Vasi Szemle 1986 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám - NAPJAINK - KÖZELMÚLTUNK - Cacinovic, Rudi: A magyar-szlovén viszonyok a második világháború után
Napjaink - Közelmúltunk RUDI CACINOVIC A magyar-szlovén viszonyok a második világháború után Pável Ágoston, a magyar és a szlovén kultúra közötti jelentős közvetítő művét és életét ünnepeljük, azon emberét, aki minden érzékével mindkét nemzethez, annak kultúrájához és múltjához kötődött. Tekintet nélkül a munkájának hasznosságára és jelentőségére, a két ország és nemzeteinek akkori viszonya, a társadalmi-politikai akadályok miatt, nem lehetett olyan gyümölcsöző, mint ahogy ezt remélte. Szlovénia egy részének a megszállása és vele együtt még számos kegyetlenség és erőszak a háború alatt, a szlovén és a magyar nemzet kapcsolatát is megterhelte.A szlovén nemzet hatalmas áldozatot adott a népfelszabadító háborúban és remélte, hogy a fasizmus legyőzése után, teljes egészében egy egységes államba egyesül. De a nemzetközi kiéleződésnek ütközött és érzékelte a hidegháború közvetlen következményeit is. Az új állam abelső berendezésével és a külpolitikai felállítottságával következetesen törekedett a feszültségek és a veszélyes gócpontok felszámolására. Nem a határok megváltoztatásában kereste a megoldást, hiszen ezeket csak katonai összecsapással és veszélyes, mindennt megsemmisítő atomháborúval lehetett volna elmozdítani. Olyan megoldást keresett, mely az anyaország határain kívül élő nemzetiségi közösségeknek, a béke- és egyéb szerződéssel, nemzetközi jogilag védelmet nyújtson és olyan szomszédi viszonyokra törekedett,hogy az államhatár létezése az anyanemzet és a határonkívül élő nemzetiség kapcsolatában minél kevesebbé legyen érezhető itthon valamint a határon túl. Jugoszlávia nemzetiségeire és a határain kívül élőnemzetiségeire a nyílt politikai kapcsolatok legyenek érvényesek. Az ilyen politikának pozitív visszhangra kellett találniaa magyar nemzet irányában is. Annak a ténynek következménye, hogy Magyarország a reakciós és népellenes rezsim miatt Hitler utolsó szövetségese maradt, lehetetlenné tett minden elgondolást a magyar határok szélesítésével kapcsolatban. Még a magyaroknak aszomszédos országokból való feltelepítésére is jelentkeztek követelmények, melyet Csehszlovákia kezdett el. Magyarország viszonylatában Jugoszlávia nem követelt semmilyen határmegváltoztatást, egyes külső nyomások ellenére sem telepítette ki a magyarokat. Jugoszlávia politikáját a háború utáni Magyarország iránt Edvard Kardelj fejezte ki nyilatkozatában, 1947. 9. 15-én Párizsban: „A magyar nép kiútja a katasztrófájából, a régi, hódító revizionista politika forrásainak felszámolásában, a többi Duna-vidéki néppel való igaz baráti kapcsolatának kialakításában van.” A magyar kommunista párt közlönye 1947. 6. 4-én ezt írta: „Egy országnak sem volt annyi joga haragudni ránk mint Jugoszláviának. De Jugoszlávia nem kíván bosszút állni a demokratikus Magyarországon a Horthy-féle gonosztettekért. Jugoszlávia a párizsi konferencián is kezet nyújtott Magyarországnak és kettétörte a korlátot a győztesés a legyőzött között.”