Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Bevezetés
kopár bérczein tengeni, gondolkoznom kelle az ige’ megtestesítésén is, és parányi erőmmel e’ czélra hatni. Ez az oka, hogy öszszevonom vitorláimat és a’ helyett, hogy világra szóló philosophiát akarnék írni, csupán Magyar Parthenont akarok építni. Ez is majdnem emberi erőt haladó vállalat ugyan, de mégis nem olly erőpazarlás, mint amaz. Említett melléknév tehát szerény Parthenonom ’s philosophiám előtt, épen nem arra vonatkozik, hogy ezt magyar vagy magyarul írta, sem arra, hogy ezt más nemzetbeli épen nem használhatná , hanem arra, hogy ennek kiállítása a’ magyar élethez van intézve, a’ magyar nemlével öszhangzik, melly nyíltkeblű, színlést, és főleg homályt nem tőr ép úgy mint a’franczia, és hajdan ti hellen. Igen; a’ magyarnak a közbeszéd szerint nem kell tolmács, a’ francziának is ép illy elve van : c’ est ne pas claire, c' est ne pas frangois. A hellenek is ép illyenek valának; nem türék ölt is a’ homályt s titkolódzást sem életben sem bölcselésben. Sőt a' nyilványt, magyar fogalmaink szerint a’ túlzásig, vagy jobban mondva, a' botrányig vivék. Mert ezt tartva, hogy : görög modor, semmire leplet nem vonni, meztelen bajnokok, olympiai győzök, tánczosnők, istenek és istennők’ szobrai — Pallást és Júnót kivéve — láttattak köztévéiben , palaestráikban és színpadaikon, mit a' keresztyén parthenismus és a’ magyar illedelem már ma igen helyesen — nem tűr; de ők a' fedetlen nyilványt politicai szabadságra tartozónak tekintve, ezt korlátoltabb nem engedék , miből aztán a’ művészet legtöbb gyarapodást merített, de az erkölcsök’ sülyedésével. Magyar Parthenon ez annyiban is, hogy a’ magyar előítéletek ellen van emelve, és a’ magyar élet' szertelenségeit akarja letörleni, ép úgy mint a’ hellen Pallas, a’ hellenek’ élte’ rútságai ellen küzdött fegyvereivel. Socrates csodálva szemlélé, mennyire elferdíti az undok sophismus a’ széplelkű hellenek’ észjárását, világ- és életnézeteiket , így énreám is kellemetlenül hatott az eleitől fogva, hogy magyarjaink’ tanúltabb része — kevés de annál dicséretesb kivétellel — az igaz philosophiát nem ismerve, a’ rabulismus’ undok fertőjében hever, miként ezt Széchenyi és Kölcsey is panaszolják. A’ mi ilyen orvossággal élt tehát a’ méreggel itatott bölcs ama’ szellemi nyavalyák’ legnagyobbika, a’ sophismus ellen, szinte csekélységem is, a’ socratismus’ ellenszereihez folyamodni bátor, főleg azért, mert a’ korphilosophiáknál ez ügyben hatályos gyógyszert hiába keresünk. A’ tiszta hellenismus mentheti meg nemzetünket említett szellemi bajtól; mert ennek előadása világos, és tartalomdús; ez szavakban takarékos, tárgyban gazdag; ellenben amazokat szóbeli áradozás, tartalombeli szegénység jellemzi, és midőn ezeket segélyezett homály, ellenmondási hévbuzgalom, rendszer és eredetiség- kór jellemzi : amazok tisztelék elődjeik’ érdemeit, nem rombolók le vandali dühvel, mit évszázadok építettek, hanem a’ philosophia temploma építését ott folytatták, ahol azt tisztelt elődeik 4*