Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)

Életharmonia

teremtik a művészet’ tündérvilágát; ezek élnek és éltetnek, ezek által kelnek létre az emberiség’ legszebb gyümölcsei, mik nélkül mindenütt útféliségre találnánk. Ezek a’ harmónia mindent össze­foglaló tág tartományában díszlenek, és bízvást állíthatni, hogy a’ nagy természetben csak az tökélyes, sőt eszményihez közelítő, a mi harmonikus és öszhangzatos; minél öszhangzatosb valami, annál inkább díszlenek azon a’ természet’ vagy a’ művészet’ finomul alkotó újjai; minél viszályosb, ellenmondásosabb, annál tökéletlenebb és megvetendőbb. De más részről a’ nem mindig öszhangzatos, sőt sokszor út­féli , prózai sőt durva valót sem vethetjük el, sőt ezt mint másik tényezőt el kell ismernünk, ha a’ philosophiát léghajózássá, életben haszonvehetlen elmefuttatássá tenni nem akarjuk. Az élet tehát, mely küzd­ és elvtér, innen ki nem maradhat. Ez, miként jól tudjuk, a’ szükségérzetben , ennek elhárításában , és az akadályok’ leküzdésé­ben nyilatkozik. Az emberéletben legtöbb szükséget érezve, az aka­dályokkal leginkább küzdve, és legtöbb érvet éldetve, az élet­ leg­­magasb fokán és hatányán állunk. Küzdünk tehát az észdem­i, az ér­zelem’ harmóniája , az erényképesség' koszorúi után. Küzdünk a’ jó viszonyok, a' vagyon, a' gyönyör’ érdekeiért. Szóval, küzdelmeink­kel vagyunk emberek. Ezen alapon áll a’ fegyveresen született is­tennő, Pallós’ jelve , és ezért képviselő­i a’ bölcseséget olly nem­zetnél, melly közt születik a' rendszeres bölcselés. És mégis az élet-elem,kirekedjen a' philosophiából? csak azért, hogy így e' tudomány nem volna a’ kiválólagos előkelők és a’ szak­tudósok, hanem a nép' értelmesbjeinek is tanulmánya. Nem; a’böl­cselés e' kettőre , eszményire, általánosra, viszont életérdekesre is tör, és kiváltságosokat nem ismer. Epictet, vagy Antonin , Dioge­nes, vagy Aristippus neki mindegy , ő életharmoniát irányoz, ehhez pedig joga van mindenkinek. Sőt a’ gyakorlat lévén inkább az élet­elv, mint az elmélet, ő ennek adja az elsőséget; nem mellőzve ugyan amazt sem , mint fénylámpát, de csak úgy, ha curiosiumokba nem merül, ha túlságokkal, metaphysicai álmokkal, fürkészhetlenekkel nem foglalkodik, hanem az élet’ térén marad , és életelveit elméle­tileg megalapítni, azokat a’ világ' harmóniájából lehozni , rendithet­­leneseké, a'fő harmóniával kapcsolatba tenni ügyes. Így köttetik össze helyesen az ismetan az erkölcstannal, hittan az erénynyel, elmélet a gyakorlattal, egyéni életszépség a‘ társalmival. Így teremt amaz Uranida, a’ bölcsészet, az élet eltapsából egy szép életalakot: így frisíti fel az eszményinek aethere, a' sökélyesnek égenye koron­­kint az élet- álló lóvá válni kezdő tavát: így táplálja a' felhők’ har­matja a völgyek­ forrásait és patakjait , ellentétben az ázsiai nemze­tek’ tespedésével, m­ellyek az eszményiség’ életelvével nem táplál­va, és a’ philosophia’ jótékony forrásából nem meríthetve, a’ szokás­ csikorgó kerékvágásából kitérni nem bírnak, ugyanazért intézeteik

Next