Ludas Matyi, 1973 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-04 / 1. szám

KOLÖNLEGES LELTÁROZÁS AZ INFLÁCIÓ ÉS POMPIDOU VÁLASZTÁSI GONDJAI OROM A HÁZNÁL- Hála isten­nek, már meg­ijedtem, hogy a rokonok jöttek látogatóba . . . \ÍVlA''u^-£ („L'Express”, Párizs) 4 iMiDmMM FflLM o A zt kell eldöntenünk — szólt a Centrál filmgyár igazgató­ja —, hogy kit kérjünk fel egy új magyar filmvígjáték megírására... — Glauziikár Ottót aján­lom — javasolta a helyet­tese. — Glauzikár kitűnő filmrendező és ami a leg­fontosabb: van humora. Ez bebizonyosodott legutóbbi filmjében, a ,,Zokogásában. Különösen annál a jelenet­nél, amikor a félig megfa­gyott özvegyasszony ráborul az unokaöcs több sebből vérző testére, aki azért lőt­te szitává önmagát, mert a sápkóros felesége elhagyta egy gyászhuszár kedvéért Ennél a jelenetnél sokan röhögtek a moziban ... © — Nekem jobb javasla­tom van — mondta a film­gyár fődmmaturgja. — ír­jon vígjátékot dr. Plen- hammer! — Éppen ő? — csodál­koztak a tanácskozás részt­vevői. — Miért éppen ő? — Azért, mert tekinté­lyes rendező és a szakma minden csínja-foínja a kis­ujjában van. És azért is, mert az ő hősei — ezt bizo­nyára önök is észrevették — mindig derűs szívvel lesznek öngyilkosok. Ezt a belső derűt kellene át­menteni a vígjátékba is. Higgyék el, uraim, ez a bel­ső derű többet ér a kaca­gásnál. Azonkívül még va­lami szól Plen hammer mel­lett. Tud nevetni... — Én még nem láttam ... — Még én sem — mond­ta a fődramaturg —, de ez nem jelent semmit. Beszél­tem az édesanyjával, aki eskü alatt vallotta, hogy csecsemő korában mindig édesen nevetett, amikor a nagypapája feldobta a leve­gőbe ... © Az aldramaturg is szót kért: — Mit szólnának ahhoz, ha Böröndit kérnénk fel a vígjáték forgatókönyvének megírására? Böröndi sok filmet írt és rendezett ed­dig, de vígjátékot még soha Tegyünk vele egy kísérletet. Lehet, hogy egy új Böröndi születik. Lehet, hogy kide­rül: Böröndinek más arca is van és az igazi műfaja a filmvígjáték. Lehet, hogy ... — Ez a kísérlet több mil­lióba kerül — szólt közbe az igazgató. — Ha nem tudunk kísér­letezni — kiáltott fel sértő­dött hangon az aldrama­turg —, akkor sohasem ju­tunk előbbre! Éljen a kí­sérletezés szabadsága! Vesz- szenek a gyávák, a megal­kuvók ! O A Centrál filmgyár igaz­gatója döntött: dr. Plen- hammer írja és rendezze az új vígjátékot. Plenhammer azonnal - ne­kilátott a munkának. — Boldog vagyok, hogy engem bíztak meg evvel a feladattal — nyilatkozott a sajtó munkatársainak. — A vígjátékommal azt szeret­ném bebizonyítani, hogy a körülöttünk levő világ tu­lajdonképpen bohózat. Azt szeretném elérni, hogy ne a filmen nevessenek, hanem a világon, amelyben élünk. — S mi lesz a film címe? — Vérfürdő — mondta komoran dr. Plenhammer —, de ez még nem a végle­ges cím... © A filmből nem lett sem­mi. Plenhammerről kide­rült, hogy régebben nagysi­kerű bohózatokat írt egy ti­szavirág életű kabarénak. A megbízást azonnal vissza­vonták tőle. — Nekem már régóta gyanús volt — mondta egy kollégája. — Több ízben is tapasztaltam, hogy van hu­morérzéke ... — Az ember nem lehelt elég óvatos — sóhajtott fel az igazgató és mivel több rendezőjük nem volt, akire rábízhatták volna egy víg­játék megírását, a filmet törölték a tervből. Mik -s György |) LELT,S?ÄÄ* ^ ÉRDÉRT vállalat- Egy, kettő, három ..

Next

/
Thumbnails
Contents