Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)

Bevezetés

mutatni nem képes , ezt mi is szerényen hiszszük, és valljuk; sőt csodával határosnak állítjók azt, ha mi itt alatt, azt sem tudva ki­mutatni , mi az életerő, mi a’ fény és hér, mi a’ villany és delej’ természete, olly dolgok’ földerítése által tüntetnek ki eszünk’ ere­­jű­, mik említett anyagi tárgyaknál sokkal rejtettebbek’s nagyobbak. De már ezek’ lételét érteni, törvényeiket észlelni, sőt érezni, hoz­­zájok viszonyainkat átlátni, irántok tiszteinket és kötelességeinket ismerni, csak ugyan képesek vagyunk; mert maga szellemünk’ élet­­művezete erre nem csak megtanít, sőt ösztönz. Ámde az alanyiságba merült német bölcselők — és én itt csak ezek felett tartok szemlét, a’ józan elvűeket tisztelve — lelkünk’ e’ fensőbb tehetségeit, sőt elő­nyeit el nem ismerik, és mindent az alanyiság’ sarába vonni törek­szenek. Maga Kant ugyan ezt még nem téve, hanem az általa meg­­gyomrozott metaphysicának adott’s mutatott ki olly alapot, melly alanyi öntudatunkban feküdni látszik ugyan, mi nem más, mint a’ törvénytisztelet, de ez sem alanyiság, sőt roppant tárgyisággal bíró; mert átöleli az egész emberiséget, a’ föld’ minden határit, és a’ kor’ minden századait. Nem volt hát következetes e’ nagy bölcselő, ép úgy mint a’jó szívű Spinosa, ki tudományban egy zagyva állo­mányt vitatott, de életben tiszta erkölcsiséget tanúsított. De már a’ tudat’ tudománya’ szerzője, Fichte, ugyan csak következetes vala az alanyiság’ rémrendszere’ kifejtésében. Ő már, mint láttuk , az ént trónra emelni, nem-énnek vagy a világnak pe­dig törvényt szabni, sőt ezt borús óráiban megsemmítni nem átal­­lotta; a’ fölénytől pedig ha a’ létet nyilván megtagadni, és az isten­tagadók’ sorában föllépni irtódzott is, de csakugyan, mint következe­tes alanyiságvízató , az isten’ életét, állományiságát, öntudatát os­­tromlá, sőt róla ezt mondá, hogy : ,,nem adója a’ boldogságnak, mert illyesmi nincs; és így ő nem más, mint az erkölcsi világrend, kit mi teremtünk saját hasonlatunkra, és nem is létezik alanyisá­gunk , és öntudatunkon kívül“­­)­Schelling az általános azonság­ szemüvegén nézeté híveivel a’ világot, liegel pedig az általános idealismus­’ pápaszemén. Majd­nem egyre mennek ezek ki a’ spinosism­ussal, a’ ki egyetlen világ­állományt vett fel, nem bírva a’ fölényt külön gondolni a’ világtól, a’ testet a' lélektöl , mi valóságos észjárási hiba; mert bár az ép és egészséges emberben e’ kettő között igen szép egység és harmonia látszik, a’ világban is, és ennek részeiben mindenütt föllelhető a’ cosmicai harmonia; de már ebből azt következtetni, hogy a’test egy törvény alatt áll a’ lélekkel, a’ világ egynemű ennek éltetőjével, és olly önálló, hogy amannak egy, tőle különböző igazgatóra szüksége nincs, ez észlet­beli ugrás, és paralogismus, így áll a’ dolog az ide­ális pantheismus’ szerzőivel is. Mert, bár ezek sublimálni látszanak !) Philos. Journal. 1808. 1. hőt-

Next