Bölcseleti Közlemények 2. (1936)
Jánosi József: A bölcseleti megismerés határainak kérdése
A BÖLCSELETI MEGISMERÉS HATÁRAINAK KÉRDÉSE. Annak a kérdésnek, hogy meddig terjed a megismerésünk határa, a szaktudományokban nincs sok értelme. A filozófiában azonban azt találjuk, hogy a bölcselők ezt a kérdést valamilyen formában mindig felvetették és arra megfelelni is igyekeztek. E problémának magyarázatát a filozófia sajátos mivolta adja meg. A filozófia tudvalevőleg az a tudomány, amely az egész valóság megismerésére törekszik és pedig azáltal, hogy az egész valóság legvégső okait és magyarázatát keresi. Tehát már belső célkitűzésénél fogva a megismerhetőség határaira irányul, a legvégsőre, amelyen túl már nincs további ok és magyarázat. Természetes tehát, hogy a filozófus szeme mindig e határokon csüng és érdeklődése középpontjában épp az a kérdés áll: mennyire valósítható meg a filozófiának az a célkitűzése, hogy a lét kérdéseire valóban a legutolsó, a legvégső feleleteket találja meg. Azért a folytonos kritikaiellenőrzés szüksége, hogy váljon a legvégsőknek vélt feleletek a valóságban is azok-e, vagy még tovább folytatható-e a kérdezés; ha pedig nem folytatható, akkor mi annak az oka? Azonkívül a filozófia azzal az igénnyel lép fel, hogy abszolút értékű megismerés legyen. Ez annyit jelent, hogy a filozófia nem elégedhetik meg olyan feleletekkel, amelyek esetleg csak az emberre érvényesek. Soha sem elégítette ki a realisztikus irányú bölcselkedést Kantnak az a megoldása, hogy az emberi elme által soha sem ismerhető meg a «Ding an sich», hanem csak a «Gegenstand», vagyis a Ding an sich-nek csakis az emberre érvényes kategóriák által elrendezett jelenségei. A filozófia igenis arra törekszik, hogy a «Ding an sich» tudománya legyen és erről állapítson meg olyan igazságokat, amelyek minden létmegismerésre képes létező, vagyis minden szellem számára egyformán érvényesek. Természetesen az emberi bölcselkedésnek mindig magán kell viselnie az emberi jegyet; ez a jegy azonban csak negatív lehet (vagyis a megismerés módjában szabad csak érvényesülnie), de nem lehet pozitív, azaz csakis az emberi elmére érvényes, más létfokú elmére pedig nem. Amint látható, a filozófiának ez a jellege a bölcselő számára egészen sajátságos kérdéseket vet fel és követel azokra feleletet. De van a filozófiai megismerés határai kérdésének mély lélek■ ,"" ■ " , Bölcseleti közlemények. 1