Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)

Bevezetés

kopár bérczein tengeni, gondolkoznom kelle az ige’ megtestesíté­sén is, és parányi erőmmel e’ czélra hatni. Ez az oka, hogy öszsze­­vonom vitorláimat és a’ helyett, hogy világra szóló philosophiát akar­nék írni, csupán Magyar Parthenont akarok építni. Ez is majdnem emberi erőt haladó vállalat ugyan, de mégis nem olly erőpazarlás, mint amaz. Említett melléknév tehát szerény Parthenonom­ ’s philo­­sophiám előtt, épen nem arra vonatkozik, hogy ezt magyar vagy magyarul írta, sem arra, hogy ezt más nemzetbeli épen nem hasz­nálhatná , hanem arra, hogy ennek kiállítása a’ magyar élethez van intézve, a’ magyar nemlével öszhangzik, melly nyíltkeblű, színlést, és főleg homályt nem tőr ép úgy mint a’franczia, és hajdan ti hellen. Igen; a’ magyarnak a közbeszéd szerint nem kell tolmács, a’ fran­­cziának is ép illy elve van : c’ est ne pas claire, c' est ne pas fran­­gois. A hellenek is ép illyenek valának; nem türék ölt is a’ homályt s titkolódzást sem életben sem bölcselésben. Sőt a' nyilványt, magyar fogalmaink szerint a’ túlzásig, vagy jobban mondva, a' botrányig vivék. Mert ezt tartva, hogy : görög modor, semmire leplet nem vonni, meztelen bajnokok, olympiai győzök, tánczosnők, istenek és istennők’ szobrai — Pallást és Júnót kivéve — láttattak köztévéi­ben , palaestráikban és színpadaikon, mit a' keresztyén partheni­­smus és a’ magyar illedelem már ma igen helyesen — nem tűr; de ők a' fedetlen nyilványt politicai szabadságra tartozónak tekintve, ezt korlátoltabb nem engedék , miből aztán a’ művészet legtöbb gya­rapodást merített, de az erkölcsök’ sülyedésével. Magyar Parthenon ez annyiban is, hogy a’ magyar előítéle­tek ellen van emelve, és a’ magyar élet' szertelenségeit akarja le­­törleni, ép úgy mint a’ hellen Pallas, a’ hellenek’ élte’ rútságai ellen küzdött fegyvereivel. Socrates csodálva szemlélé, mennyire elfer­díti az undok sophismus a’ széplelkű hellenek’ észjárását, világ- és életnézeteiket , így énreám is kellemetlenül hatott az eleitől fogva, hogy magyarjaink’ tanúltabb része — kevés de annál dicséretesb kivétellel — az igaz philosophiát nem ismerve, a’ rabulismus’ un­dok fertőjében hever, miként ezt Széchenyi és Kölcsey is panaszol­ják. A’ mi ilyen orvossággal élt tehát a’ méreggel itatott bölcs ama’ szellemi nyavalyák’ legnagyobbika, a’ sophismus ellen, szinte cse­kélységem is, a’ socratismus’ ellenszereihez folyamodni bátor, főleg azért, mert a’ korphilosophiáknál ez ügyben hatályos gyógyszert hiába keresünk. A’ tiszta hellenismus mentheti meg nemzetünket említett szellemi bajtól; mert ennek előadása világos, és tartalom­dús; ez szavakban takarékos, tárgyban gazdag; ellenben amazokat szóbeli áradozás, tartalombeli szegénység jellemzi, és midőn ezeket segélyezett homály, ellenmondási hévbuzgalom, rendszer és erede­tiség- kór jellemzi : amazok tisztelék elődjeik’ érdemeit, nem rom­bolók le vandali dühvel, mit évszázadok építettek, hanem a’ philo­sophia temploma­ építését ott folytatták, a­­hol azt tisztelt elődeik 4*

Next