Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Életharmonia
ha nem engedi — nem az eszmények és ideák tündérhona; nem az állomány, mint Spinosa vélé, nem Schelling’ általánya, nem Hegel’ tanja, és tiszta létje; hanem, mint mondók, az életszépség, nem lévén az észnek és szívnek ennél szebb ’s nagyobb ideálja, mellyre vágyunk mindnyájan , mivel ez az emberiség’ axiómája, mellyben mindenki egyetért, és mindenikünknek, kik élünk, köz óhajtása. Itt kell lenni és nem másutt az egyedül üdvös philosophia’ gönczölének; a’ világ’ nagy törvényében, a harmóniában rejlik annak életelve, itt fakad annak jótékony forrása , és roppant épületének e’ föalapra kell építtetni. Minden tudomány tehát, melly az életharmoniát átláttatja, minden gyakorlat és művészet, melly vég elemzésben életszépséget eszközöl, fö rangú üdvös, sőt isteni. A’ testharmoniát helyreállító orvos, a’ lélek- és szívbékét eszközlö, a' szépélet’ elveit és törvényeit földerítő bölcs, a’ nemzeti jólétet eszközlö államférfi’, a’ kedély’ zordonságait lecsillapító művész, az emberiség’ háláját és tiszteletét érdemlik; és bár külön irányban látszanak működni, és mint a’ sugarak más-másfelé tartanak, mindazáltal bizonyos, hogy mindannyian az életharmoniának szolgálnak, ennek központjából indúlnak ki, és utóbb is itt sereglenek össze. Méltán csodálkozhatunk azon, hogy, bár a’ finom tapintatú hellenek elött nem vala egészen ismeretlen az említett világtörvény, a’ harmonia; mi megtetszik abból, hogy ők a’ világegyetemet harmóniának nevezék, vagy zenének, sőt Pythagoras szellemi nagy gyönyört élvezett a’sphaerák’ zengésiben, Claudianus pedig világok’ frigyéről szól — foedera mundi — és ezekre épiti a’ fölény’ létezését , és mégis philosophiájokat e’ világtörvényre nem építették , mit ha tesznek, el van kerülve azon eltérés , szakadás, vagy divergentia, mely Plató és Aristoteles óta tart a’ philosophiai rendszerek között, és szüli azon egyoldalúságot, melly ellenkező irányt követve, vagy az eszményiségnek és szellemiségnek, vagy az anyagiságnak és érzékiségnek, vagy az elméletnek vagy a’ gyakorlatnak adja a’ túlsúlyt,ekkép válaszfalat von a’ bölcselők között, és őket ellentáborba gyüjtvén össze, a’ tudományok ama’ királynőjét, a’ philosophiát, Erissé aljasítja; ennek életharmoniát teremteni kellő térét küzdtérré silányítja, az által rést nyitva a’kételkedésnek. Miből az lesz, hogy ezen Uranida, melly életvezérlőül rendeltetett, három ezer év eltelte után is még szilárd önállásra nem juthatott, sőt, óh szégyen! magát még csak értelmezni sem bírja. Úgy van, a’ philosophia’ történetei mutatják, hogy az említett tudomány értelmezésében eddigelé igen nagy véleménytarkaság uralkodik. Pluto szépkedvelésnek — philocalia — Aristoteles theoriának, istenlátásnak, vagy az általa istenített természet’ alapos ismeretének — Epicurus, minél több élvezetet nyújtó eszélynek — Cicero isteniek és embernek' ismeretének, az újabb bölcselők közöl