Ludas Matyi, 1978 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-05 / 1. szám

KIGAZDÁLKODÁS Viszem reggel , a zöld nylon szatyorban a tizen­két darab Nagyvilágot a könyvkötő szövetkezet tanműhelyébe, a Néphad­sereg utcába. Így viszem már hosszú ideje, évvégeken, hogy csi­náljanak belőlük középkori vászonkötésben, gerincnyo­mással (lám, már a szak­­kifejezéseket is milyen jól megtanultam!) két szép kö­tetet. De most nem veszik át az „árut”. — Mi ezentúl kizárólag szakdolgozatok kötésére ve­hetünk fel rendelést — tá­jékoztat készségesen a mű­hely egyik vezetője. — Tessék átvinni a Nagyvilá­gokat a szövetkezet Balzac utca 12. alatti részlegébe, de csak délután. — Ezentúl itt kötik a Nagyvilágokat? — kérde­zem, csakhogy múljon az idő, immár délután, a Bal­zac utcában, miközben töl­tik ki az űrlapot. — Nem — hangzik a meghökkentő válasz —, ez itt a TMK-részleg, mi itt semmit nem kötünk. Az ön Nagyvilágait továbbra is a Néphadsereg utcában kö­tik. — A Néphadsereg utcai tanműhelyben?! Ahonnan engem ide küldtek?! — Igen. Mert kevés az ember, ezért mi vesszük fel a rendeléseket, így kellett kigazdálkodni. — Tehát ezeket a Nagy­világokat, amiket én a mű­hely szomszédságából hoz­tam ide, most majd innen visszaszállítják oda? — Igen. — És ha ott elkészült a két kötet ? — Akkor visszahozzák ide. — Tehát nekem is majd ide kell jönnöm értük? — Igen. Sajnos, így kel­lett kigazdálkodnunk. Távozom, és arra gondo­lok, hogy itt mellesleg ve­lem is jól ki lett gazdál­kodva. (kürti) Kupeczki József­né (2400 Dunaújváros,­­Ady Endre utca 2.) kisfiának öt pár frottír tipegőt vásárolt. Két hét alatt az öt pár közül négyen szét­ment a villámzár, egy kis­iparos száz forintért vállal­ta a javítást. A tipegőt a Békéscsabai Kötöttárugyár, a zipzárat az Elzett készí­tette és olvasónk úgy véli: nagyon drága mulatság ez így- Fáznak a vonaton a naponta Albertirsa és Budapest között közleke­dők, panaszolja Baranyi László (2200 Monor, Ság­­vári E. u. 50.), mert ott szerinte a MÁV nem vasúti kocsikat, hanem hűtőszek­rényeket közlekedtet.­­ Biztos bokatörés esős időben végig botor­kálni a Bp. ■ XII. kerületi Janka utcán, írja Házi Ágnes (1121 Bp., Janka utca 6.), mert az út kocka­kövekkel kirakott erdei tornapálya. Elviselhető volt mindez fényben, panaszol­ja, ám három hónapja nem égnek a lámpák, az út teljes sötétségbe bo­rult. Dr. Lehner János (8700 Marcali, Széchenyi u. 84.) kifogásolja, hogy a Dél­dunántúli Áramszolgáltató Vállalat az április—májusi s a június—júliusi áram­fogyasztási díjat még min­dig a magasabb községi tarifa szerint számlázta, holott Marcali április elsején város lett, tehát azóta más — ol­csóbb — tarifát kellene felszámítani. Olvasónk szerint a díjkülönbözet fogyasztónként kéthavonta 50—100 forintot tesz ki. Szavatosság — de mire? Ezt kérdezi Majoros Já­nos (1053 Bp., Tolbuhin körút 14.), aki alföldi pe­csenye bort vásárolt a kö­zértben, készítője a Pest megyei Pincegazdaság és az üvegre azt is ráírták, szavatossági idő: 6 hónap. Azóta is tűnődik rajta ol­vasónk, hogy a dugóra vagy az üvegre szól-e a szavatosság, mert a jó bor nem hat hónapig tart, ha­nem hosszú évekig tárol­ható. Meglepődött a Csepel, Ady Endre lakótelepen levő Szitakötő eszpresszó­ban Katkics Géza (1214 Bp., Merkur u. 20.) olva­sónk azon, hogy a kiszol­gáló puszta kézzel szede­gette elő és tette a tálcára a süteményeket, gusztusta­lanul, anti­higiénikusan. 