Ludas Matyi, 1973 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-04 / 1. szám

A zajok káros hatása összegyűlik, akkumulálódik, végül pedig halláskárosodást okoz, amit az utódok is örökölnek. (Hétfői Hírek)­ udán, a Mechwart tér sarkán találkoztam a Videobus­­szal. Az esti szürkületben éppen itt teljesítette feladatát, szün­telenül túlharsogva a Már­tírok útja és a Keleti Ká­roly utca amúgy is kibírha­tatlan lármáját. Persze, én így csak a vakvilágba beszélek, mert bizonyára sokan nem tud­ják még, hogy mi az a Vi­deobusz. Ez, kérem, egy zajcsináló masina, egy hosszúkás minibusz, mely­nek mindkét oldalán nagy betűk hirdetik, hogy Videó­­busznak keresztelték. Ezért ordít. (Audio-videobusz stíl­­szerűbb lett volna!) Abla­kait függöny takarja, csak elöl, a vezetőfülke áraszt diszkrét fényt. A kocsi ma­gas hátsó falán, egymást váltogatva, reklámfotók je­lennek meg. Közben az állókép alá mondják a hir­detés szövegét, hogy ve­gyünk órát, gyűrűt az óra­boltból, (A gyűrű — így a reklámszöveg! — a hűség jele), Fékon­ inget a szaküz­letekből, cigarettát és más egyebet a dohányboltból, esetleg cipőt a cipőboltból és így tovább. A két rek­lám­fotó között, amíg nem harsog a hirdetési szöveg, bömböl a tánczene (az egyik szám jobb, mint a másik, és a másik zajo­sabb, mint az egyik!). A felnőttek odasandíta­nak a színes reklámokra és tovább haladnak, hogy ki­kerüljenek a Videobusz za­jos hatóköréből. Éppen azok kerülik el tehát, akik­hez a reklám szólna, de ha a Videobusz módszerén mú­lik, soha sem lesz vevő be­lőlük. Elég nekik az utca zaja: a tér előtt az úttesten jobbról és balról elvonuló óriási autóforgalom, továb­bá a 11-es, a 12-es, a 84-es, a 39-es busz kipufogása, aj­tócsapkodása, motorzaja, de egyedül elég lenne a 6-os, az 54-es, a 18-as villamos is. (Újabban a 4-es!) Vala­melyikük mindig a hely­színen van, zörög és zaka­tol. Csak a gyerekek — óvo­dás kortól az általánosig — állják körül a Videobuszt. Időnként a kocsi oldalajtaja kinyílik és kilép rajta egy jól megtermett férfi, nyil­ván a Videobusz „igazgató­ja” és rászól a gyerekekre, hogy álljanak odébb, (a felnőttek nem férnek a „né­zőtérre”), nem akarván tu­domásul venni, hogy a fel­nőttek amúgyis messzire el­kerülik az ő Videobuszát. Nagy híve vagyok a rek­lámnak és a hirdetésnek, de én is sebtiben távoztam a Videobusz környékéről és bemenekültem a Mártírok útjának nem csekély lár­májába, amit a Videobusz­nak túl kellett harsognia, hogy hírverési feladatának eleget tudjon tenni. Menekülésem közben a következő magyar sajátos­ságokon elmélkedtem: harcolunk az alkoholiz­mus ellen, de soha ilyen nagy belföldi és külföldi (tömény és nem tömény) italválaszték még nem volt az üzletekben, mint most; harcolunk a dohányzás ártalmai ellen, de soha eny­­nyiféle cigarettát, bel- és külföldi dohányárut még nem árusítottak a dohány­boltjaink, sőt közért- és csemegeüzleteink sem, mint most árusítanak, harcolunk a zajártalom ellen, és ahol nincs elegen­dő zaj, ott csinálunk, oda­visszük a Videobuszt, hadd járja a várost, a Mechwart tértől a Joliot-Curie térig, onnan Zuglóig és így to­vább, körbe-körbe. Arra gondoltam, úgy lát­szik hiszünk még abban, hogy „kutyaharapást szőré­vel”, de a Széna tér táján, némileg higgadt fővel, mély tiszteletet éreztem magunk iránt, hogy ilyen gondosan megőrizzük szép szólásmondásainkat. Ezzel közmegelégedésemre le is zártam a Videobusz ügyét. Ám engem mégiscsak ér­dekelne az, hogy hol és kik adtak (a csendrendelet el­lenére!) engedélyt a Video­busz működésére? A Fővá­rosi Tanács? A kerületi ta­nácsok? És miért? Kinek jó ez? Vagy azt gondolják, hogy nem elég zajosak a pest-budai utcák? Az is érdekelne, hogy ha tilos az autóduda használa­ta, és a villamos csengeté­sére is fennáll a tilalom, akkor a járókelő miért kénytelen eltűrni a Video­busz óriási lármáját szép fővárosunkban? Talán csak nem azért, hogy utolérjük a Nyugatot? Földes György TANULTAK A FILMBŐL ELŐKELŐ SZABÓSÁG - Ha ilyen viccesen is lehet, mi is megpróbáljuk ... ÁLLATKERESKEDÉSBEN LAKÁSMŰVÉSZET — Lesz itt valamikor egy járóka? . .. — Pszt, engem vegyen meg! Tudok egy csomó pikáns viccet!

Next