Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)

Bevezetés

el nem vehetik, mert ezek, mint Chateaubriand élesen látta, abból eredtek, hogy az emberek és egész korok amannak áldott ’s humán szellemét felfogni nem bírták A’ franczia széplelkű bölcselőnek teljesen igaza van. Ugyan­azért én itt tovább fűzöm e’ szép gondolatot, és e’ tetemes tévely’ súlyát nem az emberiség’ roppant tömegére, és a’ viharos korokra, hanem az emberiséget jó útra vezérleni, a’ vad korokat szelidítni kellő philosophia’ fejletlenségire , polémiái irányára , ész- és életei­ lentiségire é s pulyaságára róni kénytelenülök. A’ hellen bölcselők’ jobbjait ugyan, főleg azokat, kik a’nagy Socrates’ szellemében bölcseltek, épen nem vádolom, sőt nekik, tekintve az általános em­beri m­íveltség körül szerzett érdemeiket, szívemben tiszteletoltárát emelni hajlandó vagyok. Úgy van , ezek veték meg a’ józan, az em­­beries, a’ tiszta philosophia’ alapját, elválaszták ezt a’ természettan­tól , és trónját ennek hegyibe emelék, felhasználva azonban ezt a’ sokisten-hivés’ elavítására, a’ tisztább theismus’ megállapítására. Még ez nem volt elég, ők följebb mentek a' gépszeres, de mégis csodálandó természetnél, és vizsgálatuk’ tárgyául tűzék ki az em­beri fensőbb, vagy szellemi természetet, fölvilágosították az embe­rileg szép és magasztosb életet, földerítve azt, mi ebben szép, dicső, sőt isteni! mintegy újjal mutatva a’ szellemi fensőbb élet’ hármas fő irányára, az örök szép, a’ tiszta való, és az erkölcsi felé delej­­tésre. Hála, és üdv ezekért a’ hellen szép lelkeknek! hála főleg So­crates , és a’ socraticusok­ dicső nemléjének, melly elövilágított a’ néhány századdal ugyan későbben jött, de épen e’ jeles körben mű­ködött, emberies és mennyei szépségű keresztyénségnek, mellynek szelleme , jegyezzük meg jól, Reinhard és Herder­ bevallásai sze­rint is, nem más, mint tiszta humanitás, és v.ulov.aya fia, ’s így igaz parthenismus. De már a’ keresztyén némelly őskori bölcselőket itt méltán érheti az egyoldalúság, felületesség, vakbuzgalom’ terhes vádja. Ezek a' római császárok alatt elhatalmazott erkölcsi romlottság, az elsötétült ész, és a’ diadalt ragadott sophismus’ látása által, undor­ral eltelve a' pogányság iránt, nem csak hogy el nem ismerék a’ hellén aranykorbeli, még tiszta és józan philosophia’ érdemeit, en­nek a' szinte tiszta és áldott keresztyénséggel rokon irányát az egy­­isten-hivés’ megalapítására, a’ biocaliára, a' y.aXoxayadia’ terjesz­tésbre törő ügyekvéseit , hanem a’ hellen eredetű philosophiát, álta­lában és kivétel nélkül — elég felületesen, — Pál­ lepedőjének, és szemétdombnak állítva , megvetendőnek ítélték, és a’ kijelentést az észszel ellentétbe helyezni nem irtóztak. Mi annál föltünőbbnek tetszhetik előttünk, hogy, noha pl. Lactantius és Hieronymus, leg- D Génié du christianisme , ou beautés de la religion chretienne. Lyon. 1809. IV. Vöt.

Next