Bölcseleti Közlemények 3. (1937)

Schütz Antal: Descartes és Szent Tamás

PCNQ, DESCARTES ÉS SZENT TAMÁS. Megnyitó beszéd, melyet az Aquinói Szent Tamás Társaság 1937-i közgyűlésén mondott Schütz Antal. Háromszáz évvel ezelőtt az épen akkor kissé nekiélénkülő «könyv­piacon» megjelent egy igénytelen külsejű kis munka, mely a kor szokása szerint igyekszik mindjárt a cégérében megmondani, mit várhat tőle az olvasója : Discours de la méthode, pour bien conduire sa raison et chercher la vérité dans les sciences. Aki hozzászokott a kultúrtörténeti együvé­­nézéshez, annak ez a cím eszébe idéz egy másikat: Nicolai Copernici De revolutionibus orbium caelestium libri VI (1543). Első tekintetre merő eszmekapcsoló önkény hozza össze ezt a két könyvet; annyira távol esnek egymástól tárgy, célkitűzés, tárgyalásmód tekintetében, sőt kor­ban. S mégis a legbelső rokonság szálai fűzik egybe. A Discours-ban a böl­cselő szellemnek új fordulata mutatkozik be félreérthetetlen határozott­sággal, Koppernikus művével pedig egy egészen új, nem sejtett jelentő­ségű természettudományos szellem indul el hódító útjára. Descartes a böl­cselet Koppernikusa. Erről meggyőz már a Discours vezető gondolatainak áttekintése. Descartes ezt a szellemes, könnyen olvasható értekezést azzal a meg­lepő megállapítással kezdi: Ami a lehető legjobban van kiosztva ezen a világon, az a józan ész. Megföllebbezhetetlen bizonyság reá az a tény, hogy még a legkövetelőbbek és más tekintetben legnehezebben kielégít­hetők is meg vannak elégedve a maguk eszével. Ebből következik, hogy ha mégis annyi hiba esik az igazság és tévedés megkülönböztetése körül, annak oka nem a józan ész hiánya, hanem rossz használata. Nagy szolgá­latot tesz tehát az emberiségnek, aki eszük helyes használatára vezeti az embereket. Ő úgy gondolja, hogy talált ilyen módszert: une méthode pour bien conduire sa raison et chercher la vérité dans les sciences. Igen, a tudományban. Hiszen ő maga, miután végigjárta korának leghíresebb iskoláját (a jezsuitáknál La Fléche-ben), úgy találta, hogy rengeteg tanulása sok tudományra vezette ugyan, de nem az igazsághoz. Sok szép és hasznos dolgot tanult, de ami hasznosnak mutatkozott, mint pl. nyel­vek, költészet, retorika, történelem, nem érdemli meg a tudomány nevét, ami meg tudományszámba megy, amit bölcseletnek mondanak, csak arra jó, hogy valószínű vélemények alkotására képesítsen ; megtanít vitatkozni mindenféléről és becsületet szerez a kevésbbé jártasak előtt. Ami pedig igazán tudománynak látszik, t. i. a geometria, egyelőre meddő: elvei és módszere nincsenek kipróbálvajajz.józante ljgetus kérdések területén. Bölcseleti Közlemények. )4. T. AKAD. KÖN­YV MÁK­A I 1

Next