Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Életharmonia
korban sűrűn keletkező philosophiai rendszereket úgy tekintem, mint nagyszerű légtüneteket, mellyek alig tartanak pár óráig, és aztán végkép elenyésznek. És midőn a’ hellen bölcsészek’ müvei örökbecsnek ép úgy, mint az antik müvek, emezek alig örvendhetnek egy-két év tizednyi öröklétnek. E’ kellemetlen tüneményt, úgy vélem, könnyen megfejthetjük e’ korphilosophiák’ keletkezése módjából. Ezek jobbadán úgy állanak elé, hogy valamelly lángeszű egyén össze- meg összeolvassa az ó és új korban e’ tárgyról írt könyveket, és a’ czélba vett s amazokban letett bölcsészi eszméket, elveket előre megállított criterion, főelv és mézvesszó nélkül össze- meg összebirálgatja, a’ sokféle színezetű rendszereket tanulmányává teszi ; de, mivel őt ezek közöl egyik sem elégíti ki, följebb emelkedik a’ metaphysica’ kopár tartományába, és itt addig kínozza szemlélődő eszét, addig sublímálja fogalmait, addig csigázza elméjének minden erejét, míg fogantatik egy elmegyümölcs , melly megszületvén , sem a’ Muza, sem a’ Kellemek rá mosolylyal nem tekintenek , mivel inkább árnyékhoz, mint élő lényhez hasonló, így aztán mint valamelly meteor föltűnik, darabig újdonsága által érdeket gerjeszt; de elvégre, mint nem az életből felnőtt, hanem a’ lenge párákból alkotott légtünet, örökre elenyészik. Valóban sajnálatos a’ philosophia’ sorsa; mert a bölcsésznek magának kell keresni telket, mellyen megállhasson; mi annál bajosb, hogy ez más tudományokban magától ajánlkozva, semmi fáradalomba nem kerül; például, a’ mérnöknek adnak mindenütt álláspontot, és a’ vonalhúzást megengedik : liceat lineam ducere; — ámde a’ bölcselőnek előre mitsem adnak, mert neki mindent magából kell teremteni, és, mint Mózsesnek, a' sziklából kell vizet ömleszteni. Nem is leend a’ légben függő ezen abstract lénynek, a’ philosophiának addig szilárd állása, míg őt az életharmonia testébe nem öltöztetjük, és szellemére a világ’ szellemét, a’ harmóniát, nem leheljük, élettudománynyá magasítva, sőt nemesítve őt , de ez máskép nem leend, hanem ha, őt teljesen átalakítjuk. Ezen nagyszerű reform azonban, mint előre gondolhatni, nem kis feladat. A’ki e’gigási vállalathoz kezd, át kell annak látnia, mikben tévesztett czélt az eddigi bölcsészet, és mikre pazarlotta siker nélkül észerejét? mellyik azon igaz és saját telek, mellyröl eltért, és művelésével fölhagyott; végül, mi által lehet neki életben haszonvehetőséget, tudományban tekintélyt, és erősúlyt, társalomban vezérletet, sőt trónt biztosítani ? A czéltévesztést illetőleg, sajnálva kell kijelentenünk, mikép a’ nagy Socrates óta, nem áll a’ tudóskodó bölcselők előtt angyaltisztát e’ roppant igazság, hogy a’ philosophia nem más, mint életharmoniára vezérlő kalauz, és az igaz bölcselő nem egyéb, mint életszépségre segítő tanár és oktató. Nem szabad tehát neki az alapi.