2 SZŐLÓZSÍR A Mártírok útján be­barangoltam az illatszer­boltokat, a háztartási boltokat, s a gyógyszer­­tárakat is, de szőlőzsír­nak a nyomára sem bukkantam. A Lenin körút, Rákóczi út ha­sonló jellegű üzleteiből is üres kézzel távoztam. A Kossuth Lajos ut­cai üzlet végre konkré­tabban tájékoztatott: — Szőlőzsírt legalább két hete nem láttunk. Tessék a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vál­lalatnál érdeklődni. Mi is tőlük kapjuk, ha kap­juk ... A KHV-nak van egy Lady Cameo minta­boltja a Dohány utcá­ban. Ott 2,20 forintért boldog tulajdonosa le­hettem a keresett „hiánycikknek”. Volt be­lőle bőven. De miért csak a mintaboltban le­het szőlőzsírt kapni? (f. i.) : Csatlakozom az Üllői úti közlekedési vi­tához. A BKV-nak nincs igaza. A metró megállói kétszer akkora távolságra vannak egymástól, mint a megszüntetett autóbusz­­megállók voltak. A Népköztársaság útján a földalatti minden megállóhelye mellett két autóbusz áll meg, a Rákóczi úton négy autóbuszjárat közlekedik és nem fö­löslegesen. Szép számmal van rajtuk utas. A Rákóczi út mintájára az Üllői úton is meg kell valósítani a felszíni közlekedést. Elvégre ez az utasokat kell hogy szolgálja, s nem a BKV rossz elképzelését. Dr. Farkas Sándorné Bp., Üllői út­ i Harc folyik az Üllői úti autóbuszok ügyében a közvélemény és a BKV között, egyelőre az utóbbi győzelmével. Sajnos, a metró déli szakaszának építésénél valami hasonló készül. A jelek szerint a 13-as vil­lamos vonalát, amely a XX., XIX. és X. kerületet köti össze az Örs vezér térrel, meg akarják szakítani az Üllői útnál és kérdéses, hogy a metró elkészülte után helyreállítják-e a mostani vonalán? Az eddigi, beépített területen folyó metróépí­téseknél a keresztező villamos forgalmát az építkezés teljes tartama alatt fenntar­tották, olykor egy közúti híd felhasználá­sával is. Az Üllői úton, az Ecseri út ke­reszteződésében, amely csaknem beépítet­len, miért ne lehetne hasonlóan eljárni? Naponta több ezredmagammal utazom a 13-as villamoson, nem mindegy, hogy na­ponta félórával tovább tart-e az utunk. Adorján György 1192 Bp., Hungária út 55. — Folytatódik a vita — A POSTA BÉLYEGELLENES PROPAGANDÁJA Néhány héttel ezelőtt pa­naszolta nekem valaki, hogy nem lehet légiposta­levélpapírt kapni. Jómagam ugyan nagyritkán szoktam csak ilyen „könnyű műfajt” űzni, ám a hír hallatán ma­gam akartam meggyőződni a valóságról. Szomorú, de igaza volt a hírhozónak: egy ideig tényleg nem volt légipostas levélpapír sem a postákon, sem a trafikok­ban. Már-már az ócska­piac felé tartottam volna (ahol tudvalévően az égvi­lágon minden kapható), amikor váratlanul elém­­béklett egy postahivatal­ban. — Na, ugye! — lelkesed­tem. Nem tartott sokáig a lel­kesedés. Merthogy megje­lent ugyan újra a légipos­tás boríték az ő finom, könnyű papírjával egye­temben — csakhogy drá­gábban. Eddig mindössze egy forintba került, s ki-ki annyi értékű bélyeget ra­gasztott rá, amennyit a címzett országba a Magyar Posta díjszabása előírt. Most pedig már öt kemény forint az ára, amiből to­vábbra is egy a boríték le­vélpapírral együtt, négy pe­dig az a formatervezett va­­­­lami, ami a jobb felső sar­kában díszeleg, stilizált földgömböt és azt félig el­takaró repülőgépet ábrá­zolva, alatta a felírás, hogy „Magyar Posta”. Mondom, nem szoktam légiposta-levelet küldeni. Legfeljebb olyankor, ha külföldi ismerősök meg­kérnek, hogy ragasszak a borítékra azokból a világ­híresen szép, no meg a ka­talógus szerint értékes ma­gyar bélyegekből. Ennél jobb hírverése aligha le­hetne bélyegeinknek. Azaz­hogy: lehetett volna. Mert ezután csak két eset között választhatok: vagy a borí­tékban küldök bélyeget (ami tilos) vagy sehogy sem, s kiteszem annak a Magyar Postát, hogy meg­lesz a véleménye róla a címzettnek meg mindazok­nak, akik olyan kedvtelés­sel nézegették, áztatgatták gyűjteményük számára a magyar bélyegeket. Nem is szólva arról, hogy a légiposta pótdíj 20 gram­mos levélnél Európába 1,20 forint, Afrikába 2,40, tíz­grammosat pedig még Amerikába is olcsóbban lehet küldeni — ismétlem, csak a díjszabás szerint —, mint az új légiposta boríté­kokra rányomott 4 forint. Vagyis: az újfajta borí­tékkal károsodik a vá­sárló. A bélyegek hírveré­sének elmaradásával vi­szont a postát éri eszmei — és nemcsak eszmei — kár. Tanúi lehetünk egy olyan újításnak, amelynek beve­zetésével a Magyar Posta megkárosítja a Magyar Postát. Lehet, hogy nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal? Mert ez bizony balke­zes „húzás” volt. Kinek áll ez érdekében? A jelek sze­rint páratlan esettel állunk szemben: senkinek sem. (v. e.) !

Next