Ludas Matyi, 1979 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-04 / 1. szám

■ MEG VAN OSZTVA A MI MUNKÁNK Mint tudvalevő, a mun­kamegosztás minden fejlett társadalom támasza s talp­köve, sőt egyenesen fok­mérője annak a bizonyos fejlettségnek. Éppen ezért tudtára adom mindazok­nak, akik netán csereviszo­nyok, begyűrűzések, vagy labdarúgás miatt meginog­tak volna honfiúi büszke­ségükben, hogy mi magya­rok vagyunk a legfejlet­tebbek, mert olyan mun­kamegosztásunk van, amely szinte már túlfej­lett. Bizonyítsák? Íme: Hogyan használok magnó­­kazettát? A magnókazetták olcsób­bak lettek, viszont nem kaphatók, ha mégis kap­hatók, nem használhatók. Csere érdekében panasszal lehet fordulni ide-oda, de annyi ideje az embernek nincs, többe kerülne a sza­lagnál. Miután egymást köve­tően öt, azaz öt szalagom ment így tönkre, azt hit­tem, hogy a készülékben van a hiba, de nem, a ja­vító szövetkezet bebizo­nyította, hogy a készülék jó, több esztendős szalago­kat visz, csak újat nem. Ezek után felfedeztem a reparálás módját, így csi­nálom: — A kazettáról a záró­csavarokat lecsavarom. — A kazettát felnyitom. — Az elém táruló belső­ben látok két celluloidféle­ségből készült lapot. Ezek nyilván azt a célt szolgál­ják elvileg (és régebben alighanem gyakorlatilag), hogy a szalag forgás köz­ben rajtuk jobban csúsz­­szon. Ámde akár mert megtakarították a valódi celluloid kétfilléres több­letköltségét, akár más ok­ból, ezek a lapocskák nem csúsznak, hanem szoríta­nak. Én ezért őket a ka­zettából kiemelem. — Ezek után a szalago­kat, amelyek vágataikból elmozdultak, letekeredtek stb., óvatosan és taktiku­san visszahelyezem, teke­rem, szorítom, gyömöszö­löm, káromkodással bele­­simulásra kényszerítem. — A kazettára a felső részét visszanyomom. A csavarokat a MÉH számá­ra félreteszem. És, bizisten, miután négy ilyen kazettát eldobtam, az ötödik ekképp helyreál­lítva működik. A hatodi­kat, ha hozzájutok, a cel­­luloidhelyettesítő-féleség el­távolításával kezdem el használni. Hogyan kezelem a pipa­dohányt? — A zacskót, amelyben árusítják, felbontom, a dohányt kiszórom. — A kiszórt dohányból a nagyobb kocsányokat, finánclábakat, göcsöket szabad szemmel való becs­lés után ujjbeggyel eltávo­lítom. — A megmaradt csökött halmazt emelgetve, az egybetapadó szálakat rán­gatva szétzilálom és az alulra került kisebb göcsö­ket, kocsánylábakat és fi­náncszeleteket visszahelye­zem. Ha a gyártók és köztem fennálló munkamegosztás során rám háruló feladato­kat rosszul végeztem, a pipám elfullad, a tömet el nem szívott részét ki kell kotorni e szemétbe. Ezért igyekszem fegyelmezetten dolgozni.♦ Amint a fentiekből ki­derül, rendkívül fejlett társadalmi munkamegosz­tásunkra a következők a jellemzőek: 1. A gazdaságtalan munkafolyamatok áthárí­tása arra, aki mindig ráér, vagyis a fogyasztóra. (Ez a munkaerőtartalék végzi a kocsánytalanítást) 2. Az elidegenítő hatások kiküszöbölése. Gondolkod­jék az ember legalább, mint fogyasztó. (Találja ki, hogyan működik a kazetta!) Gombó Pál Seres Imre (Bp., Wesselényi u. 66. — 1977) hosszú leveléből csak a legfontosabb adatokat s dátumokat idézzük, a JAVSZER KÁLVÁRIA (maga ezt a címet adta pana­szának) ebből is világos. A gáz­konvektor