Bölcseleti Közlemények 11. (1948)

Horváth Sándor O. P.: Az értelmi fény

AZ ÉRTELMI FÉNY. A cím többet mond, mint amit az értekezés nyújt. Az értelmi fény a szellemi lények mineműsége szerint differenciálódik. Az alsóbbrangúak részesedhetnek a felsőbbek adományaiban és sajátságaiban. Ezért az értelmi fény is megtöbbszörösödik bennük, így az embernél, akiben az egyes tudománykörök többféle értelmi fényt különböztetnek meg. Ezeknek a viszonyát vizsgálom meg a Der themistische Gottesbegriff készülő máso­dik kiadásában, alapgondolatukat pedig kifejtem a Synthesis Theologiae Fundamentálisban. Itt most az értelmi fény legemberibb formájával, a tisztulásra szoruló, elvonó értelmi fénnyel foglalkozom. Az emberi érte­lemnek egészen sajátos hozománya ez, amelynek tüzetes meghatározásától függ ismeretének sorsa és értékelése. Az analógia szerepe a tudományban és az életben egyaránt alapvető jelentőségű. Szükségességét értelmünk szűk látóköre és főleg a tartalmi vonások szegénysége határozza meg. A dolgok lényegét csak igen általános jegyek szerint tudjuk kifejezni. Ezért logikai érték szerint beszélünk ugyan tisztán egyszintű fogalmakról, mihelyt azonban a tárgyi, főleg a konkrét adottságokat nézzük, az egyszintűség csökken, majd a tiszta hasonlóság, vagy pedig az oksági viszonyításokon alapuló átviteli elnevezés foglalja el helyét. Itt kezdődik az analógiák világa. Hogy a keresztény filozófia milyen otthonos ezen a területen, jól tudjuk. Az is ismeretes, hogy az analóg ismeret tárgyi értékének biztosítására a legnagyobb gondot fordítja. Ettől függ a természetes és a természetfölötti istenismeret megbízhatósága, a két világ összeegyeztetése, vagy ellenséges szembeállítása. A kétvágányú igaz­ságot az analógia nélkül elkerülni nem lehet. Megértjük tehát, hogy van teológiai irány, amely az analógiát az ördög találmányának minősíti. Az analóg elnevezések törvénye: megegyezés valamely lényeges vonás­ban vagy sajátságban, de nem azonosság, hanem hasonlóság, vagy más viszonyítás formájában. Ugyanaz a vonás, de másként. Ez a «másként» az analógia nagy titka és differenciáló jelzője a különféle fajok szerint. A megegyezést képviselő vonást valamely jól ismert forrásból merítjük, amely a viszonyítás révén válik közös ismertető jeggyé, a viszonyítás módozatai pedig a «másként»-et határozza meg. Az analóg ismeretet irányító forrást mondjuk summum analogatumnak. Minél általánosabb ez tartalmilag, annál gazdagabb lehet átviteli ereje, de ennek az elhomályoso­­dása is, így vagyunk a fény analógiájával is. A legismertebb dolgok közé tarto­zik. Emberi életünk egyik legfontosabb tényezője. Átviteli lehetősége igen gazdag. Mibenlétét azonban pontosan nem ismerjük. Ezért olyan homályos alkalmazása is. Úgy a mindennapi életben, mint pedig a tudományban eszerint használjuk tehát. Summum analogatumnak nem lényegét, hanem legszembeötlőbb sajátságát tekintjük, így használja Szent Tamás is a fény nevét. A m­egnyilvánítás, megvilágítás, föltárás vagy megjelenítés a leg­jellemzőbb sajátsága.­ Nálunk a látás szerve működésének megindítóját, a látás előfeltételét jelenti. Nomen lucis primo institutum est ad significan­ 1 I. 67. 1. Bölcseleti Közlemények. N.U. ISPVNMI

Next