatárjá­tékos az NB I-ben. Ha győz, a szurkolók sze­renádot adnak az ab­laka alatt. Ha a pá­lyán kihagyott egy nagy helyzetet, a druk­kerek pfújoló kórust alakítanak a folyosó közepén. A másik szomszédom egy kika­pós hölgy volt, a Ra­mos Yvette. Reggel négykor még édesbús magyar nótákat éne­keltek a vendégei, és durrogtak a pezsgős­üvegek. Mondanom sem kell, hogy ... — Elköltözött — A Kenőszappan utca 40-be. A két szomszéd közül az egyik hangmérnök volt, aki rajtam pró­bálta ki, hogy hány fon erősségű zajt ké­pes elviselni az embe­ri szervezet. A másik oldalamon egy torna­tanár lakott, akinek a felesége féltékenységi jeleneteket rendezett, éjjel-nappal veszeked­tek. Nem bírtam to­vább és elköltöztem. Az Eukaliptusz köz 3- ban, a bal oldali szomszédom másképp látta a nemzetközi helyzetet, mint a jobb oldali szomszédom. Nekem serdülő korú fiam van. Nem akar­tam, hogy helytelen politikai nézeteket hallgasson a falon ke­resztül. — Azért nem min­den lakásban véko­nyak a falak — je­gyeztem meg halkan. — Ez igaz, de ilyen­kor sokat segít a falra helyezett üres pohár, amely felerősíti a han­gokat. De hogy foly­tassam a történetemet, az is fontos, hogy a szomszédod felesége ne öltözzön elegánsab­­ban, mint a saját ne­jed. Ebből is családi perpatvar születhet. A szomszédunk pozíció­ja, társadalmi állása ne legyen olyan, hogy irigykednünk kelljen rá, de ő se irigyelhes­sen minket. Éljen pél­dás családi életet, de ne túlságosan, mert akkor szembetűnőb­bek az én apróbb bot­lásaim. Most már megértheti, miért ra­gaszkodom ahhoz, hogy pontos informá­ciókat szerezzek a szomszédjaimról. Egyébként a múlt hó­napban végre szeren­csém volt. A Pantalló tér 16-ban, mindkét szomszédom csendes, magának élő, halk szavú virágkertész. A lakásukban a leghan­gosabb az aranyhal. Sejtheti, milyen bol­dog voltam. Sajnos, egy hét múlva mégis kiderült, hogy lehetet­len emberek. Idegesíti őket, hogy a lakásom­ban robbanómotorok­kal kísérletezem, és amikor éjszakénként részegen jövök haza, verem az asszonyt. Már el is költöztek mellőlem... És most itt állok a teljes bi­zonytalanságban : ki tudja, milyen szom­szédokat kapok ... Galambos Szilveszter DIPLOMATAFELESÉG ANYAGI ÖSZTÖNZŐGÉP — Nagy vagy, drágám! Még csak egy hete vagyunk Dél-Amerikában, és már elvisznek túsznak... ELKESEREDETT FELESÉG - Ez így sem figyel rám! ELSŐSEGÉLY

Next