Ludas Matyi, 1978 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-05 / 1. szám
KIGAZDÁLKODÁS Viszem reggel , a zöld nylon szatyorban a tizenkét darab Nagyvilágot a könyvkötő szövetkezet tanműhelyébe, a Néphadsereg utcába. Így viszem már hosszú ideje, évvégeken, hogy csináljanak belőlük középkori vászonkötésben, gerincnyomással (lám, már a szakkifejezéseket is milyen jól megtanultam!) két szép kötetet. De most nem veszik át az „árut”. — Mi ezentúl kizárólag szakdolgozatok kötésére vehetünk fel rendelést — tájékoztat készségesen a műhely egyik vezetője. — Tessék átvinni a Nagyvilágokat a szövetkezet Balzac utca 12. alatti részlegébe, de csak délután. — Ezentúl itt kötik a Nagyvilágokat? — kérdezem, csakhogy múljon az idő, immár délután, a Balzac utcában, miközben töltik ki az űrlapot. — Nem — hangzik a meghökkentő válasz —, ez itt a TMK-részleg, mi itt semmit nem kötünk. Az ön Nagyvilágait továbbra is a Néphadsereg utcában kötik. — A Néphadsereg utcai tanműhelyben?! Ahonnan engem ide küldtek?! — Igen. Mert kevés az ember, ezért mi vesszük fel a rendeléseket, így kellett kigazdálkodni. — Tehát ezeket a Nagyvilágokat, amiket én a műhely szomszédságából hoztam ide, most majd innen visszaszállítják oda? — Igen. — És ha ott elkészült a két kötet ? — Akkor visszahozzák ide. — Tehát nekem is majd ide kell jönnöm értük? — Igen. Sajnos, így kellett kigazdálkodnunk. Távozom, és arra gondolok, hogy itt mellesleg velem is jól ki lett gazdálkodva. (kürti) Kupeczki Józsefné (2400 Dunaújváros,Ady Endre utca 2.) kisfiának öt pár frottír tipegőt vásárolt. Két hét alatt az öt pár közül négyen szétment a villámzár, egy kisiparos száz forintért vállalta a javítást. A tipegőt a Békéscsabai Kötöttárugyár, a zipzárat az Elzett készítette és olvasónk úgy véli: nagyon drága mulatság ez így- Fáznak a vonaton a naponta Albertirsa és Budapest között közlekedők, panaszolja Baranyi László (2200 Monor, Ságvári E. u. 50.), mert ott szerinte a MÁV nem vasúti kocsikat, hanem hűtőszekrényeket közlekedtet. Biztos bokatörés esős időben végig botorkálni a Bp. ■ XII. kerületi Janka utcán, írja Házi Ágnes (1121 Bp., Janka utca 6.), mert az út kockakövekkel kirakott erdei tornapálya. Elviselhető volt mindez fényben, panaszolja, ám három hónapja nem égnek a lámpák, az út teljes sötétségbe borult. Dr. Lehner János (8700 Marcali, Széchenyi u. 84.) kifogásolja, hogy a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat az április—májusi s a június—júliusi áramfogyasztási díjat még mindig a magasabb községi tarifa szerint számlázta, holott Marcali április elsején város lett, tehát azóta más — olcsóbb — tarifát kellene felszámítani. Olvasónk szerint a díjkülönbözet fogyasztónként kéthavonta 50—100 forintot tesz ki. Szavatosság — de mire? Ezt kérdezi Majoros János (1053 Bp., Tolbuhin körút 14.), aki alföldi pecsenye bort vásárolt a közértben, készítője a Pest megyei Pincegazdaság és az üvegre azt is ráírták, szavatossági idő: 6 hónap. Azóta is tűnődik rajta olvasónk, hogy a dugóra vagy az üvegre szól-e a szavatosság, mert a jó bor nem hat hónapig tart, hanem hosszú évekig tárolható. Meglepődött a Csepel, Ady Endre lakótelepen levő Szitakötő eszpresszóban Katkics Géza (1214 Bp., Merkur u. 20.) olvasónk azon, hogy a kiszolgáló puszta kézzel szedegette elő és tette a tálcára a süteményeket, gusztustalanul, antihigiénikusan. 