felszerelését augusz­tus 2-án rendelte meg a Jav­­ezertől, árát szeptember 19-én fizette be és decemberben, amikor elkeseredett sorait írta, még mindig gázkonvektor nél­kül álltak, villanymelegítőt használtak. Ezt a költséget, meg a szerződésszegésből eredő többi kárt, vajon megtéríti-e majd a Javszer? — kérdi, jog­gal, olvasónk. Bp., Angyal u. 12. — 1094. Ez Alpár Géza elme és panaszá­nak tárgya: lakóházuk általá­nos felújítása, 3 millió forin­tért, befejezés előtt áll. Ennyi pénzből sem tudták megoldani, hogy meleg víz legyen a laká­sokban. Majd 79 végén átállnak az automata gázkazán rend­szerre. Ígéri (hitegeti?) a lakó­kat az IKV, holott hat lakás­ban már egyedi melegvíz-szol­gáltató készülékről (villany­­bojlerről) gondoskodtak a la­kók, s ezt kellene a többi la­kásba is felszerelni, olcsóbb lenne, mint a majdani gázka­zán. LEGALÁBB EGY TELET illenék kibírnia egy magyar gyártmányú női csizmának is, kivált, ha 720 Ft-ba kerül — Pandur Lászlóné (Bp., Sasha­lom Könyvtár u. 19. — 1163) ennyiért vette, ötször hordta s máris tőből letört a sarka. Németh Gyula (Bp., Garai u. 23. — 1076) tíz éve használja kis Trabantját, a kocsi gumijait most szeretné kicserélni, de nem kap gumit. A biztonsági övvel hordja tán a hátán a Trabantot, hátizsák gyanánt? PÉNZ A KOZMOSZBAN — vagy hol? — kérdi Tóth László (Szolnok, Szigligeti u. 7.— 5000). Még 1977 októberében beadta gitárját a Kozmosz Kul­­túrcikk- és Fémárukat gyártó Ipari Szövetkezetbe (Bp. Hajós u. 25.), bizományba. Csaknem egy év múlva, 78 augusztusá­ban olvasónk felkereste az üz­letet, hogy visszakérje a hang­szert, ha már eddig nem­­érté­kesítették. Dehogynem! — hangzott a válasz —, még 77 októberében és a 3000 Ft-ot ak­kor át is utalták, a (pesti) posta bélyegzőjével igazolta a pénzfeladást. Olvasónk haza­utazott, s a szolnoki postahi­vatal azt bizonyította be neki, hogy nem érkezett meg hozzá a pénz. Hol keringhet a Koz­mosz-feladta pénz több m­­it egy éve? A FÉNY A DUNAKANYARBAN sokba kerül: az áram a két­szeresénél is drágább, mint Budapesten, írja Dr. Pátrubány Istvánná Jeskó Judit (Nagy­maros, Kittenberger Kálmán U-23. ) 2620, aki néhány éve köl­tözött a fővárosból a Dunaka­nyarba. Ezt kénytelen-kelletlen tudomásul veszi minden vidéki lakos, ám az kellemetlenebb, hogy drágán — rossz is az áramszolgáltatás! A ISSas égő is csak pislákol, nincs az elekt­romos hálózatban kellő feszült­ség. Kis tévét vett, de nem kis áron (2800-ért) Budai Éva, Bp. Gábor Áron u. 2L —1020 a Fló­riánban. A Gelka által két évi garanciát biztosít a gyár, majd átalánydíjas szerződést sset kötni, gondolja a naiv vevő. Aztán kiderül: a Gelka sze­relője kis tévéhez nem jön ki, cipelje be a műhelybe, a Pasa­rétről a Bartók Béla út 20-ba a vevő. Alkatrész sincs, három hét elteltével sem. Akkor MIÉRT „VÁLLALNAK” GARANCIÁLIS javítást, hiszen nem tudják teljesíteni? És kis tévére miért nem lehet átalánydíjas szerző­dést kötni? -----­Mészáros Ferenc 8. oszt. tan. (Bp. Csőgyár u. 8. — 1213) osztá­lyával együtt komoly hulladék­­gyűjtő. Azt nem érti, miért kell a gyerekeknek csalatkoz­­niok a MEH-ben, amely a (le­mért) 52 kg-ot 40 kg-jával szá­molja el nekik? Az osztályfő­nök tiltakozására később már „csak” 6­0 kilót várnak