Vasi Szemle 1986 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 1. szám - NAPJAINK - KÖZELMÚLTUNK - Cacinovic, Rudi: A magyar-szlovén viszonyok a második világháború után

Napjaink - Közelmúltunk RUDI CACINOVIC A magyar-szlovén viszonyok a második világháború után Pável Ágoston, a magyar és a szlovén kultúra közötti jelentős közvetítő művét és életét ünnepeljük, azon emberét, aki minden érzékével mindkét nemzethez, annak kultúrájá­hoz és múltjához kötődött. Tekintet nélkül a munkájának hasznosságára és jelentőségé­re, a két ország és nemzeteinek akkori viszonya, a társadalmi-politikai akadályok miatt, nem lehetett olyan gyümölcsöző, mint ahogy ezt remélte. Szlovénia egy részének a meg­szállása és vele együtt még számos kegyetlenség és erőszak a háború alatt, a szlovén és a magyar­ nemzet kapcsolatát is megterhelte.­­A szlovén nemzet hatalmas áldozatot adott a népfelszabadító háborúban és remélte, hogy a fasizmus legyőzése után, teljes egészé­ben egy egységes államba egyesül. De a nemzetközi kiéleződésnek ütközött és érzékelte a hidegháború közvetlen következményeit is. Az új állam a­­belső berendezésével és a külpolitikai felállítottságával következetesen törekedett a feszültségek és a veszélyes gócpontok felszámolására. Nem a határok megváltoztatásában kereste a megoldást, hi­szen ezeket csak katonai összecsapással és veszélyes, mindennt megsemmisítő atomhábo­rúval lehetett volna elmozdítani. Olyan megoldást keresett, mely az anyaország hatá­rain kívül élő nemzetiségi közösségeknek, a béke- és egyéb szerződéssel, nemzetközi­ jo­gilag védelmet nyújtson és olyan szomszédi viszonyokra törekedett,­­hogy az államhatár létezése az anyanemzet és a határon­­kívül élő nemzetiség kapcsolatában minél kevesebbé legyen érezhető itthon valamint a határon túl. Jugoszlávia nemzetiségeire és a határain kívül élő­­nemzetiségeire a nyílt politikai kapcsolatok legyenek érvényesek. Az ilyen po­litikának pozitív visszhangra kellett találnia­­a magyar nemzet irányában is. Annak a ténynek következménye, hogy Magyarország a reakciós és népellenes rezsim miatt Hit­ler utolsó szövetségese maradt, lehetetlenné tett minden elgondolást a magyar határok szélesítésével kapcsolatban. Még a magyaroknak a­­szomszédos országokból való feltele­pítésére is jelentkeztek követelmények, melyet Csehszlovákia kezdett el. Magyarország viszonylatában Jugoszlávia nem követelt semmilyen határmegváltoz­tatást, egyes külső nyomások ellenére sem telepítette ki a magyarokat. Jugoszlávia poli­tikáját a háború utáni Magyarország iránt Edvard Kardelj fejezte ki nyilatkozatában, 1947. 9. 15-én Párizsban: „A magyar nép kiútja a katasztrófájából, a régi, hódító revi­zionista politika forrásainak felszámolásában, a többi Duna-vidéki néppel való igaz ba­ráti kapcsolatának kialakításában van.” A magyar kommunista párt közlönye 1947. 6. 4-én ezt írta: „Egy országnak sem volt annyi joga haragudni ránk mint Jugoszláviának. De Jugoszlávia nem kíván bosszút állni a demokratikus Magyarországon a Horthy-féle gonosztettekért. Jugoszlávia a párizsi konferencián is kezet nyújtott Magyarországnak és kettétörte a korlátot a győztes­­és a legyőzött között.”

Next