2 SZŐLÓZSÍR A Mártírok útján bebarangoltam az illatszerboltokat, a háztartási boltokat, s a gyógyszertárakat is, de szőlőzsírnak a nyomára sem bukkantam. A Lenin körút, Rákóczi út hasonló jellegű üzleteiből is üres kézzel távoztam. A Kossuth Lajos utcai üzlet végre konkrétabban tájékoztatott: — Szőlőzsírt legalább két hete nem láttunk. Tessék a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalatnál érdeklődni. Mi is tőlük kapjuk, ha kapjuk ... A KHV-nak van egy Lady Cameo mintaboltja a Dohány utcában. Ott 2,20 forintért boldog tulajdonosa lehettem a keresett „hiánycikknek”. Volt belőle bőven. De miért csak a mintaboltban lehet szőlőzsírt kapni? (f. i.) : Csatlakozom az Üllői úti közlekedési vitához. A BKV-nak nincs igaza. A metró megállói kétszer akkora távolságra vannak egymástól, mint a megszüntetett autóbuszmegállók voltak. A Népköztársaság útján a földalatti minden megállóhelye mellett két autóbusz áll meg, a Rákóczi úton négy autóbuszjárat közlekedik és nem fölöslegesen. Szép számmal van rajtuk utas. A Rákóczi út mintájára az Üllői úton is meg kell valósítani a felszíni közlekedést. Elvégre ez az utasokat kell hogy szolgálja, s nem a BKV rossz elképzelését. Dr. Farkas Sándorné Bp., Üllői út i Harc folyik az Üllői úti autóbuszok ügyében a közvélemény és a BKV között, egyelőre az utóbbi győzelmével. Sajnos, a metró déli szakaszának építésénél valami hasonló készül. A jelek szerint a 13-as villamos vonalát, amely a XX., XIX. és X. kerületet köti össze az Örs vezér térrel, meg akarják szakítani az Üllői útnál és kérdéses, hogy a metró elkészülte után helyreállítják-e a mostani vonalán? Az eddigi, beépített területen folyó metróépítéseknél a keresztező villamos forgalmát az építkezés teljes tartama alatt fenntartották, olykor egy közúti híd felhasználásával is. Az Üllői úton, az Ecseri út kereszteződésében, amely csaknem beépítetlen, miért ne lehetne hasonlóan eljárni? Naponta több ezredmagammal utazom a 13-as villamoson, nem mindegy, hogy naponta félórával tovább tart-e az utunk. Adorján György 1192 Bp., Hungária út 55. — Folytatódik a vita — A POSTA BÉLYEGELLENES PROPAGANDÁJA Néhány héttel ezelőtt panaszolta nekem valaki, hogy nem lehet légipostalevélpapírt kapni. Jómagam ugyan nagyritkán szoktam csak ilyen „könnyű műfajt” űzni, ám a hír hallatán magam akartam meggyőződni a valóságról. Szomorú, de igaza volt a hírhozónak: egy ideig tényleg nem volt légipostas levélpapír sem a postákon, sem a trafikokban. Már-már az ócskapiac felé tartottam volna (ahol tudvalévően az égvilágon minden kapható), amikor váratlanul elémbéklett egy postahivatalban. — Na, ugye! — lelkesedtem. Nem tartott sokáig a lelkesedés. Merthogy megjelent ugyan újra a légipostás boríték az ő finom, könnyű papírjával egyetemben — csakhogy drágábban. Eddig mindössze egy forintba került, s ki-ki annyi értékű bélyeget ragasztott rá, amennyit a címzett országba a Magyar Posta díjszabása előírt. Most pedig már öt kemény forint az ára, amiből továbbra is egy a boríték levélpapírral együtt, négy pedig az a formatervezett valami, ami a jobb felső sarkában díszeleg, stilizált földgömböt és azt félig eltakaró repülőgépet ábrázolva, alatta a felírás, hogy „Magyar Posta”. Mondom, nem szoktam légiposta-levelet küldeni. Legfeljebb olyankor, ha külföldi ismerősök megkérnek, hogy ragasszak a borítékra azokból a világhíresen szép, no meg a katalógus szerint értékes magyar bélyegekből. Ennél jobb hírverése aligha lehetne bélyegeinknek. Azazhogy: lehetett volna. Mert ezután csak két eset között választhatok: vagy a borítékban küldök bélyeget (ami tilos) vagy sehogy sem, s kiteszem annak a Magyar Postát, hogy meglesz a véleménye róla a címzettnek meg mindazoknak, akik olyan kedvteléssel nézegették, áztatgatták gyűjteményük számára a magyar bélyegeket. Nem is szólva arról, hogy a légiposta pótdíj 20 grammos levélnél Európába 1,20 forint, Afrikába 2,40, tízgrammosat pedig még Amerikába is olcsóbban lehet küldeni — ismétlem, csak a díjszabás szerint —, mint az új légiposta borítékokra rányomott 4 forint. Vagyis: az újfajta borítékkal károsodik a vásárló. A bélyegek hírverésének elmaradásával viszont a postát éri eszmei — és nemcsak eszmei — kár. Tanúi lehetünk egy olyan újításnak, amelynek bevezetésével a Magyar Posta megkárosítja a Magyar Postát. Lehet, hogy nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal? Mert ez bizony balkezes „húzás” volt. Kinek áll ez érdekében? A jelek szerint páratlan esettel állunk szemben: senkinek sem. (v. e.) !