Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)

Bevezetés

, mi lúzítja ennek életét? Ő is törvényszert és harmóniát fedezett föl az emberéletben, az észben szintúgy, mint a­ szívben; és ezt ő sok­kal érdekesebbnek, az emberi nemre általánosan hasznosbnak és szük­­ségesbnek ismerő és tanitá, mint az ég és föld’ törvényeinek mélyebb ismeretét; atyja lön tehát és első föltalálója’s tanítója az életvezérlő erkölcstannak, mellyet az egyisten-hivésre alapított, úgy tekintve a’ fölényt mint nem csak physicai, hanem erkölcsi törvényadót, a’ ki szívünkbe, öntudatunkba írt erkölcsi törvényei által rajtunk sze­líd hatalommal uralkodik. Socrates tehát igen bölcsen kitalálá az igaz philosophia’ irá­nyát , melly nem más, mint az emberi főleg erkölcsi természetünk­ben rejlő törvény- és czélszer’ vizsgálata, az ezekből folyó életszép­ség’ tanulmánya, és az erénygyakorlat, melly teheti egyedül széppé az életet. Épen nem vala ö ismeretlen az ég és föld’ harmóniáival, és jól tudá azt, hogy a’ természetteli ismeretlenség számtalan élet­rútságnak szülő anyja ; de ő mégis e­ nemes irányú tudvágyat, bölcs vala alárendelni, egy nála magasb, szükségesb, és szebb czélnak, a’ szép és erénynyel ékes életvágynak , a’ xavozayadov-nak , annál in­­kább hogy amaz eget megrohanni akaró ismeretvágy az élet’ czél­­jaitól könnyen eltávolít, az élet’ körén túlcsapongó szemlélődés igen hamar kételyre, és olly szirtekre vezet, mikbe ütközve fő irányunk­tól meszszire tévedünk és a’ sok erőpazarlás után is boldogok nem lehetünk. Figyelmeztetem itt nyájas hallgatóimat, azon lélek- és szívemelő harmóniára, melly van a’ bürökkel itatott bölcs, és az isteni kije­lentés’ sarkelvei, és fő tanai között, mik csak annyiban különböznek egymástól, mennyiben amazokon hellen, emezeken héber hely- és korszínezet ömlik el jeléül annak, hogy a’ tiszta észvallás lénye­gében egy és azon a’ kijelentett bölcseséggel. Életbölcseség mind kettő; mindenik életharmoniára vezérlő tudomány. Ámde a tudat’ viszketegétöl elfoglalt sophismus szűknek, cse­kélynek, sőt útféltnek találá az életbölcseség’ ama’ hőse, és atyja, Socrates által kijelölt tartományt , a’ ki pedig teljes életében iróni­áival, színlelt nemtudásával mindig oda munkált, hogy tanítványait az élet’ gyakorlati terén tartóztassa, és foglalkoztassa, ezek’ elméjét a’ fensőbb életszépség’ létesítésére nélkülözhető tudat’ hiúságaitól el­vonja. És mégis minden iparával meg nem akadályozható, hogy ezek az életszépítés’ nagy mezejét elhagyva, a’ világegyetem’ fürké­­szetébe, az ideálvilág’ kémleléseibe ne bonyolódjanak, és szemlélő­­dési buzgalomtól hevülve, kiválólag és csupán azt tegyék tanulmá­nyukká, mit tudni lehet, érteni és cselekedni pedig hasznos és szükséges. Már Plátó a’ philosophia’ főkérdését, jelesen az élet’ czél- és törvényszerre építendő szépségét és harmóniáját mellőzve, e’ helyett a’ tudat és ismeret’ alaposságát vette kérdés alá, és ennek alapjául, igen

Next