Ludas Matyi, 1981 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1981-01-01 / 1. szám
apunkat mindenki olvassa, de szerkesztő bizottságunk most különös gondot fordított a korosztályok szerinti megoszlásra, segítve az Olvasó tájékozódását. Lesz egy rovatunk, amelyet kizárólag 5 éves kortól 15 éves korig ajánlunk, ebben a rovatban humoros írásokat, rajzokat találnak. 15 éves kortól 35 éves korig viszont humoros rajzokkal és írásokkal szórakoztatjuk olvasóinkat. Ha valamit nem értenek, forduljanak az 5—15 éves gyerekekhez, ők majd mindent megmagyaráznak. 35 éves kortól 55 éves korig humor, humor rajzban és írásban. 55 éves kortól 75 éves korig lapunk legjobb karikaturistái és humoristái állnak az Önök rendelkezésére. 75 éves LOMBIKBÉBI kortól 105 éves korig, vagyis a kamaszfiúknak és bakfisoknak, humoros történeteket és vicces rajzokat ajánlunk, orvosság helyett. A 105 éven felüliek , akik sokkal jobban ráérnek, mint a száz éven aluliak — olvassák el az egész lapot és hívják fel 75 éves unokáik, 55 éves dédunokáik figyelmét erre vagy arra a cikkre, rajzra. Jelszavunk: Mindenki addig fiatal, amíg tud nevetni másokon és — önmagán. MAGYAR SZÍNHÁZMŰVÉSZET - Örök harag és elválunk, de akkor a banán és a csoki fele engem illet... - üvegbetét kettőötven! — Kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen gyerekelőadáson a törpék vetkőznek majd meztelenre, vagy a Hófehérke? WAKteSt cSoaten S zilveszter éjszaka volt. Már minden székünkön vendégek ültek, mégis csengettek. Amikor ajtót nyitottam, nem állt ott senki. — Mit hülyéskedsz?! — mondtam a senkinek. — Gyere be, a televíziónk alatt még elférsz! — Nem megyek a televíziótok alá, hiszen még meg sem születtem! — szólalt meg erre a láthatatlan vendég. — Csak azért jöttem, mert én leszek az egyik újévi csecsemő. — Akkor siess megszületni, és az Állami Biztosítótól szép ajándékot kapsz! — tegeztem továbbra is, mert ő volt a fiatalabb. — Hát, éppen ez az! — nyöszörögte a még meg nem született csecsemő. — Nem tudom, hogy érdemes-e megszületnem? Ebből a lakásból viszont olyan vidám ordítozás hallatszott, hogy ide csengettem be tanácsért. — Tanácsot csak a pályaválasztási tanácsadók adhatnának neked. De náluk szilveszter éjszaka nincs félfogadás! — közöltem vele szárazul, mert pálinkával mégsem kínálhattam egy nulla évest. — Hát, éppen ez az! — ismételte a jövőbeli kedvenc mondatát. — Az aranytóban, ahol a születésre váró csecsemőket tárolják, működik egy ilyen tanácsadó intézet. Ott megvizsgálták a képességeimet, és azt mondták, hogy ötvenéves koromban hírneves ember leszek Magyarországon. — Akkor ötven év múlva nálad szilveszterezünk! — mondtam neki, mert egy hírneves emberrel jobb előre megbeszélni a szilveszteri bulit. — Várjunk még ezzel! — folytatta erre a test nélküli hang. — Mivel azt is mondták, hogy híres költő, író, újságíró, műfordító és lakóbizottsági elnök leszek. Munkásságomat azonban csak a halálom után fogják igazán elismerni. Ezért szeretném megtudni, hogy megszülessek-e? Jó lesz-e ez nekem a halálom után? — Na, vegyük sorjában a dolgokat! — tépelődtem. — Mikor akarsz meghalni? — Kétezerhatvanban nekem megfelelne... — Ez nagyszerű! — lelkendeztem. — Ez ugyanis szép kerek szám. Így a halálod ötvenedik évfordulóját kétezerszáztízben, a hetvenötödiket pont huszonöt év múlva, a százötvenediket pedig kétezerkétszáztízben fogják ünnepelni. Csak az a baj, hogy a születésed nyolcvanegyben lesz, ezért a születésed százötvenedik évfordulóját kétezerszázharmincegyben, vagyis a halálod hetvenötödik évfordulója előtt négy évvel fogják ünnepelni. — Ez nem lenne baj, mert így négy évenként megemlékeznének a munkásságomról — bölcselkedett a nulla éves híres ember. — És szép egy ilyen ünnepség? — kérdezte meg. — Nagyon szép! — feleltem, mert nem rajtam múlott. — Az országban háromezerháromszázhatvanhét emléktáblát lepleznek le azoknak a házaknak a falán, amelyekben jóban voltál valakivel. Ezenkívül öt-hatszáz fiatalkori zsengéd jelenik meg abban az öt-hatszáz lapban, ahol nem voltál jóban senkivel. De két-háromszáz emlékműsorban is előadják azt a két-háromszáz nyúlfarknyi írásodat, amit elrejtettél a padláson az utókor elöl. És napokig, hetekig téged idéz majd minden általános iskolás, középiskolás, egyetemista, tanár, könyvtáros, könyvkötő, népművelő, újságíró, szerkesztő, tévénéző, szerelő, hídverő, hittérítő, könyvelő, fűtő, felkelő, lefekvő ... Csakhogy a még meg sem született csecsemő nem várta meg, hogy befejezzem. Úgy eltűnt, mintha ott sem lett volna. Ezért nem tudom, hogy miképpen döntött. Megszületik, vagy nem?! Tormai László