Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)

Bevezetés

* 35 résében áll az életbölcseség’ tetőpontja; ez oda működik, sőt küzd, hogy tiszta és szellemi gyönyörök után áhítozzunk, cselekvényeink­­ben tiszta indokot kövessünk, az erényt egyedül és tisztán magáért szeressük, a’ honszeretet és barátság’ oltárain tiszta lángok égje­nek szívünkben. Ezt eddig jól tudta a’ világ, mert az evangeliomok is ekkér tanítottak; sőt, mi bámulatos, a’középkori iskolások is, jelesen: Tamás !­ a’ lélek’ szennyfoltjairól beszélnek — maculae animae ; — de már ez örvendetes, és úgy hiszem eddig alig ismert igazság, hogy a’ széptani harmóniák’ fő elve is nem más, mint a’ tisztaság. Előre bocsátva azt, hogy a’ szépérzék’ kimívelésének elhanyaglása igen károsan hat mind az értelmi, mind az erkölcsi míveltségre, ezek által az életszépségre; sőt a’ philosophia is, — mint a’ legfen­­sőbb emberi míveltség’ eszköze, együtt szüleménye is, — ezen elha­­nyaglás által kellemetlen sőt viszszataszító alakot ölt. A’ széptanilag ki nem fejlett nemzetek ’s egyének’ philosophiája azért érdektelen, mert ezek azt sem tudva : mi fán terem a’ xa'kov,nyakov, sohasem ismerék a’ szép igazat, és szép jót, miknek nem csak ismerete , ha­nem alkalmazása is teszi maradandó becsűvé a’ socratismust. Kitűnő jelét adá socratismusának e’ részben is derék Kazinczynk 2). A’ heilen philosophia azért tartja meg örök érdekét annyi év­század’ lefolyta alatt, hogy e’ nemzet’ öszhangzatos míveltségü böl­cselői, áldozva a’ kellemeknek, a’ philosophia’ aranykorában elfor­dultak az üres szőrszálhasgatástól, miben csak a’ pulya lelkek talál­hatnak aljas élvezetet; elfordultak a’ fogalmak’ kalandszerü öszsze­­rakásától, mi jelen kor philosophiák’ nyavalyája, mint följebb láttuk. Ők a’ természettől éber érzéket nyerve a’ harmóniához, a’ szabály­szeréshez, az ellentétekben nem lelék kedvöket, a’ tárgyakat épen nem állították élökre, a’ vad képzelem’ csapongásainak nem hódol­tak; és azt, mi a’gondolatokban rendkívüli, merész és paradox, nem hajhászták , hanem a’ természetesnek az ideáléval kiegyenlíté­sével, a’ szélsőségek’ bölcs köztetésével, a’ szögletességek ’s dara­bosságok’ kerülésével fénylettek. Ők mint a’ kellemek, és gratiák’ növendékei, sőt kegyenczei, olly bájossá tevék a’ philosophia’ tel­két, hogy ehhez kedve jött minden gondolkodni szerető léleknek; és *) *) Summa 2. 1.88. 2) Ez Sípos Pál tanárhoz így ír : ,,A’ tünet szörnyű metaphysicus , S badar beszédén látni, hogy sokat Forgatta Platót. Engem ízlelem Más útra vonz el. A’ ki napjait A’ szépnek szentelé, ’s még a’ valót is Azért kedvelli, mert alakja szép­­­­S mert a’ való ’s a’ szép egy tö’ virágai ; Testetlen lelkem úgy nem lel kecset, Mint a’ lelketlen testem nem találhat.“ 3*

Next