Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Bevezetés
mutatni nem képes , ezt mi is szerényen hiszszük, és valljuk; sőt csodával határosnak állítjók azt, ha mi itt alatt, azt sem tudva kimutatni , mi az életerő, mi a’ fény és hér, mi a’ villany és delej’ természete, olly dolgok’ földerítése által tüntetnek ki eszünk’ erejű, mik említett anyagi tárgyaknál sokkal rejtettebbek’s nagyobbak. De már ezek’ lételét érteni, törvényeiket észlelni, sőt érezni, hozzájok viszonyainkat átlátni, irántok tiszteinket és kötelességeinket ismerni, csak ugyan képesek vagyunk; mert maga szellemünk’ életművezete erre nem csak megtanít, sőt ösztönz. Ámde az alanyiságba merült német bölcselők — és én itt csak ezek felett tartok szemlét, a’ józan elvűeket tisztelve — lelkünk’ e’ fensőbb tehetségeit, sőt előnyeit el nem ismerik, és mindent az alanyiság’ sarába vonni törekszenek. Maga Kant ugyan ezt még nem téve, hanem az általa meggyomrozott metaphysicának adott’s mutatott ki olly alapot, melly alanyi öntudatunkban feküdni látszik ugyan, mi nem más, mint a’ törvénytisztelet, de ez sem alanyiság, sőt roppant tárgyisággal bíró; mert átöleli az egész emberiséget, a’ föld’ minden határit, és a’ kor’ minden századait. Nem volt hát következetes e’ nagy bölcselő, ép úgy mint a’jó szívű Spinosa, ki tudományban egy zagyva állományt vitatott, de életben tiszta erkölcsiséget tanúsított. De már a’ tudat’ tudománya’ szerzője, Fichte, ugyan csak következetes vala az alanyiság’ rémrendszere’ kifejtésében. Ő már, mint láttuk , az ént trónra emelni, nem-énnek vagy a világnak pedig törvényt szabni, sőt ezt borús óráiban megsemmítni nem átallotta; a’ fölénytől pedig ha a’ létet nyilván megtagadni, és az istentagadók’ sorában föllépni irtódzott is, de csakugyan, mint következetes alanyiságvízató , az isten’ életét, állományiságát, öntudatát ostromlá, sőt róla ezt mondá, hogy : ,,nem adója a’ boldogságnak, mert illyesmi nincs; és így ő nem más, mint az erkölcsi világrend, kit mi teremtünk saját hasonlatunkra, és nem is létezik alanyiságunk , és öntudatunkon kívül“)Schelling az általános azonság szemüvegén nézeté híveivel a’ világot, liegel pedig az általános idealismus’ pápaszemén. Majdnem egyre mennek ezek ki a’ spinosismussal, a’ ki egyetlen világállományt vett fel, nem bírva a’ fölényt külön gondolni a’ világtól, a’ testet a' lélektöl , mi valóságos észjárási hiba; mert bár az ép és egészséges emberben e’ kettő között igen szép egység és harmonia látszik, a’ világban is, és ennek részeiben mindenütt föllelhető a’ cosmicai harmonia; de már ebből azt következtetni, hogy a’test egy törvény alatt áll a’ lélekkel, a’ világ egynemű ennek éltetőjével, és olly önálló, hogy amannak egy, tőle különböző igazgatóra szüksége nincs, ez észletbeli ugrás, és paralogismus, így áll a’ dolog az ideális pantheismus’ szerzőivel is. Mert, bár ezek sublimálni látszanak !) Philos. Journal. 1808. 1. hőt-