MHS Vezetők Lapja, 1966 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

XIIT. P.VFOI.VAM. 1. SZÁM 1966­ JANUAR A MAGYAR HONVÉDELMI SPORTSZOVETSEG FOLYÓIRATA BUDAPEST WNTES­ TI USZONEGY ESZTENDŐ ... Olyan nagy idő, hogy az emlékezetben már csak mint a történelem tényei jelennek meg az akkor élő valóság képei, még azok előtt is, akik cselekvő, résztvevő kortársak voltak. Huszonegy esztendeje szabadult fel a haza fővárosa, a szovjet hadsereg harcosai huszonegy évvel ezelőtt verték ki az utolsó fasiszta katonát Budapestről.. Pfeffer-Wildenbruch tábornok, a náci védősereg vezetője egy szennycsatornában bújt meg, onnan húzták elő a felszabadító hadsereg katonái. A történelem feljegyezte, hogy a hosszú heteken át tartó ostrom után, a győzelem hírére háromszázhuszonnégy ágyú huszonnégy üdv­­lövése tisztelgett Moszkvában a Budapestet felszabadító 2. és 3. Ukrán Hadsereg­csoport hős katonái előtt. De megőrizte a történelem — okulásul, tanulságul — azoknak ostobaságát, gonoszságát is, akik megpróbálták meghosszabbítani a magyar nép szenvedését, to­vább akarták húzni a vért, embert és javakat pusztító, a fasizmus és zsoldosai szá­mára oly rég reménytelen háborút, csak azért, hogy gyűlölt uralmukat bármily áron tarthassák. Karácsony éjszakáján beszélt utoljára Pfeffer-Wildenbruch tá­bornok a náci főhadiszállással. Hitler helyett Göbbels vette fel a telefonkagylót és hallgatta meg a tábornok jelentését. Pfeffer-Wildenbruch közölte: a szovjet csa­patok bezárták a gyűrűt a magyar főváros körül, s azt is elmondta, hogy az utcai harcok természetéből következően Budapestet a megsemmisülés fenyegeti. A náci miniszter így felelt: „Csak semmi érzelgősség, jótékonyság, csak semmi könyörü­­let! Nekünk tíz Budapest nem ér meg egy Bécset!” És a náci tábornok megértette Göbbels szavát. Megértette, hogy Hitler nem Budapest „védelmére” gondolt 1944— 45 fordulóján, hanem a Duna-vonalra és arra, hogy legalább ideig-óráig feltart­hassa a szovjet seregeket a Bécs, tehát Ausztria és még tovább, a Berlin felé ve­zető úton... P­est EGY RÉSZE már szabad volt, a Dunába robbantott hidak fölött Budán utolsó, kétségbeesett kitörési kísérletre készülődtek a nácik és magyar ki­szolgálóik, amikor Sárváron Hajnácskői csendőrezredes még parancsot adott ki „az illegális fegyveres alakulatok”, azaz az ellenállás harcosai, a partizánok ellen. Ez volt az az idő, amikor a magyar fasiszták vérbírósága Sopronkőhidán halálra­ítélte és kivégeztette Bajcsy-Zsilinszky Endrét, az ellenállás egyik polgári veze­tőjét és a magyar kommunista mozgalom három ifjú harcosát, Pesti Barnabást, Kreutz Róbertet és Pataki­­Istvánt. Ma is történelmi parancsként szól Bajcsy-Zsi­linszky végső üzenete: „Legyen a magyar gerinces és bátor a jövőben és soha többé a történelem folyamán ne adja meg magát a németeknek, az örök ellenség-

Next