le ne­kik minden további mérésnél, mondván: nekik is levesnek ha mondjuk 6 kg-ot visz va­laki — annak is 0 kg-ot von­nak le, vagy mennyit? PELENKA Annyit füstölögtem már pelenkaügyben, hogy leg­utóbbi tapasztalatomat illetlennek vélném — önző módon — magamban tartani. Az előzményekről: Másodszülött gyermekem alig 5 hónapos. E rö­vid idő alatt mégis mintegy 70, azaz hetven darab pelenkát kényszerültem vásárolni neki. (Távolról sem azért, mert ez lenne a hobbim!) Hogy mégis mit tettem az 5 hónap során apránként beszerzett pelenkákkal? Esküszöm, nem adtam a kutyám szá­jába, sőt sósavval sem öntöztem meg (lehet, hogy a fránya textilneműt épp az tartósította volna?!), nem is használtam más célra, csakis rendeltetés­szerűen. És persze mostam, gyakran, akár hi­szik, akár nem, gyakran, minden használat után. Persze, lehet, hogy hibáztam. Kímélni kellett vol­na. (A gyártó RÁBATEXT valószínű véleménye szerint a mosószerek, sűrű alkalmazás esetén, szét­rágják a pamut rostjait, tehát ne mossuk, hanem csak szárítsuk.) Privát véleményem az, hogy ennél rendeltetéssze­­rűbben nem használhattam volna. Az eredmény mégis rendkívül kiábrándító: né­hány mosás után szakadtan dobhattam a szemétbe. (Igaz, vétkeztem, vihettem volna a MÉH-telepre is, de pillanatnyi dühömben ez sosem jutott az eszem­be.) A minap, ismét szűkös készletemet kiegészítendő, betértem a Deák Ferenc utcai Bambi Áruházba. Kértem 20 darabot. Előzetes gyanakvó, immár kró­nikusan bizalmatlan kérdésemre az eladó hölgy így válaszolt: „de kérem! Mi csak kifogástalan, I. osztályú árut tartunk.­” Ismét bíztam, és fizettem (a 13,50 Ft). Hazatérve boldogan mostam ki újabb szerzemé­nyemet, hogy kisleányom mielőbb használatba ve­hesse. ...és ekkor ért az újabb, legmegdöbbentőbb meglepetés. Nem, ezek nem voltak már eleve lyu­kasra gyártva. Sőt, az első mosást is sikerrel átvé­szelték, ám 10 közül 5 teljesen meghatározhatatlan alakú, valamiféle szabálytalan négyszög, amelyet nem lehet normálisan még összehajtani sem! Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen olyan anya, aki rendkívül precíz a pelenkákra, gondosan mossa, vasalja, tárolja, akinek nem mindegy, hogy mit tesz gyermeke popsija alá. Hiszen, ha nem így lenne, felhasználhatnék e célra kopott lepedőket, huzatokat, csak lépést kellene csinálnom belőlük és nem is vesznének kárba Hiszen az anyag nem vész el, csak átalakul... Fodorné Bacsó Szilvia KÖZHOSZ KÖLTSÉG — ÖNKISZOLGÁLÁSÉRT Egy rendelet szerint 10 Ft feletti összeget a postás egy címre nem hozhat ki (azt hiszem, biztonsági okokból), a címzettnek magának kell pénzéért ér­te mennie. Ilyen értesítést kaptam legutóbb, bemen­tem hát a pénzemért a III. kerületi, Korvin Ottó úti postahivatalba, ahol szabályszerűen igazoltam magam, s vártam a pénze­met, amelyet azonban nem kaptam meg. Ott nem. Hanem átküldték ér­te a Flórián üzletközpont­ban levő postahivatalba. Ott azonban — nem elég, hogy két ízben, két helyre mászkáltam a saját pénze­mért, tehát önkiszolgáltam magam — ezért még 30 forint kezelési költséget is fizettettek velem. Tessék mondani, ha én is benyúj­tanék a postának 30 forint „mászkálási” számlát, ak­kor kvittek lennénk? Kertel Kálmán Bp., Gyenes utca 17. — 1032

Next