MHSZ Vezetők Lapja, 1968 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
XV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1968. JANUÁR Az 1968-as út Amikor a múlt esztendő végén a Duna-parti gótikus palotában, a Parlamentben az országgyűlés fontos kérdéseket tárgyalt, a közvélemény érthető és megszokott figyelme úgy irányult a képviselők munkája felé, hogy mindannyian tudtuk: a hazai és nemzetközi problémák megvitatása egyúttal bevilágít a most kezdődő új esztendőbe is, megmutatja az utat. A költségvetés vitája egyúttal a népgazdaság irányításának reformjával kapcsolatos kérdéseket is felöleli. A szónokok, a vita résztvevői mindenekelőtt három alapvető megállapítást tettek. Az első: a magyar népgazdaság jövő évi tervét a realitás, a biztonságra és egyensúlyra törekvés jellemzi — és ennek szilárd alapja az új gazdaságirányítási rendszer. A második gondolat az, hogy már 1968-ban mindannyian mindennapi életünkben tapasztalni fogjuk, hogy az új gazdasági mechanizmus, mintegy működésbe hozza azokat a gazdasági hajtóerőket, amelyek a gyorsabb műszaki-technikai haladást, a nagyobb termelékenységet és a jövedelmezőséget ösztönzik. Végül pedig, harmadszor: az életszínvonalnak 1968- ban is terv szerint emelkednie kell , és mivel gazdaságunk változatlanul biztosítja a teljes foglalkoztatottságot, a bérek a terv előírásainak megfelelően ebben az esztendőben mintegy 2,5— 3 százalékkal növekedni fognak és mert a januárban életbe lépett rendelkezések szerint az egyes üzemek jövedelmezőségétől függően nagyobb arányban is növekedhetnek a jövedelmek, a párt életszínvonal-emelő politikájának alapjai biztosítottak. Az egész nemzetközi közvélemény — így mutatta, a világsajtó — nagy érdeklődéssel finú?* ...якга a megnyilatkozásokra, amelyek a Parlament ülésén a magyar külpolitika alapkérdéseit érintették. Természetes ez, hiszen az országgyűlés ülésszakának első napirendi pontja éppen a magyar —szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés törvénybe iktatása volt. Péter János külügyminiszter, amikor a szerződést az örök barátság okmányának nevezte, hozzátette: „Ez azt jelenti, hogy itt, a Duna—Tisza táján, itt a Duna völgyén, itt, Közép-Európában nemcsak tartós, hanem végérvényes békére törekszünk és ennek megvannak a reális alapjai Komócsin Zoltán az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a szerződésről szólva azt emelte ki, hogy szövetségünket a közös világnézet, az azonos célok teszik megbonthatatlanná. Nemzeti felemelkedésünk egyik legfontosabb okmányának jellemezték a képviselők a magyar— —szovjet szerződést és többen hangsúlyozták, hogy a szocialista nemzeti öntudat kettős forrása, a nemzeti érzés és a nemzetköziség eszméje egyre gazdagabban buzog, segítvén mindennapjainkban, a szocialista építésben.