Antik Tanulmanyok 38. (1994)

1-2. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi János György: Az antropomorf bronzszobrászat kezdetei Közép-Itáliában

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY AZ ANTROPOMORF BRONZSZOBRASZAT KEZDETEI KÖZ ÉP-ITÁLIA BAN Az 1-4. képen megjelenő, 8,23 cm magas bronzszobor, amelyet a Szépművé­szeti Múzeum Antik Gyűjteménye őriz, mindeddig gyakorlatilag közöletlen ma­radt.1 Két okból. Az egyik szubjektív jellegű: mikor Ranuccio Bianehi Bandinelli meglátta a kis szobor fényképét, annyira felkeltette az érdeklődését, hogy hajlandó­nak mutatkozott a feldolgozására. Ez a terv, sajnos, soha nem került kivitelre. A publikálás elhúzódásának másik oka az a szokatlanul nagyszámú bizonytalansági tényező, amely a feladatot megterheli. Másfelől éppen a tárgykörrel kapcsolatos kutatás mai állása és a kutatások során felmerült problémák szinte halaszthatatlan­ná teszik, hogy a budapesti darab hozzáférhetővé váljék és további viták tárgya lehessen. A ruhátlan férfialak tömör öntésű, és viaszelvesztéses technikával készült.2 A figura szabálytalan kerek talapzaton áll. A felülete arról tanúskodik, hogy a viaszmodell (és részben talán már az öntőforma is) durva kivitelű volt, és a kész öntvény finomabb átdolgozása is elmaradt. A bal lábon egy feltűnő öntéshiba eltüntetése sem történt meg, és az egész felület szinte lágy hatásával a viaszba mintázott forma egyenetlenségeinek eltávolítatlanul hagyott nyomait mutatja. A szájat és talán az állat jelző durva horizontális bevágás alighanem már a viaszmo- dellen rajta volt. A kész öntvényen végzett hidegmunka a haj vékony, párhuzamos bekarcolt vonalakkal való jelzésére, valamint a szemeket és a mellbimbókat feltün­tető poncolt körökre korlátozódott. Az erősen hangsúlyozott (ithyphallikus?) nemi szervnél és a bal karnál pontosan látható, hogy a mintázás során utólag illesztették őket a testhez anélkül, hogy ennek nyomait eltüntették volna. Mindkét felső karon megmaradtak az öntőforma csapjainak a nyomai. Ami a kompozíciót illeti, az alak teljes súlyával áll mindkét lábán, a törzs kissé előre és jobbra hajlik. Az egyes részletek formálása feltűnően aránytalan: a gömbö­lyű fej a testhez viszonyítva túl nagy, az ívben előrenyúló karok rövidek, és fomátlan, végükön lekerekített, részleteikben minden plasztikus kidolgozás híján levő kezekben végződnek. A kissé széttárt, túlságosan vastag lábak egyenesek és kerekek, a térdek jelzetlenek. Az egész figurára jellemző térbeliségének és tömegé­nek hangsúlyozása, egyúttal pedig a jól felismerhető törekvés az alig észrevehető, ·· 1 Lelt. sz. 50. 616. További adatok nélkül reprodukálva Genthon J ,-Zádor A. (szerk.): Művészeti Lexikon II. Budapest 1966, 475, és Szilágyi J. Gy.: Az etruszkok világa. Vezető. Budapest 1989, 14, 1. kép. 1 A bronzművesség korai technikájáról részletesen legutóbb C. C. Mattusch: Casting Technique of Greek Bronze Sculpture, Diss. North Carolina. Ann Arbor 1977, 1-11; Heilmeyer, 34-53; U. Gehrig, AA 1979, 547-553; P. C. Bol: Antike Bronzetechnik. München 1985, 18-29. 1

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents