Ludas Matyi, 1973 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-04 / 1. szám
A zajok káros hatása összegyűlik, akkumulálódik, végül pedig halláskárosodást okoz, amit az utódok is örökölnek. (Hétfői Hírek) udán, a Mechwart tér sarkán találkoztam a Videobusszal. Az esti szürkületben éppen itt teljesítette feladatát, szüntelenül túlharsogva a Mártírok útja és a Keleti Károly utca amúgy is kibírhatatlan lármáját. Persze, én így csak a vakvilágba beszélek, mert bizonyára sokan nem tudják még, hogy mi az a Videobusz. Ez, kérem, egy zajcsináló masina, egy hosszúkás minibusz, melynek mindkét oldalán nagy betűk hirdetik, hogy Videóbusznak keresztelték. Ezért ordít. (Audio-videobusz stílszerűbb lett volna!) Ablakait függöny takarja, csak elöl, a vezetőfülke áraszt diszkrét fényt. A kocsi magas hátsó falán, egymást váltogatva, reklámfotók jelennek meg. Közben az állókép alá mondják a hirdetés szövegét, hogy vegyünk órát, gyűrűt az óraboltból, (A gyűrű — így a reklámszöveg! — a hűség jele), Fékon inget a szaküzletekből, cigarettát és más egyebet a dohányboltból, esetleg cipőt a cipőboltból és így tovább. A két reklámfotó között, amíg nem harsog a hirdetési szöveg, bömböl a tánczene (az egyik szám jobb, mint a másik, és a másik zajosabb, mint az egyik!). A felnőttek odasandítanak a színes reklámokra és tovább haladnak, hogy kikerüljenek a Videobusz zajos hatóköréből. Éppen azok kerülik el tehát, akikhez a reklám szólna, de ha a Videobusz módszerén múlik, soha sem lesz vevő belőlük. Elég nekik az utca zaja: a tér előtt az úttesten jobbról és balról elvonuló óriási autóforgalom, továbbá a 11-es, a 12-es, a 84-es, a 39-es busz kipufogása, ajtócsapkodása, motorzaja, de egyedül elég lenne a 6-os, az 54-es, a 18-as villamos is. (Újabban a 4-es!) Valamelyikük mindig a helyszínen van, zörög és zakatol. Csak a gyerekek — óvodás kortól az általánosig — állják körül a Videobuszt. Időnként a kocsi oldalajtaja kinyílik és kilép rajta egy jól megtermett férfi, nyilván a Videobusz „igazgatója” és rászól a gyerekekre, hogy álljanak odébb, (a felnőttek nem férnek a „nézőtérre”), nem akarván tudomásul venni, hogy a felnőttek amúgyis messzire elkerülik az ő Videobuszát. Nagy híve vagyok a reklámnak és a hirdetésnek, de én is sebtiben távoztam a Videobusz környékéről és bemenekültem a Mártírok útjának nem csekély lármájába, amit a Videobusznak túl kellett harsognia, hogy hírverési feladatának eleget tudjon tenni. Menekülésem közben a következő magyar sajátosságokon elmélkedtem: harcolunk az alkoholizmus ellen, de soha ilyen nagy belföldi és külföldi (tömény és nem tömény) italválaszték még nem volt az üzletekben, mint most; harcolunk a dohányzás ártalmai ellen, de soha enynyiféle cigarettát, bel- és külföldi dohányárut még nem árusítottak a dohányboltjaink, sőt közért- és csemegeüzleteink sem, mint most árusítanak, harcolunk a zajártalom ellen, és ahol nincs elegendő zaj, ott csinálunk, odavisszük a Videobuszt, hadd járja a várost, a Mechwart tértől a Joliot-Curie térig, onnan Zuglóig és így tovább, körbe-körbe. Arra gondoltam, úgy látszik hiszünk még abban, hogy „kutyaharapást szőrével”, de a Széna tér táján, némileg higgadt fővel, mély tiszteletet éreztem magunk iránt, hogy ilyen gondosan megőrizzük szép szólásmondásainkat. Ezzel közmegelégedésemre le is zártam a Videobusz ügyét. Ám engem mégiscsak érdekelne az, hogy hol és kik adtak (a csendrendelet ellenére!) engedélyt a Videobusz működésére? A Fővárosi Tanács? A kerületi tanácsok? És miért? Kinek jó ez? Vagy azt gondolják, hogy nem elég zajosak a pest-budai utcák? Az is érdekelne, hogy ha tilos az autóduda használata, és a villamos csengetésére is fennáll a tilalom, akkor a járókelő miért kénytelen eltűrni a Videobusz óriási lármáját szép fővárosunkban? Talán csak nem azért, hogy utolérjük a Nyugatot? Földes György TANULTAK A FILMBŐL ELŐKELŐ SZABÓSÁG - Ha ilyen viccesen is lehet, mi is megpróbáljuk ... ÁLLATKERESKEDÉSBEN LAKÁSMŰVÉSZET — Lesz itt valamikor egy járóka? . .. — Pszt, engem vegyen meg! Tudok egy csomó pikáns viccet!