Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Bevezetés
A’ barbárság’ köteleiből kiszabadult nemzetek azért szoktak maradni a’ középszer, sőt útféliség’ nem igen dicséretes mezején, mert a’ szellemi fensőbb életről mitsem tudnak, eszmékben szegények , eszöket öszhangzólag ki nem mívelik, és sem azt, miben áll az élet’ tisztasága, sem azt, minő hösiség kívántatik ennek megőrzésére, sem végre azt, mi nagy szükség van életben, és philosophiában arra, hogy a fensőbb szépnek, sőt a’ kellemeknek is áldozzunk , nem tudják, sőt nem is sejtik. Pedig itt rejlik az igaz bölcseség’ forrása, itt a’ biocalia’ bájkertjének kulcsa, itt az észvallás’ eredete, itt az emberiség, vagy humanitás’ugrópontja. Nem mondom ezzel azt, hogy nincsenek az emberéletnek alsóbb rendű ideáljai is : illyen például a’ harczkészség, a’ testi erőn alapúli vitézség, illyen az iparra épített vagyonosság, illyen a’ tudományosság, illyen az ízléssel párosúlt’ testi élvezet és kényelem — melly, mellesleg megjegyezve, korunk’ bálványa; — de az is igaz, hogy ezek egyeduralkodásra emelkedve, és fő erőre kapva, együl egyig hamis életeszmények, lidérczek, egyént úgy, mint egész társalmakat sőt nemzeteket örvénybe és szíriekre vezetnek, s az élet’ igaz édenéböl kizárnak. A’ hódoltak nemzetek’ élete szép nem lehet, mert az igaz emberiesség a’ béke’ olajágai alatt fejüilt ki; a’ világ-kereskedés által meggazdagodott feniczek életét ki kívánná, hisz ezek’ bálványa, Mammon, embertelenségre , jogtalanságra vezet, és mint illyen rovatik meg szent könyveikben ; a’ tudomány szép, de csak úgy, ha öszhangban áll az észszel, s élettel, és Biedermann méltán megrója tudalékba merült német földijeit; az élvezet és kényelem’ philosophiája hova vezeté az életvidor francziákat ? jól tudjuk. Azonban itt épen nem akarnék félreértetni. Én az életszépítés’ eszméjére építvén igénytelen rendszeremet, az anyagi, állati, testi életet megkülönböztetem ugyan a' szellemi fensőbb, és tisztán emberi élettől, és ennek adom a' túlsúlyt a' philosophiában, kiválólag ezt kívánván szépítni az emberi általános míveltség által, melly áll a’ fensebb valóra, az erkölcsi jóra ’s a’ tisztán szépre fogékonyságban, és ennek elmélet ’s gyakorlatbani kitüntetésében. De mindemellett jól ismerve , és tudva azt, milly igen megsemmíti az anyagi, és, hogy úgy szóljak, az alapi élet’ fejletlensége, szegénysége, tengése ’s aljassága a’ fensőbb élet’ szépségeit; épennem vagyok ellene az anyagi élet szépítésének is, sőt, mint harmonistához illik, azon eszközöket is igen-igen méltánylom , mik az anyagi élet’ szépítésére czélszerűeknek mutatkoznak, illyenek pedig az úgynevezett reál tudományok, főleg a’ magasztos természettan, mellynek fényoldalait igen lelkesen kiemelé nem régen Nendtvich Károly i), és elmondd, hogy: „Ha az anyagi élet’ szükségeit a' régi eszközökkel kellene jelenkorunkban is előteremteni, ugyan mire jutnánk ?“ Hálátlan *) Uj Magyar Muzeum, 185/5. t*s. füzet