Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Bevezetés
, mi lúzítja ennek életét? Ő is törvényszert és harmóniát fedezett föl az emberéletben, az észben szintúgy, mint a szívben; és ezt ő sokkal érdekesebbnek, az emberi nemre általánosan hasznosbnak és szükségesbnek ismerő és tanitá, mint az ég és föld’ törvényeinek mélyebb ismeretét; atyja lön tehát és első föltalálója’s tanítója az életvezérlő erkölcstannak, mellyet az egyisten-hivésre alapított, úgy tekintve a’ fölényt mint nem csak physicai, hanem erkölcsi törvényadót, a’ ki szívünkbe, öntudatunkba írt erkölcsi törvényei által rajtunk szelíd hatalommal uralkodik. Socrates tehát igen bölcsen kitalálá az igaz philosophia’ irányát , melly nem más, mint az emberi főleg erkölcsi természetünkben rejlő törvény- és czélszer’ vizsgálata, az ezekből folyó életszépség’ tanulmánya, és az erénygyakorlat, melly teheti egyedül széppé az életet. Épen nem vala ö ismeretlen az ég és föld’ harmóniáival, és jól tudá azt, hogy a’ természetteli ismeretlenség számtalan életrútságnak szülő anyja ; de ő mégis e nemes irányú tudvágyat, bölcs vala alárendelni, egy nála magasb, szükségesb, és szebb czélnak, a’ szép és erénynyel ékes életvágynak , a’ xavozayadov-nak , annál inkább hogy amaz eget megrohanni akaró ismeretvágy az élet’ czéljaitól könnyen eltávolít, az élet’ körén túlcsapongó szemlélődés igen hamar kételyre, és olly szirtekre vezet, mikbe ütközve fő irányunktól meszszire tévedünk és a’ sok erőpazarlás után is boldogok nem lehetünk. Figyelmeztetem itt nyájas hallgatóimat, azon lélek- és szívemelő harmóniára, melly van a’ bürökkel itatott bölcs, és az isteni kijelentés’ sarkelvei, és fő tanai között, mik csak annyiban különböznek egymástól, mennyiben amazokon hellen, emezeken héber hely- és korszínezet ömlik el jeléül annak, hogy a’ tiszta észvallás lényegében egy és azon a’ kijelentett bölcseséggel. Életbölcseség mind kettő; mindenik életharmoniára vezérlő tudomány. Ámde a tudat’ viszketegétöl elfoglalt sophismus szűknek, csekélynek, sőt útféltnek találá az életbölcseség’ ama’ hőse, és atyja, Socrates által kijelölt tartományt , a’ ki pedig teljes életében iróniáival, színlelt nemtudásával mindig oda munkált, hogy tanítványait az élet’ gyakorlati terén tartóztassa, és foglalkoztassa, ezek’ elméjét a’ fensőbb életszépség’ létesítésére nélkülözhető tudat’ hiúságaitól elvonja. És mégis minden iparával meg nem akadályozható, hogy ezek az életszépítés’ nagy mezejét elhagyva, a’ világegyetem’ fürkészetébe, az ideálvilág’ kémleléseibe ne bonyolódjanak, és szemlélődési buzgalomtól hevülve, kiválólag és csupán azt tegyék tanulmányukká, mit tudni lehet, érteni és cselekedni pedig hasznos és szükséges. Már Plátó a’ philosophia’ főkérdését, jelesen az élet’ czél- és törvényszerre építendő szépségét és harmóniáját mellőzve, e’ helyett a’ tudat és ismeret’ alaposságát vette kérdés alá, és ennek alapjául, igen