Németh Lajos: Aranylapok az egykori magyar tábori vadászzászlóaljak történetéből (Budapest, 1940)
Az egykori győri 11. számú tábori vadászzászlóalj rövid története
Az egykori győri 11. számú tábori vadászzászlóalj vázlatos története. Ausztria területén, Kremsben alakult, 1813. évi augusztus 5-én. Legénységét előbb belső Ausztria, később Lombardia, végül a Dunántúl szolgáltatta. A régi hadsereg gyakorlata szerint az Osztrák-Magyar Monarchia területén sokfelé állomásozott, majd északon, majd még délen volt helyőrségekben. Jägerndorf, Budva, Mailand, Kőszeg, St. Pölten, Gradiska és Győr voltak nevezetes állomáshelyei. A 11-es vadászok sorai között találjuk a volt monarchia hadseregének későbbi nagy hadvezéreit, így az osztrák-magyar hadsereg világháborús főparancsnokát, Frigyes főherceg tábornagyot, aki az 1872/73. évben mint hadnagy szolgált a 11-es vadászzászlóalj kebelében, továbbá báró Schönaich gyalogs tábornok, egykori közös hadügyminisztert, aki az 1862. évben és gróf Hötzendorfi Conrad tábornagyot, a monarchia volt vezérkari főnökét, aki az 1871. évben mint hadnagy került a zászlóaljhoz. A 11-es vadászzászlóalj története a monarchia hadseregének változatos sorsát tükrözi, amelynek legnagyobb fegyvertényeiben mindig a kiválasztott csapatok között vett részt. A nagy monarchia hadseregének Radetzky alatti fénykora a 11-es vadászzászlóalj történetének is különösen ékes fejezete. A zászlóalj, alig három hónappal megalakulása után, az 1813. év novemberében, báró Ensch százados, Mária Teréziás lovag parancsnoksága alatt, aki vezérőrnagyságáig, teljes 23 éven át állott a zászlóalj élén, vonult hadba. Tűzkeresztségén az 1814. évi február hó 8-án a Mincio melletti csatában esett át, 1815-ben pedig Kalábriáig, Olaszország legdélibb sarkáig nyomult előre. Innen Dél-Franciaországba vonult és ott a Rhône völgyében működött, egészen a békekötésig. Innen Sziléziába megy, ahonnan 1820-ban ismét Olasz-