Bölcseleti Közlemények 3. (1937)
Schütz Antal: Descartes és Szent Tamás
PCNQ, DESCARTES ÉS SZENT TAMÁS. Megnyitó beszéd, melyet az Aquinói Szent Tamás Társaság 1937-i közgyűlésén mondott Schütz Antal. Háromszáz évvel ezelőtt az épen akkor kissé nekiélénkülő «könyvpiacon» megjelent egy igénytelen külsejű kis munka, mely a kor szokása szerint igyekszik mindjárt a cégérében megmondani, mit várhat tőle az olvasója : Discours de la méthode, pour bien conduire sa raison et chercher la vérité dans les sciences. Aki hozzászokott a kultúrtörténeti együvénézéshez, annak ez a cím eszébe idéz egy másikat: Nicolai Copernici De revolutionibus orbium caelestium libri VI (1543). Első tekintetre merő eszmekapcsoló önkény hozza össze ezt a két könyvet; annyira távol esnek egymástól tárgy, célkitűzés, tárgyalásmód tekintetében, sőt korban. S mégis a legbelső rokonság szálai fűzik egybe. A Discours-ban a bölcselő szellemnek új fordulata mutatkozik be félreérthetetlen határozottsággal, Koppernikus művével pedig egy egészen új, nem sejtett jelentőségű természettudományos szellem indul el hódító útjára. Descartes a bölcselet Koppernikusa. Erről meggyőz már a Discours vezető gondolatainak áttekintése. Descartes ezt a szellemes, könnyen olvasható értekezést azzal a meglepő megállapítással kezdi: Ami a lehető legjobban van kiosztva ezen a világon, az a józan ész. Megföllebbezhetetlen bizonyság reá az a tény, hogy még a legkövetelőbbek és más tekintetben legnehezebben kielégíthetők is meg vannak elégedve a maguk eszével. Ebből következik, hogy ha mégis annyi hiba esik az igazság és tévedés megkülönböztetése körül, annak oka nem a józan ész hiánya, hanem rossz használata. Nagy szolgálatot tesz tehát az emberiségnek, aki eszük helyes használatára vezeti az embereket. Ő úgy gondolja, hogy talált ilyen módszert: une méthode pour bien conduire sa raison et chercher la vérité dans les sciences. Igen, a tudományban. Hiszen ő maga, miután végigjárta korának leghíresebb iskoláját (a jezsuitáknál La Fléche-ben), úgy találta, hogy rengeteg tanulása sok tudományra vezette ugyan, de nem az igazsághoz. Sok szép és hasznos dolgot tanult, de ami hasznosnak mutatkozott, mint pl. nyelvek, költészet, retorika, történelem, nem érdemli meg a tudomány nevét, ami meg tudományszámba megy, amit bölcseletnek mondanak, csak arra jó, hogy valószínű vélemények alkotására képesítsen ; megtanít vitatkozni mindenféléről és becsületet szerez a kevésbbé jártasak előtt. Ami pedig igazán tudománynak látszik, t. i. a geometria, egyelőre meddő: elvei és módszere nincsenek kipróbálvajajz.józante ljgetus kérdések területén. Bölcseleti Közlemények. )4. T. AKAD. KÖNYV MÁKA I 1