Ludas Matyi, 1982 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-07 / 1. szám

Ill ORSZÁGÚTI VÍZIÓ­ ­Mi t­utikét - mondjuk a majunkét - mondjuk a majunkét éjük a magunkét - mondjuk a magunkét - mondjuk m­itét - mondjuk a májunkét - mondjuk a májunkét k­a ra ÍLiXV0 U Köszöntlek, bázisév! Elkezdődött egy újabb bázisév. Ugye tudják, miért fontos a bázis: e fix pont nélkül nem tudnánk megmérni, hogy mi mennyivel lett jobb, netán rosszabb az előző évhez képest. Ha valaki tavaly­­még nem tudta, mennyi 2X2, idén pedig már azt is megfejti, mennyi 2X4, az 100 százalékkal fejlődött és ha nem reked meg és jövőre eljut a 4X5-ig is, a butaság bázi­sától való eltávolodása egyenesen dinamikus. (Nem általá­nos iskolásokra gondolok.) A bázisnak — kevésbé szakszerűen: a kiinduló alapnak — újabban kisebb a nimbusza, mert azt terjesztik róla, hogy csökkentek a képességei, ha csak belőle indulunk ki és nem a lehetőségekből, akkor a kicsit is nagy­nak kiálthatjuk ki, már ami az eredményeket illeti, természe­tesen. És az sem használ neki, hogy ravasz, amikor azt ol­vasom, hogy a vendéglátás ételforgalma 1981-ben majdnem 8 százalékkal nőtt; nem tudom, hogy a 16 és fél milliárd fo­rintot az előző évinél több vendég fizette-e ki, avagy keve­sebben fogyasztottak, de a bázisnál magasabb áron. Hol van az már, amikor úgy tombolt a bázisszemlélet, hogy még ilyen hírt is olvashattunk: „Hatvan százalékkal keveseb­bet loptak a KGM üzemeiben, mint az előző évben - állapí­tották meg egy tanácskozáson”. Ma már ilyen nincs — nem lopás, ilyen hír nincs — de az még még mostanában is elő­fordult, hogy az esztendők óta egyenletesen nyereséges vál­lalat vezetőjének ezt mondták: „Megrekedtünk? Kényelmesen üldögélünk a bázisunkon?” Ugyanakkor a veszteségét csök­kentő vállalatot megdicsérték, hogy szépen fejlődik, mert már nem 100 millió a ráfizetés, hanem csak nyolcvan. Van aztán magánbázis is: egy buszsofőr, akit azért bocsátottak el, mert ittasan szállt fel vezetni, azzal az indokkal kezdett munka­ügyi pert, hogy most sem követett el súlyosabb szabálytalan­ságot, mint korábban. Már többször akart részegen buszt ve­zetni, mindig leszedték a kocsiról, de mert megbánta tettét, eddig nem mondtak fel neki. Számára már ez lett a bázis: 3-4 fél deci, majd indulhat a busz. Legfeljebb önkritikát gya­korol. Mindebből azonban ne következtessenek arra, hogy ellen­sége vagyok a bázisnak, csak e szemlélet túlzásai ellen ha­dakozom. Semmi kifogásom a bázis ellen, ha majd ez év végén azt mutatja ki, mennyivel kevesebbet bosszankodtam az idén - munkahelyen, üzletben, vendéglőben stb. - mint tavaly. Eszembe jut ugyan, hogy vajon e tekintetben reális-e a bázis, nem lehetne-e kisebb. De hát ez a bázis már a ta­valyi, e napokban egy új bázis születik mindenben. Az élet­­színvonalban is, aminek bázisa remélhetően nem lesz alacso­nyabb, mint a tavalyi (a politika nyelvén: „őrizzük meg az el­ért életszínvonalat” - vallásosan: „őrizz meg bennünket az árszínvonaltól!") úgy, hogy mindenkinek boldog bázisévet kí­vánok, mert többre sajnos nem telik a jelenlegi bázisból. Földi Iván unkát - mondjuk djuk a májunkét unkát - mondjuk djuk a májunkét unkát - mondjuk (Íjuk a iUvj.juiiA.0 0 mket rdULiujUA a. uia^uiiivt­ u — ~iu OCijUlC a magunkét - mondjuk a májunkét mondjuk a májunkét - mondjuk a magunkét - mondjuk a magunkét - mondjuk a magunkét - mondjuk a magunkét - mondjuk a magunkét • Réteg „Rétegfilm." Ez a meglepő, merőben újszerű figyelmeztető szöveg jelenik meg újabban egyik-másik tévéfilm vetítése előtt. Mindeddig ugyanis csupán „korhatár”-műsorokat ismertünk: 14-16-18 éven aluliaknak nem ajánlott produkciókat. Az újításnak mindössze egyetlen - ám alapvető - hiányos­sága van: nem ellenőrizhető. (Akkor meg mit ér az egész?!) Könnyen előfordulhat, hogy „rétegidegen” néző is veszi ma­gának a bátorságot és oda szemtel­enkedik a képernyő elé. Szerencsére pofonegyszerű a megoldás! Réteg­meg­ál­lapító bi­zottságokat kell felállítani, melyek előtt záros határidőn be­lül kötelező a megjelenés minden tévé-előfizetőnek, sőt - az egyszerűség és a demokrácia kedvéért - minden magyar ál­lampolgárnak. A bizonyára szigorú, ám igazságos bizottságok - tesztlapok és adatfeldolgozó gépek segítségével - felleb­­bezhetetlenül megállapíthatják, ki melyik réteghez tartozik, s erről igazolást adnak. A rétegbeosztás ismertetőjelét ettől kezdve mindenki köteles jól látható helyen, éjjel és nappal magán viselni, otthon és nyilvános helyen. A rendelkezés en­nek segítségével kiterjeszthető: a megjelölt állampolgárok ezentúl csak a rétegüknek engedélyezett és ekként megjelölt metrón, villamoson, autóbuszon közlekedhetnek, csakis a ki­jelölt rétegvendéglőket, rétegüzleteket, réteg­színházakat és réteg­mozikat látogathatják, a rétegüknek kiadott rétegköny­veket olvashatják. Sőt, csak azonos réteghez tartozóak köt­hetnek egymással házasságot, jelenhetnek meg nyilvános he­lyen, s csak azonos rétegű gyermekek játszhatnak együtt a parkokban. A rendelet betartását rétegőrök ellenőrzik, akik­nek joguk van helyszíni bírságolásra, ismételt esetben pedig szigorú büntetésre is. Ám a legszigorúbb büntetés: a rétegfilmeket a réteg-ál­lampolgároknak kötelező megtekinteni. Darai Tamás juk a nie u ik a m JUBILEUM májunkét - mondjuk a májunkét - mondjuk­­ mondjuk a májunkét - mondjuk a májunkét

Next