Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Bevezetés
harmonismusunknál fogva, nem is vonunk illy mogorva közfalat az igazságok és ismeretek’ nemei között , nyílt karokkal fogadva őket, jöjenek az ideák, a’ tapasztalat és a’ kijelentés’ honából; csakhogy aztán beüljenek az egyetemes harmonismus templomába, itt egymással ne ellenkezzenek, és a’ szellemi fensőbb élet’ szépitésire szolgáljanak. Ha a’ londoni világműkiállítás nem kérdé bátorul azt, hogy : keletről jöttek-e, vagy nyugatról a’ remek művek? hanem méltányló azokat párt és gyűlölet nélkül; ha az ős keresztyénség nem kérdé, pogány-e vagy zsidó az, ki kebelébe akar jutni ? mi ferdeség abba helyezni a’ philosophia’ eldorádóját, hogy ez csupán eszmei, és tiszta ismereteket fogadjon el egyedül. A’ harmonistica elfordulva az illyen ferde idealismustól, kelet' és a' fensőbb élettudomány’ fölségesb, és szebb idealismusát karolja fel, melly teljesen öszhangzik a’tiszta keresztyénség’azon szép ideáljával, melly istenországának és anyaszentegyházának neveztetik , és a’ melly csalhatlan záloga isteni eredetének. Már a’ hellen Socrates fölemelkedve a‘ szűkkeblű particularisms és Patriotismus felett, világpolgár akara lenni, és az egész emberiséget karolá fel. Ezt teve a’ názárethi nagy tanító, és íme mi jót szült ezen emberszerető idealisms! A’hellen philosophia majdnem catholicismust viva ki magának , a’ Judaea’ pálmafái között született cosmopolistismus pedig egy akolt és egy pásztort terveze, miről Staudlin állítja, hogy: ,,Bár ezen ideál és ige még testté nem lett; de megvalósulásában nincs általános lehetlenség.“ Mind kettőnek, — a’ hellen és héber idealismusnak — alapjául szolgál a’ fensőbb biacalia' magasztos eszméje , melly abban áll : bár csak az emberiség menekülne jelen tökéletlen , sőt baromisággal dísztelen , vadakhoz illő , sülyedt állapotjából; a’ szellemi fensőbb élet’ szépségit ’s harmóniáját megismerné, egy nagyszerű családdá alakulna, tiszta ismeretre , tiszta erényre, tiszta ízlésre szert tenne ; szóval az élet’ tisztaságára eljutna ; és a’ társalom is tisztán emberi önzéstől és villongástól ment, emberszerető, emberjogokat tisztelő, emberiséggel díszlő, kormányához hű, szép alakot ölthetne; mert az egyetemes életszépségnek két fő tényezője van : egyéni és társalmi , — autobio- és politocalia. Ime a’ keresztyén biocalismus’ ideálja bár még sok részben nem valósult, és amaz ige még testté nem lett; de el kell ismernünk, hogy általa az isten’ országa csak ugyan jóval közeledett; mert látjuk, hogy a’ keresztyénség a’ csöndes házi erényeknek csakugyan beútat é s tiszteletet szerzett; a’ szenvedő emberiségnek vigaszt nyújtott, az alsóbb néposztályok’ sorsát javítá, a’ legalitást erkölcsiséggé magasította, a’ nösséget megszentelé, az önző honfiságot és nemzeti gőgöt megtörte, a’ nevelést emberibbé tette, tisztább ’s jobb polgáralkatokat létesített; és ha e’ szép ’s bájvidék’ némelly halmaiból a’ türelmetlenség, üldkórság, kegyes csalás, és más balgaságok’ méregforrásai fakadtak is ki, ezek annak életszépítést fénylő érdemeit